SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Valószínűleg sokan reménykedtek abban, hogy a Fidesz hatalomra kerülve, retorikájához hűen valódi forradalmat indít a magyar gazdaság problémáinak megoldása érdekében. A mai magyar gazdaság legnagyobb rákfenéje pedig a foglalkoztatás, ezen belül is az alacsony keresetűek foglalkoztatásának alacsony szintje. Mit látunk ehhez képest a jogszabályalkotás átláthatóságáról szóló szabályokat megszegő és ezzel a törvényhozás hitelét aláásó salátatörvényből? Sajnos semmi olyat, ami érdemben javítaná a foglalkoztatás helyzetét. A luxusadó és az örökösödési illeték eltörlése bizonnyal nem a legnagyobb hatású foglalkoztatási lépés, ahogy az úgy cselédtörvény, a háztartási munkát adó- és járulékmentessé tevő javaslat sem hoz igazságos közteherviselés melletti érdemi foglalkoztatásbővülést.

A foglalkoztatás mellett milyen más súlyos problémákkal néz szembe a gazdaságpolitika? Jóhiszemű devizahitelesek tömegei néznek szembe azzal, hogy nem tudják kifizetni a hónapról hónapra drasztikus mértékben növekvő törlesztést. Mit tesz mindeközben a kormány? Most felejtsük el, hogy egyelőre a gazdaságpolitikai outsiderek nyilatkozataival csak olajat öntött a tűzre, ami háztartásonként több ezer forintos kárt okozott. Azon már nehezebb túllépni e javaslat vitájában, hogy Rogán Antal elnök úr, kollégám a gazdasági bizottságban azt nyilatkozta, hogy a kormány majd őszre előáll a devizahitelesek védelméről szóló javaslattal. Elnök úr, a devizahitelesek nem érnek rá őszig. Ami viszont itt van, az nagyon vékony.

A kormány tiltaná a magánszemélyek devizakölcsöne esetében a jelzálogbejegyzést. Ez nagyon szép és üdvözlendő, de a devizakölcsönök felvétele már amúgy is háttérbe szorult, így a valódi feladat a már eladósodott háztartások védelme a drasztikus árfolyam-ingadozásoktól a terhek megosztásával. E tehermegosztásnak elsősorban a devizahiteleken extraprofitot realizáló bankok és a hitelfelvevők között kell megtörténjen. Az államnak itt elsősorban szabályozási eszközei lehetnek az állampolgárok érdekeinek képviseletére, például a fogyasztóvédelem az egyoldalú szerződésmódosítások terén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán tudják, hogy az FHB a tegnapi nap folyamán döntött egy kedvezményes svájcifrank-árfolyam alkalmazásáról a devizahitel-törlesztések esetében. Vajon nyugodtan ülhetünk-e, reménykedve, hogy a többi bank követi ezt a lépést? Meggyőződésem, hogy nem várhatjuk ölbe tett kézzel, amíg a pénzügyi szektor valamennyi szereplője felismeri társadalmi felelősségét a kialakult helyzetért. A salátatörvényből sajnos semmilyen lépés nem rajzolódik ki, amely rövid távon enyhítene ezen a problémán.

E két téma, a foglalkoztatás és a devizahitelezés rövid értékeléséből annyi már kiderült, hogy a kormányjavaslat nem hoz áttörést a magyar gazdaság fellendítése terén. De akkor mivel is foglalkozik a bő százoldalas törvényjavaslatban a kormány az ország valódi problémáinak megoldása helyett? Pótcselekvéssel, a fenntartható gazdasági fejlődés veszélyeztetésével, a gazdagok amúgy is alacsony közterheinek csökkentésével és kétes hatású adómódosításokkal, valamint egészségtelen centralizációval.

A kormány pótcselekvése nyilvánvaló az olyan, már elnézést, de kis jelentőségű ügyek kapcsán, mint a pálinkafőzés újraszabályozása. Valóban ez az ország legégetőbb problémája? Valóban ennek a kérdésnek kell szentelni a 63 oldalnyi érdemi rendelkezés terjedelmének majd' tizedét? Valóban ezzel kell részletesen foglalkozni az első érdemi gazdaságpolitikai javaslatcsomagban? A kormány láthatóan nincs tisztában az ország valódi helyzetével, mert az nem feltételezem, hogy ha tisztában van vele, akkor ez a kérdés a prioritási listája élén lenne.

A javaslatcsomag mindemellett egy káros illúzióra épül, arra, hogy nem a kóros alulfoglalkoztatás vagy eladósodottság, hanem a fenntarthatósági és demokratikus döntéshozatali elvek veszélyeztetik a magyar gazdaság növekedését. A kormány visszafordulna a helyiek véleményét semmibe vevő tervutasításos múltba azzal, hogy egyes beruházások esetében a közmeghallgatást, amely a társadalmi részvétel fontos garanciája, fakultatívvá tenné. Ez nagyban gyengíti a helyi civil szerveződéseknek a település életét alapvetően befolyásoló építkezésekkel kapcsolatos lehetőségeit. Hasonlóképpen a civil szervezetek bírósághoz fordulási jogának korlátozása a társadalmi részvétel olyan mértékű semmibevétele, amely a nemzeti együttműködés rendszerét hirdető kormánypártoktól különösen elképesztő.

A gazdagok amúgy is alacsony közterheinek csökkentését már említettem. Miközben az adórendszer egyszerűsítése önmagában üdvözlendő, amíg ez nem jár együtt egy, a környezetileg és társadalmilag káros fogyasztást terhelő ökoadóreformmal, addig csak félmegoldás marad, és tendenciózusan a tehetősebb osztályoknak kedvez. Ennél fajsúlyosabb kérdés, de a társadalmi igazságosság elvét hasonlóan súlyosan sérti az egykulcsos szja bevezetése, amely szintén a kormány programjának része. Tényleg úgy vélik, hogy a már amúgy is kitolt jövedelemsávhoz tartozó felső szja-kulcs csökkentése a leghatékonyabb módja a foglalkoztatás bővítésének?

A kormány sajnos rosszul választott az adócsökkentések finanszírozása esetében is. A bankadó javaslata ebben a formájában nem támogatható. Egy egyszeri sarcról van szó, amelyet ráadásul a társadalmi egyeztetés szabályaira fittyet hányva, és egy akaratosan kijelölt, de a realitásokkal nem feltétlenül összeegyeztethető, úgymond kőbe vésett összeggel egyoldalúan terjesztett be a kormány. A legfőbb kifogásunk, ahogy Ertsey Katalin képviselőtársunk is kifejtette, hogy a 45 százalékos mérlegfőösszegre vetített bankadó esetén nyilvánvalóan nincs garancia arra, hogy a befizetési kötelezettség egy részét nem próbálják meg a bankok az ügyfelekre áthárítani.

Engedjék meg, hogy itt részletesebben kitérjek a bankok kérdésére, már csak azért is, mert meglepődve hallottam Szekeres Imre képviselőtársamat, aki még pár hónapja lázasan dolgozott kormánypárti képviselőként azon, hogy a bankok extraprofitját bebetonozza a banki magatartási kódexszel. Ez a kódex ugyanis jelenleg leírja, hogy mire hivatkozva lehet a törlesztőrészletet módosítani, ahelyett, hogy azt mondaná, hogy miért lehet változtatni. A normális, nemzetközileg is elfogadott rendszerben a módosításra kizárólag a forrásköltségek változása ad okot és kötelezettséget is, és ezzel el kell számolni, azaz ki kell mutatni azt a számítást, amely alapján a módosítás történik.

A magyar kódex a kamatkalkulációt és a törlesztés meghatározását üzleti titokként kezeli. A forrásköltség számításába be lehet venni a tartalékszint változását, továbbá a forrásadó változását - már ahol van ilyen -, de nem lehet a banki jövedelemadó változását figyelembe venni. Javasoljuk tehát a kódex és a hitelintézeti törvény megreformálását úgy, hogy a magyarországi bankgyakorlat megfeleljen az EU-ban bevezetett gyakorlatnak.

Véget kell vetni mindenki számára, legyen az vállalat, egyén vagy bank, az adózatlan jövedelemkivonás minden formájának. Anya- és leányvállalat között például nem lehet adózatlan royalty, polcpénz, márkadíj, költségtérítés és a többi. A magyarországi leánybankok például a svájci frankot nem a piacról, hanem az anyabankoktól szerzik be, sokszor még ez sem igaz, mert szintetikus módon állítják elő a svájci frankot az anyabank közreműködésével, amiért aztán az anyabank ráteszi mindkét esetben a marzsot. Ez a marzs persze költségként van elkönyvelve, azaz csökkenti a leánybank adóalapját. Az efféle adózatlan jövedelemkivonást a fejlett országok egyike sem engedi.

Az LMP hisz és bízik a piacgazdaságban, de nem bízik a kartellekben, a monopóliumokban és az erőfölénnyel való visszaélésben. A kormányprogram 29 pontjában sehol sem szerepel olyan elképzelés, amely a kartellek visszaszorítását szorgalmazná, ami a valós piacgazdaság feltételeinek megteremtését jelentené. Szeretném leszögezni, maximálisan támogatandó a rekordszintű jövedelmezőséggel rendelkező pénzügyi szektor teljesítőképességének megfelelő arányú megadóztatása, de közben figyelni kell arra, hogy mindez ne az ügyfelek terheinek növekedésében kerüljön ellentételezésre, mert az a fogyasztás visszaesésével épp ellenkező hatást váltana ki. Kívánatos lenne, hogy ennek az összegnek a nagy részét a bankok az alacsonyabb osztalékszinttel spórolják meg. Emellett pedig a pénzügyi szervezetek indokolatlanul lecsökkentett adóalapjának növelésével, a kedvezmények megkurtításával, a jelentős mértékű profitok cégcsoporton belüli eltüntetése elleni fellépéssel, így például egy nemzetközi szintű spekulációs adó legalább európai szinten koordinált bevezetésével lehetne javítani a helyzeten.

A magyar kkv-k kétszer annyi adót fizetnek egy egységnyi kitermelt GDP-hez viszonyítva, mint a multik. Ez a tarthatatlan állapot olyan versenyhátrányba betonozza be a magyar vállalkozásokat, amit még a legtehetségesebbek sem képesek legyőzni. Jöjjenek, és legyenek multik, nagyon fontos szerepük van a gazdaságban, mindaddig, amíg azonos feltételek mellett működnek, mint a hazaiak. E gondolatnak sajnos azonban még csak a csírája sem kitapintható az előterjesztésből.

(11.20)

Mindaddig, amíg a kormány ezt a kérdést nem teszi rendbe, nemcsak visszaél felhatalmazásával, hanem lemond a kibontakozás lehetőségéről is.

Végezetül pedig, és ez az elmúlt hetek alapján korántsem meglepő, a Fidesz-kormány mindent megtesz saját hatalmának bebetonozására, többek között az állami támogatások felhasználását ellenőrző szuperrevizorok beiktatásával, amely az Állami Számvevőszék és az APEH megkerülésével gyűjthetne adatokat bármilyen támogatott szervezetről a Miniszterelnökség részére. Az államéletben az indokolatlan centralizáció és a civil társadalom életébe való pártelvi beavatkozás ellen módosító indítványokat fogunk benyújtani.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika szerint a kormány gazdasági salátatörvénytervezete koncepcionálisan elhibázott, számos részletkérdésében pedig kifejezetten káros, így ezt a javaslatot nem fogjuk tudni támogatni ebben a formában. Az LMP ugyanakkor nem híve az öncélú tagadásnak, konstruktív ellenzéki pártként módosító indítványokat nyújtunk be, melyek véleményünk szerint hatékonyabban szolgálják a gazdaság olyan krónikus problémáinak megoldását, mint az alulfoglalkoztatottság és a devizahitelesek helyzetének javítása.

Ezt szolgálja legfontosabb módosító javaslatunk, amelyről szeretnék itt részletesebben is szólni. Az LMP választási programjával összhangban félmegoldások helyett egy valódi fordulatot javasol a magyar gazdaságpolitikában. Közgazdasági tanulmányok sora bizonyította, hogy a magyar gazdaság legfontosabb versenyképességi hátránya a rendkívül magas adóék. Legalább ennyire fontos, hogy a járulékok nemzetközi összehasonlításban is kiugró mértéke a kutatások szerint a legfőbb gátja a foglalkoztatás növelésének. Ha a kormánytöbbség a magyar gazdaság e legsúlyosabb problémájára akar megoldást találni, akkor egy egyszeri, az idén megkezdett járulékcsökkentést megduplázó közteherenyhítéssel és egyszerűsítéssel kell kezdeni a munkát.

Éveken át hallgattuk a Fidesz politikusaitól, hogy a legfőbb gyógyír egy egyszeri, 10 százalékpontos járulékcsökkentés. Az előző kormány ennek a felét már meg is lépte. Ha már amúgy is annyi mindenben követik a Bajnai-kormányt, szó szerint nyújtanak be újra korábban előkészített törvényjavaslatokat, a nemzetgazdaság érdekében kérjük, pont egy ilyen fajsúlyos kérdés esetében se legyenek finnyásak.

A munkaerő-piaci járulék megszüntetése és az egészségbiztosítási járulék csökkentése mellett, amelyek szerepelnek módosító javaslatunkban, számos más módon is csökkentenénk az élőmunka terhét. Így például sor kerülhet a rehabilitációs járulék és más kisebb elvonások csökkentésére, illetve megszüntetésére, amelyekre a későbbiekben további módosító javaslatokat nyújtunk be.

Szintén érthetetlen, hogy miért késlekedik a kormány a fenntarthatóság legfőbb zálogát jelentő zöldmunkahelyek teremtésével. Miközben a világ egyre inkább ebbe az irányba tart, semmilyen utalás nincs a törvényjavaslatban egy zöldberuházási bank létrehozására, amely a magánszféra forrásait is bevonva indíthatna projekteket. Hasonlóképpen adós a javaslat olyan más, zöldmunkahelyeket teremtő intézkedésekkel, mint a megújuló energiák támogatása, sőt a szélerőművek esetében éppenséggel ellehetetlenítené az átállást egy fenntartható energiagazdálkodásra. Ha pedig a kormány képtelen egy aktív foglalkoztatáspolitikát megvalósítani, legalább arra ügyelhetne, hogy az államháztartási gazdálkodás átláthatatlanná tételével vagy saját törvényeinek hetente történő módosításával - mert bármilyen hihetetlen, ilyesmit is tartalmaz a javaslat - ne tegye kiszámíthatatlanná a szabályozási környezetet.

Fontos mindemellett megjegyezni, hogy a módosító javaslatunk a valódi gazdaságpolitikai fordulatnak csak egy első lépését jelenti. Az LMP nem támogatja a költségvetési hiány fedezet nélküli növelését. Ennek megfelelően az őszi költségvetési és adóvitában egy átfogó, elsősorban a környezetszennyezést és a társadalmilag fenntarthatatlan fogyasztást terhelő ökoadóreform javaslatát nyújtjuk majd be, amely kellő felkészülési idő biztosítása mellett megteremti a járulékcsökkentéssel kiesett bevételek fedezetét anélkül, hogy csorbítaná a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot. Kellő politikai akarat megléte esetén a járulékcsökkentés és az ökológiai indíttatású adóreform együttesen új pályára állíthatja a rendkívül alacsony mértékű foglalkoztatást a költségvetési hiánycél veszélyeztetése nélkül.

Úgy véljük, hogy ezen egyetlen módosító javaslat elfogadása egy sokkal nagyobb lépés lenne a magyar gazdaság fenntartható fejlődési pályára állítása érdekében, mint a kormány salátatörvénye pálinkástul és cselédtörvényestül. Készülve ugyanakkor arra, hogy a kormánytöbbség mégsem támogatná akár saját választási ígéretét is - mint hallottuk azt sokszor a kampányban, az LMP-vel megegyező ígéreteket is tett a Fidesz -, ezért számos részletkérdést szabályozó módosítást is beterjesztünk.

Súlyos aggályaink vannak a beterjesztett javaslattal kapcsolatban, ezeket összefoglalásképpen három csokorba szedhetjük össze.

Ezek közül az első az egészségtelen központosítás. Példának okáért, a közalapítványok kapcsán az előterjesztés a kezelőtestületek delegáltjait indokolatlanul visszahívhatóvá teszi. Vagy egy másik példával élve, a PSZÁF szervezeti és működési szabályzatára vonatkozó utasítástervezetét eddig a parlament egy bizottsága véleményezte, most ezt megszüntetné. Vagy például szuperrevizorokat küldenének a civil szervezetekre, akik állami támogatásban részesültek. Ezeket módosító javaslatainkkal korrigálni kívánjuk majd.

A következő csokor a kritikáink összegzésére az igazságtalanság, illetve a társadalmi szolidaritás hiánya. Ilyen például az örökösödési illeték eltörlése. 20 millió forintig eddig is illetékmentesen lehetett átörökíteni. Azt gondolom, hogy egyet tudunk érteni mindannyian abban, hogy egy tisztességes, kisösszegű vagyon átörökítése minden állampolgár érdekét szolgálja, ugyanakkor megavagyonok és vállalatbirodalmak átörökítése nem a társadalmi igazságosság és az életesélyek egyenlőségének elvét szolgálja.

Hasonlóan problémásnak tartjuk a cselédstátus kiterjesztését a háztartásokra vagy a luxusadó eltörlését.

Végül a harmadik problémacsokor a fenntartható fejlődés megkérdőjelezése, amiről Jávor Benedek képviselőtársam is beszélt már, illetve fog is még beszélni. Csak röviden utalnék arra, hogy egyszerűsített eljárás alá vonnák a beruházások egy indokolatlanul széles körét, márpedig jól tudjuk, hogy társadalmi részvétel és átláthatóság biztosítása nélkül nincs fenntarthatóság.

Tisztelt Képviselőtársaim! E módosításokon kívül számos egyéb javaslatunk is van, amelyekről a vitában magam és képviselőtársaim részletesebben is szólni fogunk majd.

Az elmondottakra tekintettel kérjük módosítási javaslataink támogatását. Ennek hiányában ugyanakkor a Lehet Más a Politika frakciója nem támogatja ezt a koncepcionálisan elhibázott, számos részletkérdésben pedig kifejezetten káros törvénymódosítási javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az LMP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu