DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a konkrét határozati javaslatra rátérnék, emlékeztetnék arra - elsősorban Rubovszky képviselő urat -, miniszterelnök úr nemrégiben az egyik szózata után elmondta egy hozzászólásában, hogy együttműködést kér többek között a cinizmus elleni küzdelemben is. Amikor önök azt gondolják, hogy itt többpárti egyetértés lesz, mert a Fidesz együttműködik a KDNP-vel, amikor kedves Rubovszky képviselő úr, ön azt mondja, hogy a társadalmi egyeztetésnek vége volt 2010. április 11-én, akkor nagy tisztelettel megkérdezem, nem éppen egy cinikus magatartással állunk-e szemben.

Ez a határozati javaslat valójában kötve van ahhoz a törvénymódosítási csomaghoz, amely a múlt héten megszületett. Viszont itt is lenne lehetőség arra, ha önök komolyan vennék a nemzeti együttműködést - és ez nem puszta szólam lenne, nem a Fidesz-KDNP pártszövetségen belüli együttműködést takarná -, hogy kísérletet tegyenek arra, ha már nem paritásos ez a jelölőbizottság, akkor ezen belül egy olyan megállapodás kerekedjen ki, amelyik valóban alkalmas arra, hogy ne egyetlen pártszövetség hívei kerüljenek be az Alkotmánybíróságba.

Mielőtt erre konkrétan rátérnék, jó lenne feleleveníteni azt, hogy egyáltalán mi végre van szükség egy független intézményre. Önök arra is nagy kedvvel hivatkoztak az elmúlt napokban-hetekben, hogy az önök több mint kétharmados többségében a népakarat, az igazság és hasonló magasztos dolgok mutatkoznak meg. Én viszont önökkel szemben úgy gondolom, hogy egy totális rendszert, egy pártállami rendszert az különböztet meg egy demokratikus jogállamtól, hogy egy demokratikus jogállamban nemcsak kétharmados többséget, hanem százszázalékos többséget is lehet szerezni, de a kettő között az a különbség, hogy egy demokratikus jogállamban, még ha 90 vagy 100 százalékot is szerez egy pártszövetség, akkor sincs korlátlan hatalma. A hatalmát akkor is korlátozzák különböző jogelvek, különböző független intézmények, különböző eljárási garanciák.

Önök viszont az éppen hogy kétharmados többségükkel ezeknek a fékeknek, garanciáknak a félretételére esküdtek fel, ha jól olvasom az önök javaslatait. Tudniillik egy alkotmánybíróságnak mindig annyira intaktnak kell lennie, hogy ellent tudjon állni az éppen aktuális parlamenti többség akaratának. Az a megoldás, ami eddig hatályban volt, valóban szerencsétlen dolgokhoz vezetett, egyszerűen azért, mert az eddigi alkotmányos szabályt sem önök, sem a korábbi kormányoldal nem rendeltetésszerűen használta. Az, hogy paritásos bizottság van, illetve már nincs, de az, hogy a pártok megegyezésre vannak kényszerítve - tényleg nagyon kérem Rubovszky képviselő urat, ne játsszunk azzal, hogy ha éppen olyan kedvük van, akkor önök az egyetlen pártszövetség, amelyben az igazság megmutatkozik, ha pedig arról van szó, eljátsszák azt, hogy két különálló pártról van szó -, nem erről van szó. Mert ez a pártszövetség egy listán nyerte el a megfelelő választói támogatást, közös jelöltekkel - nos, annak, hogy megegyezésre vannak kényszerítve, az az előnye, hogy ha - szemben az elmúlt húsz év gyakorlatával - valóban nem pártkatonákat keresünk, hanem megfelelő szakembereket, akiknek a szakértelmében senki nem kételkedik, akkor van esély arra, hogy egy független jogintézmény maradjon fenn továbbra is.

Viszont az eddigi gyakorlat azt mutatta, itt nem arra történt kísérlet a két oldal - az MSZP-SZDSZ és a Fidesz-KDNP - között, hogy találjanak olyan független jogászokat, olyan pártfüggetlen jogászokat, akik lehet, hogy eltérő jogpolitikai felfogást képviselnek, de mentesek a pártbefolyástól. Nem ezt tették, hanem megpróbáltak egyet ide, egyet oda alapon osztozni az alkotmánybírókban. Ezt a gyakorlatot valóban meg kell szüntetni. De feladni azt, hogy egy kiváltképp független intézmény esetében a pártpolitikai befolyásnak az árnyéka se merüljön fel, azt gondolom, ez egyet jelent azzal, hogy önök pártintézményként kívánják működtetni az Alkotmánybíróságot is. Tudniillik arról van szó, hogy akármilyen nagy többséget szereznek, egy alkotmánybíróság és az ilyen független intézmények esetében mindig törekedni kell arra, hogy a lehető legnagyobb konszenzust érjük el az érintett személyek kiválasztásánál.

Éppen ezért továbbra is javasolnám azt, ha már az alkotmányt és az alkotmánybírósági törvényt így módosította a kétharmados többség, a jelöltté válásnál törekedjünk arra, hogy az elérhető legnagyobb többséggel álljon elő ez az eseti bizottság az Országgyűlés elé; a személyről úgyis a kétharmad fog dönteni. Magyarul: legalább ebben a bizottságban tegyen kísérletet arra a kétharmados többség, hogy legalább egy vagy két ellenzéki frakció hozzájárulását nyerje el, magyarul négyötödös többség kelljen ahhoz, hogy egy jelöltet ide tudjon állítani a Ház elé az alkotmánybírákat jelölő eseti bizottság. Ez egy önmegtartóztatást jelent a kétharmados többség számára, de amikor önök ezen felháborodnak, gondoljanak arra, hogy egy demokratikus jogállamban, egy demokratikus jogállam keretei között nyerték ezt a felhatalmazást.

(Magyarul: nem korlátlan hatalomgyakorlásra...)

CsE/Latorcai-Földesi-Nyakó/(Schiffer András)/VA

(18.50)

Magyarul nem korlátlan hatalomgyakorlásra, hanem megfelelő alkotmányos korlátok közötti hatalomgyakorlásra kaptak önök felhatalmazást. Éppen ezért egy ilyen korlát önöket arra kényszerítené, arra és nem többre, hogy olyan jelöltekkel álljanak elő, akár az önök jogpolitikai felfogásának tetsző jelöltekkel, akikkel kapcsolatban legalább egy vagy két ellenzéki pártot meg tudnak arról győzni, hogy ugyan nem biztos, hogy a szájuk ízének megfelelő az az alkotmánybíró, de abban biztosak lehetnek, hogy szakmailag kvalifikált és pártbefolyástól mentes. Ezt azért tartom továbbra is fontosnak hangsúlyozni, mert miközben itt mindenféle proklamációkat kívánnak falakra kiszegezni, azt hajlamosak elfelejteni, hogy abban az értelemben nem történt rendszerváltás, hogy a '89-es jogállami kereteket, én legalábbis úgy tudom, nem rúgtuk fel.

Ha ez így van, lehet, hogy ezt önök meg fogják cáfolni rövidesen, ha ez így van, fontos, hogy azokat a független intézményeket, azokat a fékeket, eljárási garanciákat megerősítsük, amelyek egy, az önök megszerzett mandátumarányánál nagyobb többséget is korlátoznak. Ha önök erre nemet mondanak, ez azt jelenti, hogy nem igazán értik, hogy mi a különbség egy totális hatalomgyakorlás és egy mégoly demokratikus keretek között, mégoly nagy többséggel rendelkező hatalomgyakorlás között. Ha elvetik azokat a javaslatokat, amelyek önkorlátozásra kényszerítenék önöket, ez azt jelenti, hogy szeretnék elmosni a határvonalat a korábbi totális hatalomgyakorlás és a mostani, kétharmadnál nagyobb többség hatalomgyakorlása között. Nagyon kérem önöket, ne tegyék ezt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu