DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közti kapcsolatok kialakítása és erősítése, a Magyarország határain kívül élő magyarság bemutatása érdekében készült indítvány példamutató. Üdvözöljük, hogy pályázati forma is segítse, tegye lehetővé a közoktatásban tanuló fiatalok számára, hogy a közoktatásban végzett tanulmányaik alatt az állam támogatásával eljussanak a magyarlakta területekre. Az indítvány kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a velünk azonos anyanyelvet beszélő, határon túli tanintézményekkel, azok tanulóival, pedagógusaival intézményesen fejlesszük kapcsolatainkat.

A mai, globálisnak nevezett világban a lokális cselekvések szerepe felértékelődik. A magyarlakta területek lokalitása, a közös nyelv, a közös nemzetiség, a közös múlt olyan adottságokat jelentenek számunkra, amellyel nagyon kevés ország rendelkezik Európában. A felsorolt kötődések olyan vegyértékeket jelentenek, amelyek segítségével természetes, magától értetődő impulzusokat adhatunk az anyaország fiataljai és a határon túli fiatalok közötti kapcsolatok ápolásának.

A civil szervezetek, a civil közösségek, a helyi önkormányzatok közül sokan már évek óta tesznek az indítvány által célzott kapcsolatrendszer fejlődéséért, mindezt azonban állami támogatás nélkül, illetve marginális állami támogatás mellett tették, teszik.

A nemzeti összetartozás ügye igazi nemzeti ügy, amely kifejezi, hogy számítunk egymásra, felelősséggel tartozunk egymásért. Az ország sorsa, a határon inneni és a határon túli fiatalok jövője alapvetően az oktatás színvonalától, az oktatás minőségétől és annak tartalmától függ. A gyerekkori élmények örökre bevésődnek, jellemet, gondolkodást formálnak. Felnőttként erőt meríthetünk gyermekkori élményeinkből.

Számos vonatkozása van a témakörnek: nemzetiségi, történelmi, földrajzi, egyházi, sport, irodalmi, nyelvi, humanitárius, és még hosszan sorolhatnánk a kapcsolódási területeket. Fiataljaink megismerkedhetnek a jelenlegi és egykori országrészek termékeivel, gazdaságával is. Olyan szakmákat, kézműves mesterségeket láthatnak, tapasztalhatnak a helyszínen, amelyek nálunk már eltűntek, kihaltak vagy éppen művelőik száma alaposan megcsappant.

Magyarországon a pályaválasztás előtt álló, a továbbtanulás irányát megjelölni készülő fiatalok döntéseivel hosszú évek óta baj van. Kevesen választanak szakmát, kevesen képzelik el jövőjüket szakmunkásként. Döntéseik kialakításában negatívan hatott, hat rájuk a hagyományos kézműves szakmák ismeretének hiánya, ezen szakmák egyre szűkülő magyarországi keresztmetszete. Itt megjegyzem, hogy a szülők divatszakmák iránti rajongása körülbelül 15 éves fáziskéséssel követi a piac igényeit.

Gazdasági kultúra nincs kézműveskultúra nélkül. Ez így van a tőlünk fejlettebb Németországban, Ausztriában vagy éppen Olaszországban is. Egy egészségesen gondolkodó és működő gazdaságban, oktatásban a képzési rendszer klasszikus piramis formát képez: az általános iskolákból kikerülők nagyobbik része szakmát választ, ők adják a piramis alapját; tőlük kevesebben technikusnak, középfokú végzettségűnek tanulnak; a piramis legfelső részét pedig a felsőfokú végzettségűek alkotják. A magyar képzési piramis feje tetejére állított, ezért billeg. Nálunk, a központi régióban ez különösen igaz. A legvékonyabb rész a szakmunkástanulók közössége, a legszélesebb rész pedig a felsőoktatásban tanulóké. A feje tetejére állított képzési piramis nem sok jóval kecsegtet.

A külhoni magyarság történetének, hagyományainak megismerése fontos, emellett ugyanakkor lényegesnek tartjuk a szakmai tapasztalatcserét, a szakképző intézmények közötti együttműködés magasabb szintre emelését, kibővítését. Nagyon egyetértek azzal a gondolkodással, hogy ennek az indítványnak a megvalósításával a jövőbe fektetünk be. Ez a befektetés ráadásul gazdasági távlatban nem hosszú távon, hanem rövid és középtávon hasznosul. Ennek az együttműködésnek nincsenek nyelvi akadályai. Több példát tudnék mondani tisztelt képviselőtársaimnak, amikor külhoni tanulóképzések, szakmunkástanuló-cserék azért hiúsultak meg, mert a képezni tervezett tanulók a német vagy angol nyelv ismeretének hiánya miatt visszaléptek a képzéstől, a tapasztalatcserétől, illetve el sem indultak azon.

Fiataljaink tapasztalatszerzése, ismeretanyagainak bővítése a későbbi családalapító fiatalok gondolkodását, működését, kulturális, művelődési és utazási szokásait is befolyásolják. De nemcsak a jövőben, a jelenben is hatnak, hiszen a határon túli magyarlakta területeken szerzett tapasztalatok magyarországi családok ezreit, tízezreit fordíthatják Erdély, Kárpátalja, a Felvidék vagy éppen Délvidék irányába.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez az indítvány újabb hidakat épít az anyaország és a tőlünk elszakított országrészek között. Nem néhány hidat, hanem annyit, ahány iskolánk, szakképző intézményünk mozdul a nemes cél érdekében. De még ennél is többről van szó, hiszen a határon túli fiatalok körében szerzett élményekkel, tapasztalatokkal, barátságokkal hazatérő gyerekeink ma divatos kifejezéssel multiplikátor hatást gyakorolnak, magyarul hatnak élménybeszámolóikkal az itthon maradókra.

Ez az indítvány nem kirakatpolitizálás. Ez az indítvány a mindennapjainkról szól. Azt üzeni, mindennapjaink része a határon túli területekkel, a határon túli fiatalokkal való kapcsolatok ápolása. Az Országgyűlés felelőssége, hogy határozatával teljesítse ki, gyorsítsa fel, szabjon irányt a határon túli kapcsolatok fejlesztésének, a kormány pedig készítse elő az iskolai emléknap bevezetését, készítse elő azt a pályázati formát, amely lehetővé teszi, hogy valamennyi, közoktatásban tanuló fiatal eljuthasson tanulmányai alatt a magyarlakta területekre, segítse a tanulmányi kirándulásokat segítő módszertani központ, a magyarság háza létrehozását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu