VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik-frakció tagjai elég nehéz helyzetbe hoztak, mert nagyszerű hozzászólásaikkal több szempontból megvilágították azt, amiért mi itt szót emelünk. Úgyhogy én is szeretném önmérsékletre utasítani az LMP képviselőjét, ne próbáljon meg bennünket ebben a számunkra fontos kérdésben korlátok közé szorítani. Arról szól szerintem az Országgyűlés, hogy elmondhassuk a véleményünket, ha már az emberek úgy döntöttek, hogy itt lehetünk.

Nem akarok abba a vitába belemenni, hogy saláta vagy nem saláta, az biztos, hogy le akarják nyomni a torkunkon ezt a törvénycsomagot. Inkább azt szeretném röviden megvilágítani, hogy milyen szociológiai, milyen politikai háttér vezetett egyáltalán oda, hogy most az Országgyűlés, a tisztelt Ház asztalára kerülhetett ez a törvény, amiről itt nagyon sok nagyszerű kifejezés elhangzott, hogy minek kellene nevezni. Schiffer András frakcióvezető urat arra kérem, hogy ne nevezzük ezt lex Vonának, nehogy ez még elterjedjen, nyilvánvalóan nem vállalom a nevemmel ezt a törvényjavaslatot. Majd ha egyszer egy szebb jövőben egy olyan törvény lesz, amely azokat az embereket, akik a Magyar Gárdának vagy bármelyik olyan szervezetnek, amely ezzel eszmei rokonságot vállal... - állami elismerésben részesíti, annak a törvénynek nagyon szívesen vállalom a nevemmel a támogatását, de ezt nem. (Taps a Jobbik soraiban.) Ez körülbelül olyan volna, mintha mondjuk, a Fidesz-kormány médiatörvény-javaslatait lex Schiffernek neveznénk, mert olyan sokat tiltakozott ellene.

Ezt inkább a közbiztonsággal kapcsolatos törvény köntösébe burkolt gárda-paranoiának nevezném, ha szabad ilyen rövid definíciót adnom erre a törvényjavaslatra, államtitkár úr, amit önök itt az asztalra letettek. Ugyanis erről van szó. Beszéljünk őszintén: önök próbálnak itt egyébként sok, nagyon szimpatikus és nagyon szükséges intézkedés leple alatt valamilyen módon, sőt nyilvánvaló módon folytatva az előző kormány, Gyurcsány Ferenc, Draskovics, Bajnai művét folytatva próbálják a gárdát felszámolni. Erről szól, és hogy mi az a szociológiai, politikai háttér, amit szeretnék itt ennek a hátterébe adni, hát visszakanyarodnék 2002-be - lehet, hogy meglepő lesz -, a polgári körök mozgalmához, ugyanis a gárda története talán valahol ott kezdődik.

Akkor, amikor egy választási vereség után Orbán Viktor felszólította az embereket, hogy a bennük lévő elégedetlenséget, a bennük lévő dühöt, a bennük lévő energiákat próbálják belecsatornázni valami értékteremtő közösségbe, amelyeknek laza jogi keretei jöttek létre, nem lett jogi személy, még arra sem vették a polgári körök sok esetben a fáradságot, hogy elmenjenek a bíróságra és bejegyezzék azt a jogi személyt, mint amit egyébként a Magyar Gárda Egyesület megtett, végső soron az volt a céljuk, hogy az értékrendjüket, az eszméiket, a céljaikat megpróbálják valamilyen úton-módon törvényes keretek között képviselni.

Ezt azért tudom talán ilyen hitelesen elmondani, mert tagja voltam magam is a polgári körök mozgalmának, nem titok ebben az Országgyűlésben, hogy pont Orbán Viktor polgári körének lehettem a tagja, az ő meghívására, a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek, és belülről ismertem ezt a mozgalmat. Képzeljék, a polgári körök milyen szörnyű dolgokat követtek el: neveket adtak például a polgári köröknek, jelképeket választottak sok esetben a maguk számára. Ezek között egyébként voltak Árpád-sávok is nemegyszer, meg turulmadarak, tehát szörnyűséges dolgok, sőt még jelszavakat is kitaláltak. Sőt, maga a polgári körök életre hívója, Orbán Viktor talált ki jelszót az egész mozgalom számára.

Sőt, ennél durvább dolgok is történtek. Lehet, hogy a mai rendőrség már azokat, amik a polgári körök tüntetésein nemegyszer előfordultak, már a rendezvény békés jellegének elvesztésére utaló magatartásnak tulajdonítanák, mert például sípoltak is, meg csörögtek is, meg kiabáltak is, hangoskodtak, néha tényleg elég félelmet keltő módon. Mondjuk, a droghasználók, drogterjesztők kendermagos tüntetésének jelentős tábora meg is rémült ettől a rendezvénytől.

Ezt csak azért mondtam, hogy valahogy érezzék azt a történelmi párhuzamot, mert igenis, ez egy párhuzam. Ami a Magyar Gárdát illeti, a Magyar Gárda hasonló helyzetben, amikor az emberek magukra hagyatva érezték magukat, jött létre. Az embereknek a Magyar Gárda Egyesület, létrehozva, megálmodva a Magyar Gárda Mozgalmat, szeretett volna lehetőséget adni arra, hogy az értékrendjük, az eszméik, a céljaik megvalósítása érdekében törvénytisztelő módon tegyenek valamit. Ez volt a Magyar Gárda Mozgalom háttere. Amikor megálmodtuk ezt a szervezetet, akkor - nem titok - a leventemozgalmat, a Magyar Út Körök Mozgalmat és a polgári köröket tekintettük egyfajta példaképnek, amiben próbáltunk az adott helyzetből fakadóan valamifajta alkalmas és hasznos ötvözetet találni.

Az előző kormány mit tett ezzel kapcsolatban? Elővette a régóta játszott fasiszta lemezt, feltette a lemezjátszóra, elkezdte játszani, azt gondolva, hogy ebből majd politikai tőkét kovácsolhat. Csak hát visszanyalt a fagyi. Ugyanis itt nem fasisztaveszélyről volt szó, hanem egy valódi társadalmi igényről, ami a Magyar Gárda keretein belül megjelent, és benézték a Magyar Gárdát, a Magyar Gárda rövid időn belül Magyarország legerősebb civil szervezetévé vált. Ekkor mit tett az előző kormány zavarában, zavarodottságában? Jogi útra terelt egy társadalmi, szociológiai, politikai problémát, amelyet nem lehetett volna jogi útra terelni, hanem valószínűleg asztalnál, politikusoknak, esetleg társadalomtudósoknak kellett volna megbeszélnie.

Soha ez a szervezet - vagy bármelyik, amelyiket önök és az elődeik üldöztek vagy üldöznek -, soha nem kérte az erőszak-monopóliumot magának. Állandóan ezt halljuk az államtitkár úrtól vagy a kormány részéről, soha nem kértük. Sőt, pont az ellenkezőjét, mi azt szerettük volna, hogy végre az állam éljen ezzel a jogával, hogy végre tegyen rendet, és védje meg a magyar állampolgárokat. Most önök ugyanezt az utat kívánják folytatni, ugyanezen az úton kívánnak járni: kriminalizálnak egy olyan kérdést, amit nem lenne szabad ilyen úton és ilyen formában kezelni.

Azt mondtam, hogy a polgári körök tagja voltam, vállaltam ezt, és vállalom is büszkén, bár utólag visszagondolva némileg sajnálattal, hogy így el lett laposítva ez a nagyszerű kezdeményezés. De akkor menjünk bele kicsit a Magyar Gárda tagságába, szimpatizánsainak, aktivistáinak körébe. Kik is tartoznak a Magyar Gárda körébe, amelyet ez a törvényjavaslat megpróbál kriminalizálni? Elhangzott már szintén képviselőtársaim részéről, higgyék el, nagyon sokan az önök szavazói közül ennek a szervezetnek a szimpatizánsai, sőt, tagjai. Szeretném csak ezt nyilvánvalóvá tenni.

Szeretném azt is nyilvánvalóvá tenni, hogy az önök soraiban ülnek olyan polgármesterek, akikkel például én magam közösen voltam gárdarendezvényen, mert a helyi település polgármestere meghívta oda a gárdát egy-egy rendezvény biztosítására vagy koszorúzásra. Ülnek ilyen képviselők az önök soraiban. Vagy Für Lajos lenne a nemzetbiztonsági kockázat, aki átadta a gárdistáknak az első avatáson az oklevelet?

Vagy hadd mondjam - és a végére tartogattam a slusszpoént -, nem tudom, államtitkár úr tudja-e, hogy a Magyar Gárdának ki a zászlóanyája. Megmondom önnek, Wittner Mária a zászlóanyája. Ugye, őt nem fogják majd megvizsgálni, hogy a pólóját honnan vásárolta?

Egészen elképesztő az, hogy önök... - és hadd legyek ezen a késői órán egészen őszinte önökkel, így látva és a szemükbe nézve, egyébként érzem, hogy önöknek is kínlódás ez az egész. Érzem és látom a szemükön, legalábbis többük szemén - nem mindenkin, Babák képviselőtársam szemén ilyet nem látok, de a többségükén igen -, hogy önök a hátuk közepére kívánják ezt az egészet. Önök is érzik, hogy ez az egész önökre csak rá van kényszerítve, meg kell csinálniuk, jó katona módjára. De önök is érzik, hogy ez nem helyes és nem jó út. És nem értem ezt az igyekezetet. Akkor tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi a baj a Magyar Gárdával. Mi a baj a Magyar Gárda után jövő hasonló jellegű kezdeményezésekkel? Mi a baj a Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom tagjaival? Az, hogy ők a Jobbikkal szimpatizálnak? Ez a baj velük? Ki mással szimpatizálnának, hogyha az előző kormány meg önök is próbálják őket folyamatosan ellehetetleníteni? Inkább tegyenek valamit az érdekükben, és higgyék el, önöket is szeretni fogják, ha látnak valamifajta biztató jelet ez ügyben.

De attól tartok, hogy nem ez a baj a Magyar Nemzeti Gárdával vagy egyáltalán ezekkel a szervezetekkel. Az a baj ezekkel a szervezetekkel, azért kell sajnos önöknek ezt ilyen kénytelen módon, de mégiscsak megtenniük, mert önökön nemzetközi nyomás van. Ez az én megérzésem. Valójában ez lenne az őszinte dolog, hogy megmondanák, felállnának, hogy ne haragudjanak, értjük, igazuk van, valóban így van, de nem tehetünk mást, nemzetközi nyomást helyeztek ránk. Ez lenne az őszinte, tisztességes, becsületes megoldás az önök részéről, mert ez az igazság.

Csak erre hadd kérjek önöktől valamit: ha önökön nemzetközi nyomás van, fogják rám. Mondják azt, hogy itt van ez a Vona Gábor, meg itt van ez a frakció, rajzoljanak a mi nemzetközi híradásainkban vagy képeinkben patát nekünk meg szarvakat a fejünkre, fogjanak ránk mindent, de ne tegyenek már tönkre ártatlan embereket, ártatlan családokat. Látom államtitkár urat... (Közbeszólás: Éjfél van.) Igen, éjfél van, és más emberek életéről meg az egzisztenciájáról van szó. Akár hajlandó vagyok hajnali háromig is itt maradni, képviselő úr.

Az államtitkár urat meg arra kérem, hogy ha tényleg arról beszélünk, hogy nemzeti együttműködésről van szó, akkor tájékozódjanak már, hogy pontosan kiknek az életéről döntenek. Most itt, kihasználva ezt a nyilvános lehetőséget, meghívom önt, hogyha hajlandó erre, ha fontosnak tartja annyira, meghívom önt, hogy jöjjön el velem. Elviszem önt, ha kell, 5, ha kell, 10, ha kell, 50 gárdista családhoz; olyanokhoz, ahol akár a család egyik tagja, akár a család minden tagja ennek a szervezetnek a tagja vagy tagja volt.

(És megmutatom önnek vagy akár önöknek, bárkit szívesen látok...)

BB/Latorcai-Földesi-/(Vona)/bl

(23.50)

És megmutatom önnek vagy akár önöknek - bárkit szívesen látok majd - ezeknek az embereknek az életét. Azokat a sárga csekkeket, amik ott gyűlnek az asztalaikon azért, mert az előző kormány az ő tevékenységüket jogellenesnek minősítette, és amikor megpróbálták betartani az éppen aktuális törvény szerint a jogszabályokat, akkor úgy módosították, hogy ne tudják betartani. Mert nem úgy hoztak törvényt, hogy mi az igazságos, hanem hogy hogyan lehet ellehetetleníteni ezeknek az embereknek a munkáját.

Államtitkár úr, kérem, hogy jöjjön el velem, nézzen ezeknek az embereknek a szemébe, és ne nekem - mert nekem elmondja, ez a dolga, ez a szakmája -, hanem mondja ezeknek az embereknek a szemébe azt, hogy ők Magyarországon bűnözők. Erre kérem, jöjjön el velem, mondja el ezt a szemükbe sajtónyilvánosság mellett vagy akár a sajtó kizárásával, ha pedig erre nem képes vagy nem hajlandó, akkor meg vonják vissza ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu