DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mi az, amit mi szeretnénk elérni módosításként? Itt sok szép példa hangzott el, most ezt én is egy példával szeretném megvilágítani. Amikor az én gyerekeim kicsik voltak - 5-6 éves lehetett a fiam és tizen-egynéhány éves a lányom -, akkor minden évben Magyarország egy különböző helyére mentünk nyaralni, mert azt szerettem volna, hogy ne csak - mint a korosztályából mindenki - a televízióból ismerjen meg amerikai meg a világ különböző részein lévő városokat, hanem ismerje meg közvetlenül a saját hazáját. Az egyik évben Egerben nyaraltunk, és ott jártuk körbe a környéket, azután Debrecenben, azután Gyulán, azután voltunk Nyugat-Magyarországon, és voltunk persze Szabadkán is, ahol rokonaink élnek és voltunk a Felvidéken, és voltunk Erdélyben és voltunk nagyon sokféle olyan helyen, ami - azt gondolom - gazdagította a gyerekeket. (Révész Máriusz visszatér az ülésterembe.)

Azt szeretném, ha valamennyiünk gyerekei... - hiszen mi itt, akik országgyűlési képviselők vagyunk, felelősek vagyunk Magyarországon élő valamennyi gyerekért és nemcsak azokért, hanem akiért felelősséget érzünk a magyarságunk miatt. Ha akarjuk azt segíteni, ami ennek az előterjesztésnek a célkitűzése, hogy a gyerekek legalább egyszer valamilyen élményt szerezzenek a határon túl magyarlakta térségben, személyes élményt - mert én is azt tartom, hogy a személyes élmény fontos -, akkor nem jó, ha a másik oldalról vitapartnereink megkérdőjelezik azt a jó szándékot, hogy mi ezt szeretnénk kiterjeszteni. Én nem mások nevében akarok beszélni, hogy mi hangzott el a bizottsági ülésen, kedves Révész képviselő úr, csak a saját magam nevében: én azt szeretném, ha ez az élmény nemcsak a határon túli térségre, hanem a határon belül is minden gyereknek valamilyen módon segítve-támogatva megjárna.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu