DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársam másodpercekkel ezelőtt, mintha azt kérte volna számon tőlünk, hogy úgy jöjjünk ide, hogy már mindent tudunk a témáról, és azt összehangoltuk már valahol valamiféle csudálatos vagy képtelen módon. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy már az előbb is próbáltam mondani, mi egy tanácskozó testület is vagyunk, alkotunk. Nem csak úgy alkotunk törvényt, hogy valahol műhelyekben megcsinálták valami okos emberek, megírják a beszédünket, és azt elmondjuk, vagy egyéb furcsaságot; nem, mi nem azok vagyunk.

Ha most továbbmondom, én itt ülök a Fidesz soraiban, képviselőtársaimmal mi beszélgetésben vagyunk, méricskéljük, kontempláljuk és értékeljük a témákat. Van olyan, hogy a mesterséget a gyakorlat során is szokás tanulni? Hát persze! Az, hogy a törvényből jobb lesz péntekre, mint ahogy azt szerdán kitalálták, azért van, mert fejlődik.

Mindezt azért mondom - ha absztraktnak tűnik -, tisztelt képviselőtársaim, mert nemkívánatos, hogy azoknak, akik minket ideküldtek, és figyelik azt, hogy mit csinálunk, hogy csináljuk, olyan képet tükrözünk magunkról, mintha nem is egészen tudnánk, mit csinálunk, nem is egészen vagyunk kompetensek. Hát ez nem így van. Aki nem kompetens, az majd nem lesz újraválasztva, vagy valahogy másképpen elveszti a hitelképességét, de amíg itt vagyunk, addig fejlődünk, és éppen azzal is fejlődünk, hogy részt veszünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tehát ismételem, tisztelt választók, emberek, ami itt történik (Az elnök ismét csenget.), ha úgy is tűnik, hogy tanácstalanság, az éppen a tanácskozás folyamata.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu