VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb említett 125. ponttal kapcsolatban szeretnék észrevételeket tenni. Itt úgy rendelkezik a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokkal összefüggésben a törvény, hogy 90 millió forintnál és legalább 15 új munkahelynél húzza meg a határt.

Először is arra szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni, hogy meg kell változtatnunk a vállalkozásokkal, a beruházásokkal és ezek nagyságrendjével összefüggő hazai közgondolkodást. Itt elsősorban arra gondolhatunk, hogy a jogalkotó az elmúlt 20 évben - nagyon helytelenül - elsősorban azokat a beruházásokat preferálta, amelyek bizonyos nagyságrend fölött valósultak meg. Holott jól láthatjuk a jelenlegi foglalkoztatási struktúrából is, hogy a foglalkoztatottak többségét, a Magyarországon maradó nemzeti jövedelem többségét az e törvényben meghatározottnál kisebb üzemméretű vállalkozásokból származtatjuk, innen származik, és ezért gondoljuk azt, hogy ha valóban a kis- és középvállalkozókat szeretnénk preferálni, akkor nem szabad olyan magasra tenni a lécet, amelyet nemhogy nem tudnak átugrani, még elérni sem képesek.

Arra biztatjuk önöket, hogy gondolják ezt újra, nézzék meg azt, hogy a foglalkoztatás bővülésére melyik szektorban van érdemi esély, és ennek megfelelően ennek a rendelkezésnek az elhagyását javasolta a Jobbik.

Még egy nagyon fontos és lényeges kérdés van ezzel kapcsolatban. Mi alapvetően fontosnak tartanánk, ha a jövőben a beruházások kapcsán nemcsak az értékhatárt és a létrejövő új munkahelyeket vennénk alapul, hiszen láthattuk, hogy például új munkahelyeket teremtett a Tesco is, de ezzel párhuzamosan a kis- és középvállalkozói szektorban 3-4-5 egyéb magyar munkahelyet szüntetett meg. Ha ennek a gazdasági kihatásait nézzük - azt, hogy átalakult a fogyasztói kosár a multik megjelenése folytán, értelemszerűen a magyar hozzáadott érték Magyarországon tartására egyre kevesebb lett az esély, hiszen magyar belső jövedelmek áramlanak ki az ilyen multik megjelenése révén folyamatosan külföldre -, akkor láthatjuk azt, hogy a hasonló foglalkoztatotti létszámot annak tükrében érdemes vizsgálni, hogy milyen egyéb gazdasági kihatásai vannak.

Még egy nagyon fontos dolog: az elmúlt 20 évben folyamatosan arról szólt a politika, hogy az exportképes cégeket, amelyek már olyan gazdasági fejlettségi szinten vannak, hogy termékeiket, az általuk létrehozott hozzáadott értéket jellemzően a nyugati piacokon is értékesíteni képesek, ezeket kell preferálnunk. Ezt a politikai közgondolkodást olyan módon szeretnénk megváltoztatni, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy sokkal költséghatékonyabban lehet ezeket a fontos nemzetgazdasági célokat elérni akkor, ha a belső piacra is koncentrálunk, és megakadályozzuk azt is, hogy a magyar jövedelmek importtermékek fogyasztása révén kiáramoljanak a magyar gazdaságból, és ilyen módon kikerüljenek a bevonható források köréből.

Ezt különösen azért is tartom nagyon fontosnak, mert az importhelyettesítő terméket gyártó vállalkozások esetén meggyőződésünk szerint sokkal költséghatékonyabb megoldást jelent ezeknek a vállalkozásoknak a fejlesztése. Hiszen ezek a vállalkozások a hazai piacon sokkal eredményesebben léphetnek fel, sokkal komolyabb esélyük van a sikerre, a termékeik értékesítésére, mint hogyha folyamatosan jogi eszközökkel arra próbálnánk őket kényszeríteni, hogy bár a hazai piacon nem is képesek megerősödni, rögtön jussanak ki külső piacokra, és lehetőség szerint a külföldi, jóval komolyabb tőkeerővel rendelkező vállalkozásokkal szemben állják meg a helyüket.

Ez ugye, már régen nem arról szól, hogy a verseny szabadsága érvényesül ezekben az esetekben, hiszen a versenyt, tisztelt képviselőtársaim, az állam az adórendszer, a közterhek révén minden esetben torzítja. Ne felejtsük el azt, hogy Magyarország egy régiós adóversenyben van. Ha azokra a vállalkozásokra gondolunk csak, amelyek egy bizonyos határt már átléptek, és üzemméretükből adódóan természetesen versenyképesebbek a nemzetközi versenyben is, akkor azokat a vállalkozásokat fogjuk a hazai piacon hátrányba hozni, amelyek egyébként a magyar gazdaság kilábalási esélyeit lettek volna képesek növelni. Így magyar cégekből úgynevezett gazellák soha nem jöhetnek létre, mert nem leszünk képesek azt az ugrást végrehajtani, ami a magyar hozzáadott érték növekedését, a foglalkoztatottság bővülését és a magyar gazdaság motorjainak beindítását jelenti.

Tehát még egyszer azt javaslom, hogy ezt a lécet ne tegyük fel, töröljük el ezt a rendelkezést, és olyan módon változtassunk a törvényi szövegen, hogy ha lehet, akkor ne legyenek ilyen piacralépési korlátok, illetve ne támasszunk újabb nehézséget ezeknek a vállalkozásoknak. Hiszen abban a versenyhelyzetben, amiben most vannak, jelentős versenyhátrányt szenvednek el a nagyobb üzemméretű cégekkel szemben, pont az ilyen szabályozás révén.

Tehát arra kérem önöket, hogy ha a nemzeti együttműködés rendszerét komolyan gondolják, akkor ne támasszanak ilyen jelentős anyagi korlátokat a vállalkozások számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu