DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Próbálom a hangomat ismét kiengedni, mert a tegnapi vitában a kormánypárti képviselők olyan zajt keltettek, hogy nem voltam képes nagyon túlkiabálni őket; most egy kicsit könnyebb a helyzetem, úgyhogy köszönöm ezúton is nekik ezt a segítséget, bár nyilván nem vagyok boldog attól, hogy valóban ilyen csekély számban vannak jelen.

Teljesen egyetértek Szávay István képviselőtársammal, hogy ez több mint botrány. Sajnos, ezt ki kell mondanunk: több mint botrány, hogy egy ilyen súlyú ügyben 20 évvel az elfuserált, elmaradt rendszerváltás után ennyire nem érzi fontosnak a kormánytöbbség azt, hogy valóban gyökerestül végre tegyünk már pontot erre a gyalázatos 40 évre, arra a gyalázatra, amit a Kommunista Párt és vezetői, kiszolgálói a Vörös Hadsereg szuronyán megszerzett hatalom eszközeivel műveltek ebben az országban. Tehát azt gondolom, hogy térjünk vissza alapvetően a határozati javaslathoz.

Nagyon örültem, hogy meghallgathattam az előttem szólókat, hiszen most lehetőségem van arra, hogy reagáljak az általuk elmondottakra. Különösen megható volt Lendvai Ildikó aggódása azzal kapcsolatban, hogy vajon mennyire kell és lehet figyelembe venni az elmúlt rendszer bűnöseinek személyhez fűződő jogait, figyelemmel arra, hogy valószínűleg kevésbé érezném ezt az aggódást a hangján adott esetben, mondjuk, a náci Németországban 1945 után, a Harmadik Birodalom szereplőivel szembeni nyilvános iratok vagy eljárások kapcsán folyó vitában. Vajon mit mondana Lendvai Ildikó adott esetben, ha ő '47-ben lenne, mondjuk, képviselő? (Lendvai Ildikó dr. Steiner Pállal és dr. Molnár Zsolttal konzultál.) Kár, hogy nem figyel, pedig neki címzem ezeket a szép szavakat, de majd a jegyzőkönyvből talán elolvassa. Egy a lényeg: nagyon kíváncsi lennék, hogy 1947-ben vajon mit mondott volna, mondjuk, a német parlamentben, a Reichstagban Lendvai Ildikó a náci Németország bűnösei fölötti gyalázatos eljárásokban; egyébként ezek a nemzetközi jog szabályait sok esetben megsértő eljárások volt, tegyük hozzá, a nürnbergi per is például. De a lényeg az, hogy igenis nem lehet.

Tehát Schiffer Andrással ilyen értelemben egy kicsit vitatkoznunk kell, és meg kell találnunk azt a közös utat, hogy hogy lehet úgymond jogállami keretek között maradni, de mégis kőkeményen elszámoltatni és kiszakítani a nemzet életének befolyásoló lehetőségeiből azokat, akik nevéhez és akik szervezeteihez bizony fűződtek azok a szisztematikus, népirtó jellegű cselekvések, amelyek bizony, sajnos jellemezték a kommunista önkényuralom időszakát is. Bár az elmúlt húsz év zavaros időszakát szemlélve - mint ahogy azt végül is Orbán Viktor miniszterelnök úr politikai nyilatkozata is tartalmazza, meg a kormányprogram is tartalmazza - sok esetben arra jut az ember, hogy a '90 előtti időszaknak voltak olyan értékei, amelyek még akár értékesebbek is, mint az elmúlt húsz év bizonyos értékei, amelyek egyáltalán nem nevezhetők értéknek.

Hiszen - Volner János nagyon helyesen utalt rá - a társadalomnak van egy igazságtétel iránti követelése, vágya, és aki ezt figyelmen kívül hagyja, az gyakorlatilag még azt is figyelmen kívül hagyja, hogy ez nem a jordán társadalom, ez nem az indiai társadalom, ez nem az ausztrál társadalom, ez a magyar nemzet egy nagyon jelentős részét képező társadalom; sajnos, nem az egészét képező, hiszen az országunkat szétdarabolták, jelenleg csak 93 ezer négyzetkilométeren mondhatja ki a magyar állam azt, hogy szuverén hatalmat gyakorol, de nyilván ez az út nem egy lezárt történet, mélyen vitatni kell.

Hála istennek, a tegnapi köztársaságielnök-választás egyetlen csekély eredményének azt tudom be, hogy nem lett Magyarország köztársasági elnöke az a jelölt, aki képes volt Balogh András személyében kijelenteni, hogy szent értékként őrizzük a határok megváltoztathatatlanságának legfőbb értékét. Egy olyan alapvetést tett, ami a multinacionális érdekek és a transzatlanti érdekek feltétlen kiszolgálásáról szólt. Nyilván mindannyian tudjuk, hogy Morvai Krisztina lett volna az egyetlen alkalmas személy arra, hogy köztársasági elnöke legyen az országnak, de ami késik, nem múlik.

Mindenesetre a tárgynál maradva mindenképpen el kell mondani, hogy az igazságtétel iránti vágya a magyar társadalomnak elsöprően erős, és ez az idő múlásával, kedves Lendvai Ildikó - (Lendvai Ildikó dr. Steiner Pállal és dr. Molnár Zsolttal konzultál.) ha esetleg figyelne, de továbbra sem figyel -, mondom, egyre erősebb lesz, de annyira erős lesz; és itt van egy nagyon komoly felelőssége a törvényhozásnak, ugyanis ha elmulasztja az igazságtétel területén megtenni a hatékony, valóban igazságérzetet kiszolgáló lépéseit, akkor ez az igazságtétel iránti vágy egyre jobban radikalizálódik.

Tehát az igen kedves Schiffer Andrásnak és a többieknek is azt kell mondanom, az, hogy a Jobbik ilyen jelentős számban itt ül a parlamentben, pontosan ennek a társadalmi igazság iránti vágynak a kifejeződése. És hogy csak ennyien ülünk most itt, az nem azért van, mert a társadalom igazságtétel iránti vágya ennyire csekély volt, hanem - ebben egyetértek, és köszönöm ezt a szép gesztust, hogy kiállt a meghurcolt közszereplők érdekében - mert valóban olyan eszközöket vetettek be a kampányban elsősorban sajnos a kormánytöbbség szereplőihez kötődő sajtószervek, amelyek nem tisztelték a magántitkot, nem tisztelték a személyhez fűződő jogokat, és minden eszközt megragadtak annak érdekében, hogy ezt a bizonyos csodálatos kétharmadot megszerezzék, aminek kapcsán természetesen nem tájékoztatták a társadalmat arról, hogy ez a kétharmad mire jó. Most már meg fogják tudni az emberek előbb-utóbb.

Ma reggel is például - elmondom egy élményemet - az uszodában ez volt a szóbeszéd tárgya, hogy te jóságos Isten, mi történik az Országgyűlésben, mert nekünk nem ezt mondták, nem mondták el, hogy mit lehet csinálni ezzel a kétharmaddal. És azt mondták a kedves úszótársak, hogy ha ezt tudták volna, akkor eszük ágában nem lett volna egy pártszövetségnek kétharmados hatalmat adni. De most ez megint egy kicsit inkább más része a dolognak.

Egy a lényeg: az igazságtétel iránti vágy nagyon erős, és ebben a jogalkotásnak, úgy gondolom, lépnie kell. A Biszku-eset azért nagyon jó ilyen értelemben, mert lakmuszpapírként mutatja meg azt, hogy elmaradt igazságtétel van, elmaradt az állambiztonsági levéltár adatainak nyilvánosságra hozatala, elmaradt az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala.

Nagyon megkérdezném Kónyáné Kutrucz Katalint, hogy vajon ő, aki mondjuk, a rendszerváltásnak nevezett gengszterváltás egyik úttörő harcosának mondható, vajon mi a csudát tett az elmúlt években ott az állambiztonsági levéltár vezető helyetteseként, Kónya Imre feleségeként. Vajon mi az a történelem lapjaira tartozó, nagyívű feladatsor, amit ő elvégzett annak érdekében, hogy valóban ismerjük már meg az ügynökadatokat? Itt van egyébként egy egész konkrét törvényhozói feladat, tudnék egy tippet mondani. Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltáráról van egy törvény, a 2003. évi III. törvény, amely jelenleg nem teszi lehetővé a megfigyeltek számára azt, hogy az adatokat úgy ismerjék meg, hogy az őket megfigyelő személyek adatait megtudják. Kedves magyar közvélemény, ezért van többek között például az, hogy a 2006 őszén tevékenykedő vérbírák és vérügyészek tevékenysége kapcsán, miután ott sem tudott a nyilvánosság közérdekű adatokhoz hozzáférni ezen személyekkel kapcsolatban, nyilván ezért fordultak elő olyan esetek, hogy bizony itt az alternatív nyilvánosság útján, csatornáin jelentek meg a személyükkel kapcsolatos adatok.

Magyarul, mire akarok kilyukadni? Ha elmarad az igazságtétel végigvitele... (Dr. Répássy Róbert elhagyni készül az üléstermet.) Sajnálom, hogy Répássy Róbert államtitkár úr érdeklődését nem tudom felkelteni (Dr. Répássy Róbert: Egy perc.), de gondolom, hogy technikai szünet, úgyhogy megbocsátunk neki, addig majd igyekszem valami kevésbé lényeges dologról beszélni. (Derültség. - Dr. Répássy Róbert elhagyja az üléstermet.)

Egyébként nem tudom: folytatható a vita egyáltalán? A kormány képviselője nincs jelen. Kérdezem alelnök urat, hogy folytassuk-e a vitát. Vagy addig legyen egy technikai szünet? (Közbeszólások a Jobbik soraiban.) Mert nincs jelen a kormány képviselője. (Ékes József: Az előterjesztő jelen van.) Az előterjesztő jelen van. (Közbeszólások a Jobbik soraiban: A kormány is jelen van. - Befejezted, és majd nyomsz még egyet később. - Előtted van, Tamás. - Dr. Becsey Zsolt az államtitkári helyén ül.) Jó, én akkor folytatom, ha elnök úr úgy látja, hogy nincs...

Forrás: parlament.hu