DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Lázár frakcióvezető úr nem várta meg a vita folytatását, mert azt hiszem, hallott volna néhány olyan megfontolásra érdemes érvet, ami - hát - reményeink szerint talán jobb belátásra bírja a fideszes képviselőket. Bár az eddigi jelek nem nagyon biztatnak bennünket ilyennel.

Megértem én azt, hogy az előterjesztő Lázár frakcióvezető úr nagyon magasra hangolta ezt az expozét, nagyon hangzatos kijelentéseket tett, és Biszku Bélától Rajk Lászlóig, meg még előtte a horthysta tisztekig bezárólag mindent és mindenkit idehozott, merthogy el akarja vonni a figyelmet arról a skandalumról, ami az alkotmánymódosítás tekintetében ebben a Házban most már az elmúlt két hónapban folyik.

Egy idézettel szeretném kezdeni: "Roppant hatalom összpontosul most az önök kezében. Demokratikus keretek között szokatlan, és a mi alkotmányos ízlésünktől távol álló koalíció az önöké, amelynek legitimitását sem szándékunkban, sem módunkban nem áll elvitatni. Csupán most a kezdetnél szeretnénk önöket figyelmeztetni arra a mérhetetlen felelősségre, amely hatalmukból fakad. Abból a hatalomból, amelynek ma gyakorlatilag nincs intézményes korlátja. Önök kényükre-kedvükre változtathatják az alkotmányt és az alkotmányos alapintézményeket, változtathatják meg a választójogi törvényt, a köztársasági elnök jogkörét, az önkormányzati rendszert és az Alkotmánybíróság hatáskörét, nevezhetnek ki bárkit alkotmánybírónak, bankelnöknek és így tovább."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt nem szocialista politikus mondta most az Orbán-kormánynak, hanem 1994. július 14-én Kövér László, leendő házelnök mondta a Horn-kormány programjának vitájában. És akkor az alkotmánymódosításra való tekintettel vagy ilyen szándékra tekintettel a későbbiek során az a kormány elfogadott egy négyötödös önkorlátozó szabályt, mert azt gondoltuk, hogy az a mérhetetlen felelősség, ami az alkotmányozó többségnek rendelkezésére áll, az önmérsékletre kell hogy intsen, és az alkotmányt nem lehet ide-oda rángatni. Nem lehet hatodszor az elmúlt másfél hónapban úgy a Ház elé terjeszteni egy alkotmánymódosítást, hogy annak a tisztességes előkészítésére sem önöknek nincs idejük, sem a parlamenti vitában, no pláne, a bizottsági vitában nincs rá mód részletesen fölkészülni. És ezt az állításomat bizonyítani is fogom a hozzászólásomban.

(16.20)

Ha most ironikus akarnék lenni, akkor mondhatnám azt, hogy ha péntek, akkor alkotmánymódosítást hoz a posta, ha kedd, akkor nem Belgium, mint a népszerű film, hanem alkotmánymódosítás a Házban. Tehát ezen a hétvégén is megörvendeztettek bennünket egy olyan alkotmánymódosítással, amelyről azt gondoltuk hétfőn (sic!), hogy érdemes abban a rövid hétvégi időszakban, ami rendelkezésre áll, alaposan fölkészülni. Aztán hétfőre meg kiderült, Harangozó Tamás képviselőtársam nagyon szemléletesen elmondta, hogy nem is arra az alkotmánymódosításra kell készülni, amit megtárgyaltunk a bizottságban, hanem egy másikra, mert közben kiderült, hogy ez az alkotmánymódosítás problematikus lesz Borkai Zsolt szempontjából, és ezért benyújtottak egy újat, kicserélték, és hozzáigazították egy vezető fideszes politikusnak, Győr polgármesterének a fazonjához.

A hétfői parlamenti ülésen a kereszténydemokraták politikusa, Pálffy István egy nagyon hangzatos hozzászólást mondott az Országgyűlés méltóságáról, a Ház méltóságáról.

Képviselőtársaim! Hogyha az önök kormánya valami olyasmit csinál, ami igazán iróniát érdemel - mert ennek a nyilatkozatnak a kifüggesztése azért mégiscsak furcsa időket idéz -, arra lehet, hogy megkérdőjelezhető, de egészen biztos, hogy adekvát válasz egy ilyen szándékosan túlzó, ironikus törvényjavaslat benyújtása, mint amit Pálffy István úr kritizált a hétfői napirend előtti hozzászólásában.

De higgyék el nekem, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlésének a méltóságát sokkal jobban sérti ez az eljárás, amit önök az alkotmánymódosítással csinálnak. Az az eljárás, hogy hétfőn, a bizottságban derül ki, hogy az egyik képviselőtársukkal elfelejtettek egyeztetni vagy elfelejtették az ő szempontját figyelembe venni, és utána gyorsan ki kell cserélni, és azt kell a Háznak itt - meggyőződésem szerint egyébként házszabálysértően - megélni, hogy olyan témát veszünk vagy olyan előterjesztést veszünk napirendre, amelyet még előtte a bizottság nem is tárgyalt.

De hogy ezt milyen cinikusan teszik, ezt hadd idézzem. Az indokolás, ami egyébként hihetetlenül pongyola, semmiféle olyan előzetes vizsgálódásra vagy hatásvizsgálatra, vagy a lehetséges hatások bemutatására, amit egyébként a jogalkotási törvény előír, és amit önök ellenzékben mindig - hozzáteszem, nagyon helyesen - igényeltek a kormánytól, itt erre nézve egyetlenegy mondat sincsen, sőt. A következőt olvashatjuk az első előterjesztésben: "A javaslat elfogadása esetén azonban kétség sem férhet ahhoz, hogy az ötéves időtartam lejártával jelöltként elinduló és esetleg megválasztott egykori hivatásos állományú tag ennyi idő elteltével még bármilyen befolyással is lehetne korábbi munkatársaira." Na, mit gondolnak, a háromévesnél mi van? "A javaslat elfogadása esetén azonban kétség sem férhet ahhoz (Derültség az MSZP soraiban.), hogy a hároméves időtartam lejártával jelöltként induló és esetleg megválasztott egykori hivatásos állományú tag ennyi idő elteltével még bármilyen befolyással is lehetne korábbi munkatársaira." Szó szerint ugyanazt írták be, csak az öt évet kicserélték háromra. Arra sem vették a fáradságot, hogy saját magukat komolyan vegyék!

Képviselőtársaim! Miért nem lehet akkor ide beírni, hogy hat vagy hét, vagy kettő, vagy egy, vagy négy? Ez egyszerűen komolytalan! És így alkotmányt módosítani, azt gondolom, sokkal inkább sérti az Országgyűlés tekintélyét, mint az ironikus törvényjavaslat.

Azon már nem is csodálkoztunk, hogy az érintettekkel nem egyeztettek. A nemzeti együttműködés rendszerébe az nem fér bele, hogy egyeztessenek azokkal a szakszervezetekkel, a rendészeti szervek szakszervezeteivel, amelyek egyébként képviselik azt - mondjuk, a Bárdos Judit főtitkár asszony által vezetett és egyébként az egyenruhások körében tekintélyes szakszervezettel vagy a többiekkel -, hogy egy társadalmi csoport jogait alkotmányosan korlátozzák, méghozzá a mi megítélésünk szerint indokolatlanul, és még arra sem veszik a fáradságot, hogy egy egyeztető megbeszélésre őt meghívják. És amikor ezt szóvá tettük egyébként az országgyűlési bizottságban, akkor Répássy államtitkár úr erre a felvetésre azt mondta, hogy Magyarország nem korporatív állam, és a beterjesztő képviselő majd eldönti, hogy egyeztet vagy nem. És hogyha a szakszervezetnek meg valami mondanivalója van, akkor jöjjön ide a bizottsági ülésre, és mondja el. Hát, én azt gondolom, hogy ez a megközelítés iszonyatosan távol van a nemzeti együttműködés szándékától.

A tartalomról. Ez az előterjesztés az érintett állománynak, és már a passzív időszakban is öt vagy három évre - majd valószínűleg a három lesz elfogadva - egy olyan korlátozását, a passzív választójog egy olyan korlátozását akarja megvalósítani, ami egyébként egy alkotmányos politikai alapjog korlátozása, ahol semmilyen kísérletet nem tesz arra, hogy a szükséges mértéket és az arányos módot bemutassa. Mert szeretném, ha azt világosan látnák képviselőtársaim, hogy azt a célt, hogy a katonák, a rendőrök és a titkosszolgálatok hivatásos állománya pártpolitikai befolyásolástól mentesen lássa el a feladatát, mi egy fontos célnak tartjuk.

Tehát a Magyar Szocialista Pártnak azzal, hogy a hivatásos állományt, amelyik éppen még szolgálatban van és a hivatásos jogviszonya fennáll, a pártpolitikai tevékenységtől távol tartsuk, ezt egyébként a mai alkotmány is, az alkotmány 40/B. §-a világossá teszi. Tehát ezzel nekünk nincsen problémánk. És hogyha azt a szándékot jelenítenék itt meg, hogy szeretnék precízebbé tenni a szabályozást - hiszen hogy az alkotmánynak ezt a rendelkezését hogyan kell végrehajtani, ebben tényleg van bizonytalanság -, ha ez a szándék, akkor erről lehet értelmesen tárgyalni. Csakhogy itt nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy visszamenőlegesen öt vagy három évre - kinek melyik tetszik éppen a fideszes oldalon, most a háromnak látunk nagyobb esélyt - visszamenőleg is ilyen korlátozást akar megvalósítani.

Az előterjesztésben arról sem hallottunk, és azt hiszem, hogy jogosan föl lehet tenni ezt a kérdést, hogy ha a védendő érték az, hogy ezek a szervezetek pártpolitika-mentesen lássák el a feladatukat, akkor miért csak erre a területre kívánja ezt korlátozni. Hozzáteszem még egyszer: mi azzal nem értünk egyet, hogy visszamenőlegesen a passzív állománynál is ilyen súlyos korlátozásra kerüljön sor, az alkotmányos politikai alapjogok korlátozására. De akkor joggal föltehető a kérdés, hogy miért pont a katonáknál és a rendőröknél. Hiszen a Magyar Köztársaság hatályos alkotmánya az alkotmánybírók, a bírók, az ügyészek esetében is tiltja a politizálást. És hogyha igazak azok az érvek, amelyeket önök itt kifejtettek, akkor azért azt mégiscsak indokolást érdemel, hogy az ügyészek tekintetében ezt miért nem tartják ugyanilyen fontos érdeknek.

És azt is szeretném elmondani, hogy az volt az érzésünk, amikor pénteken benyújtották, hétfőn kicserélték ezt az alkotmánymódosítást, minthogyha egy lakmuszpapírt akarnának a magyar társadalomhoz érinteni, hogy megvizsgálják, hogy meddig tart az a terület, ahol még nem mozdulnak meg érzékenyen. Most megpróbálják ezzel a lakmuszpapírral megmérni a társadalmi érzékenységet a rendőröknél, a katonáknál, aztán majd jönnek utána a bírók, az ügyészek, aztán jönnek a köztisztviselők, aztán a közalkalmazottak. Hol lesz vége ennek a sornak? És nem vették arra sem a fáradságot, hogy egy tisztességes indokolást rakjanak mellé, amiből mindezek nyilvánvalóan kiderülnek.

Tehát én azt gondolom, hogy a legfontosabb kérdés az a probléma, hogy a védendő érték, hogy az alkotmányos jogok korlátozása és a visszamenőlegesség, tehát a katonák, titkosszolgálati állományban lévők, rendőrök tekintetében az öt vagy három évre való visszamenőlegességnél hogyan és miként áll fönn az a társadalmi érdek, amit védeni akarnak. Mert ha valakitől meg akarják vonni az alkotmányos jogát vagy korlátozni akarják az alkotmányos jogát - hozzáteszem, ezt meg lehet persze tenni -, ahhoz a másik oldalon egy nagyon fontos társadalmi érdeket kell fölmutatni, és azt is be kell mutatni, hogy ez szükséges mértékű és arányos módon végrehajtott.

(16.30)

Ez egyébként más alkotmányos jogok korlátozására vonatkozó alkotmánybírósági döntésekből világosan kiderül.

Tehát összegezve: a Magyar Szocialista Párt azt gondolja, és az az álláspontja, hogy a választójog korlátozásának az előterjesztés mértékét tekintve nincs világos oka, nincs olyan erős társadalmi érdek, ami miatt egy jelentős társadalmi csoport alkotmányos politikai jogait - és itt a visszamenőlegességre szeretnék hangsúlyt fektetni, mert ez egyértelműen erre vonatkozik - bemutassa.

Komolytalan is ez az előterjesztés. Ez a lex Borkai-féle módosítás megmutatta, hogy ez sem rendesen előkészítve, sem rendesen végiggondolva, sem rendesen végigegyeztetve nem volt. Így alkotmányt módosítani a mi felfogásunkban nem lehet. És arra épít, hogy megméri a társadalmi mozdulást és rezdülést, és ha úgy gondolja, hogy ez nem mutat jelentős nagyságrendet, akkor majd - az a félelmünk - próbálkozik más társadalmi csoportokkal is, próbálkozik esetleg a bírókkal, az ügyészekkel, a köztisztviselőkkel vagy másokkal. Ezért a Magyar Szocialista Párt ezt nem támogatja.

Köszönöm szépen a figyelmet (Taps az MSZP, szórványos taps az LMP padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu