DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként szeretnék egy pillanatra eltérni a tárgytól. Ha már többféle jogsértésről megemlékeztünk ma is meg az elmúlt hetekben is e Házban, akkor szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy jegyző képviselőtársunk, Szilágyi Péter ma az autós terror áldozata lett, miközben biciklivel próbálta megközelíteni az Országházat. Azt gondolom, hogy a jogsértéseknek és az intoleranciának erre a metszetére is oda kellene figyelnünk.

Tisztelt Országgyűlés! Először is ott szeretném kezdeni, ami az egész törvényjavaslat előterjesztésének a procedúráját illeti. Már több alkalommal elmondtam, hogy amennyiben önök úgy gondolják, hogy miközben - és itt nem értünk egyet, mert szerintünk nincs alkotmányozási szükséghelyzet, önök szerint meg van - szükség van egy alkotmányozó folyamatra, ennek ellenére az alkotmány hatályos szövegében vannak olyan részek, amiket mindenképpen meg kell változtatni, ezt tegyék meg egy lépésben. Függetlenül a konkrét javaslat tartalmától, az önmagában tarthatatlan egy demokratikus jogállamban, hogy tényleg már paródiát csinálnak a parlament működéséből, paródiát csinálnak az alkotmányból, és hetente hoznak be alkotmánymódosító javaslatokat.

Én úgy értettem a miniszterelnök úr szavait, hogy az önök számára elsődleges érték az alkotmányosság, és ennek a mércéjén keresztül ítélnek meg önök más pártokat. Helyes! Csak ha az alkotmányosság az önök számára elsődleges érték, akkor annak, hogy az alkotmány szövege stabil, és nem lehet csak úgy hozzányúlni, az is legyen az önök számára érték, és akkor ne merészeljenek idejönni az Országgyűlésbe hetente különböző ad hoc, aktuálpolitikai érdekeket szolgáló alkotmánymódosító javaslatokkal. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.) Mondom ezt a törvényjavaslat tárgyától függetlenül. Májusban megtehették volna - hiszen nyolc évük volt arra, hogy előkészüljenek -, hogy betolnak az Országgyűlés elé egy nagyobb alkotmánymódosító csomagot, ahol jelzik azt, hogy a véleményszabadságtól kezdve a fegyveresek passzív választójogán át a parlament létszámáig mi az, amit hónapokon belül revízió alá akarnak vetni az alkotmányban. Erről lehet beszélni. De azt nem lehet csinálni, hogy folyamatos bizonytalanságban tartják az országot, az egész jogrendszert.

S még valami: önökkel szemben én azt vallom, hogy az, ami láthatatlan alkotmányként elsősorban az Alkotmánybíróság jogfejlesztő munkája folytán kiépült Magyarországon 1990 után, az igenis érték. Alkotmányosságról akkor lehet beszélni, ha az alkotmány különböző rendelkezései mögött kialakul egy stabil joggyakorlat, egy stabil jogi kultúra. Ez nem történik meg akkor, ha folyamatosan bizonytalanok vagyunk az alkotmányos rendelkezéseket illetően, ha az alkotmányt körülbelül úgy módosítgatják, mint ahogy - szintén nem helyesen - a csődtörvénnyel vagy a polgári perrendtartással szokták tenni ebben az Országgyűlésben. Egyszerűen arról van szó, hogy az alkotmány akkor stabil, és Magyarországon akkor van alkotmányos rend, ha a különböző alkotmányos szakaszok logikus rendben egymásra épülnek. Ez ellen hat az ilyen típusú aktuálpolitikai célzatú alkotmányozás.

S még egy dolog, ami szintén az eljárással kapcsolatos; ellenzéki képviselőtársaim már szóvá tették, de én sem tudom megállni: az, amit itt az öt év, három év dolgában műveltek, egyfelől groteszk, de én azt mondom, hogy szégyenletes. Szégyelljék magukat! Ilyet nem lehet csinálni egy demokratikus ország országgyűlésében. Önmagában is az ötéves moratórium mögött valós fajsúlyos indok ebben a laza féloldalas indokolásban nem olvasható.

Ha egy alkotmányozási folyamatot, ha egy mégoly kicsi alkotmánynovellát komolyan vesznek, akkor azt, hogy öt évről három évre vetnek vissza valamit az alkotmánymódosító javaslat szövegében, tessék külön megindokolni. Tessék megindokolni alkotmányos érvekkel, hogy miért nem öt év a három év! De hát pontosan tudjuk, hogy miről van szó. Arról van szó, amit képviselőtársaim az imént már elmondtak, hogy önök nem néztek szét a nemzeti együttműködés keretén belül a saját házuk táján. Az a szomorú hírem, hogy ebben az értelemben - hasonlóan ahhoz, ahogy tegnap napirend előtt elmondtam - önök folytatói a Gyurcsány-Kóka-kormány jogalkotási programjának.

(16.50)

Arról van szó, hogy az elmúlt 6-8 évben volt szokás az, hogy a kormányzó oldal a saját képviselőtársai promt üzleti, egzisztenciális érdekeihez próbált különböző jogalkotási lépéseket hozzávarrni. Most ez a dolog már alkotmányos szintre emelődik, hiszen nekik szerencsére nem volt kétharmados többségük, önöknek az ország szerencsétlenségére van. Most már az történik, hogy az alkotmányba nyúlnak bele aszerint, hogy egy-egy képviselőtársuk egzisztenciális érdekét mi szolgálja. Ilyet nem lehet tenni!

Kocsis képviselő úr, van-e bármilyen jól argumentált indokolás amögött, hogy miért nem 5 év a 3 év? Én ilyet nem láttam. Az van, amit Lamperth Mónika az imént felolvasott. Szó szerint ugyanazt a mondatot tették bele, meg sem kísérelték indokolni. Ez nem az első eset. Amikor azt a bizonyos maradék négyötödös szabályt kivették az alkotmányból néhány héttel ezelőtt, akkor még fukarabbul jártak el, mert akkor azt egyáltalán nem indokolták meg. Egy betű indokolás nem volt, Salamon László itt indokolt.

Ami a törvényjavaslat tárgyát illeti, odáig egyetértünk, hogy adott esetben igenis elvárható, sőt valóban van számos európai gyakorlat arra, hogy a hivatásos állomány politikai aktivitását teljes egészében ki kell zárni. Van erre példa, és egy liberális jogállamban lehet jól érvelni amellett, hogy a hivatásos jogviszonyban állók politikai aktivitását miért kell korlátozni. Nem szeretném ezeket újra elsorolni, ezeket részben ön, részben Lázár frakcióvezető úr elmondták, azonkívül vannak strasbourgi döntések, ahol valóban érvelnek amellett, hogy egy liberális jogállammal az fér össze, hogyha a fegyveres testületek politikai semlegességéhez valóban nem fér kétség, ha valaki az egyenruha tekintélyével nem avatkozik bele a különböző közéleti viszonyokba és a többi.

Azt látom, hogy itt két jogelv kollíziója van: egyrészt egy alapvető liberális jogállami elv a fegyveres testületek politikai semlegessége, és a politikai közélet megóvása attól - bár erre, azt gondolom, Magyarország esetében talán kicsit humoros hivatkozni, de mondjuk, Görögország esetében ez már kevésbé humoros -, hogy mondjuk, fegyveres testületek rátelepedjenek a politikai közéletre.

A másik oldalon viszont egy konkuráló jog, konkuráló jogelv, hogy itt mégiscsak velünk egyenjogú polgártársak egyik politikai szabadságjogát, egyik részvételi jogát, a passzív választójogot korlátozzuk. Az a problémám, hogy ebben a törvényjavaslatban nincs igazán megmondva az, hogy mi az a pillanat - azon kívül, hogy tudom, itt forradalom volt, meg új rendszer van, de hogy ezen kívül konkrétan mi az a sürgető szükség -, ami miatt most ezt a dilemmát újra fel kell vetni.

Mondom, ez egy létező vita lehet, de bocsánat, önök nagyon sok mindent nem mondtak el a saját választóiknak a választási kampányban. Többek között nem emlékszem arra, hogy a Fidesz választási propagandájában lett volna arról szó, hogy a fegyveresek passzív választójogát korlátozni akarják. Lehet erről tisztességgel beszélni. Önök ezt nem mondták meg a választási kampányban, tehát most arra ne hivatkozzanak, hogy a választási kampányban önök ezt ígérték, mert ez nem igaz.

Sejtem a valós okokat, és ez is elég szomorú, hogy ilyen konkrét pártpolitikai küzdelmek indukálnak alkotmánymódosítást. Önök, feltételezem, közelednek az önkormányzati választások, és úgy gondolják, hogy egyes ellenzéki pártokon lehet ütni akkor, hogyha a fegyveresek passzív választójogát korlátozzák. Feltételezem, hogy nem az LMP-re gondolnak. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Az LMP-gárdára. - Derültség a Jobbik soraiban.) Igen.

De azzal tudom önöket meglepni, hogy a mi sorainkban valóban nincsenek számosan fegyveresek vagy volt fegyveresek, de egy volt rendőrtiszt van a sorainkban, úgy hívják, hogy Rekvényi László, és itt van az a strasbourgi ítélet, amely az ő kezdeményezésére született még annak idején, 1990-ben. Gondolom, önök erre óhajtanak hivatkozni, de mielőtt nagyon megörülnének ennek a strasbourgi döntésnek, azért szeretnék ebből idézni, de mielőtt idéznék, nagyon röviden összefoglalnám ennek a végeredményét.

Akkor, amikor bekerült ez a 40/B. §, akkor a Független Rendőr Szakszervezet akkori vezetője, Rekvényi László párttársunk elsősorban azt kifogásolta, hogy az akkor hatályba lépett alkotmányos rendelkezés a politikai tevékenységet mint olyat korlátozza. Zárójelben megjegyzem: nemcsak a fegyveres testületek, de a bírák, ügyészek esetében is. Akkor a Rekvényi-indítványt a bíróság azzal utasította el, hogy szigorúan tekintettel volt arra a rendkívüli helyzetre, ami 1990 után Magyarországot jellemezte. Tehát arra, hogy Magyarországon 1989. október 23-áig olyan pártállami rendszer volt, ahol át voltak politizálva az erőszakszervezetek, sőt az uralkodó párt egy kvázi magánhadsereget is fenntartott. A fegyveres testületek fogalmába akkor a Munkásőrség is beletartozott.

Egy ilyen helyzetben tartotta tolerálhatónak - és ez kiderül a döntésből - ezt a korlátozást, és arra hivatkozik, hogy még egy ilyen esetben is azzal lesz arányos ez a korlátozás, hogy továbbra is joguk van olyan tevékenységek végzésére, amelyek képessé teszik őket arra, hogy politikai véleményüknek és preferenciájuknak hangot adjanak, és hogy a rendőröknek joguk van - idézet a strasbourgi döntésből - országgyűlési és helyi önkormányzati képviselő- és polgármester-választáson jelöltként indulni. Tehát erre a most létező, és most korlátozásra kerülő jogra figyelemmel... (Dr. Kocsis Máté közbeszól.) Jelöltként indulni? Dehogynem. Az önök javaslata szerint fel kell számolni, erről szól szerintem ez, amit itt önök beterjesztettek, hogy fel kell... (Dr. Kocsis Máté közbeszól.)

Bocsánat, képviselő úr, ez két irányba vág. Egyrészt összeférhetetlennek mondja ki a szolgálati jogviszonyt és a jelöltséget, és azt mondja, hogy ráadásul aki elhagyja a köteléket az utána 3 évig - eddig 5 évig, most 3 évig - nem lehet jelölt. Pontosan a jelenlegi helyzet, hogy ma még ez nincsen, mert még a parlament nem fogadta el, erre a jelenlegi helyzetre figyelemmel, és a '94-es történelmi körülményekre figyelemmel tartotta az egyezménnyel összeegyeztethetőnek a 40/B. §-nak az akkor hatályba lépő szövegezését a strasbourgi bíróság. Pusztán csak arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy Magyarország nagyon könnyen belefuthat egy pofonba; ha nem is háromba vagy kettőbe, de egybe biztosan nagyon könnyen belefuthat Strasbourgban.

Amiről, azt gondolom, van értelme vitatkozni, az valóban az, hogy a szolgálati jogviszony és maga a jelöltség mennyiben összeférhető. Itt lehet jól érvelni ellene és mellette is. Mi állnánk elébe egy ilyen vitának. Az előbb jeleztem, hogy súlyos érvek szólhatnak amellett, és erre önök is utaltak, hogy adott esetben nem szül jó vért, hogy valaki, még ha fel is van függesztve a szolgálati jogviszonya, jelöltködik, elindul egy választáson, nem jut be, majd utána visszamegy, miközben helyi rendőr, nyilvánvalóvá válik a pártállása. Ebben önnek igaza van, képviselő úr. Semmiféle ilyen indokolás ezzel a lényeges jogpolitikai vitával kapcsolatban a törvény indokolásában nem olvasható.

És még valami: ami a moratóriumot illeti. Az, hogy egy leszerelt ember ne indulhasson képviselőválasztáson, ezzel kapcsolatban végképp érthetetlen és aránytalan az a korlátozás, amit önök be tudnak vezetni. Egyetlen egy műfaj van, ahol elképzelhetőnek tartom, hogy jogállami indokolást tudunk egy ilyen alkotmánymódosítás mögé tenni, az a nemzetbiztonsági szolgálatok. Mert ott valóban az van, hogy törvénynél fogva olyan kapcsolatrendszerrel rendelkezik az illető, ami adott esetben, ha ő jelöltté válik, ténylegesen - és mondom, a nemzetbiztonsági törvénynél fogva - korlátozhatja a választópolgárok demokratikus ellenőrzési jogát, adott esetben információs jogait. Egyébként erre utalva egy módosító javaslatot elő is terjesztettünk.

A másik: kizárják az EP-, országgyűlési, helyi képviselő-választáson való indulás jogát, de kizárják a kisebbségi önkormányzati képviselő-választáson indulás jogát is. Miért? Pontosan tudjuk, hogy a kisebbségi önkormányzatok a hatályos jogrendben nem összehasonlítható közhatalmat gyakorolnak a másik három képviseleti szervvel. Miközben a másik oldalon nem pusztán a passzív választójogot korlátozzuk, hanem korlátozzuk a kisebbségi identitásválasztás szabadságából eredő jogokat is. Ezt azért vagyok kénytelen elmondani, mert hiába alkotmányt módosítunk, ebben az esetben is nagyon szigorúan tekintetbe kell venni azt, amit az Alkotmánybíróság gyakorlatában kifejlesztett első alapjogvédelmi teszt sugall, tehát a szükségesség-arányosság zsinórmértékét egy ilyen alapjog-korlátozásnál igenis tekintetbe kell venni.

(17.00)

Tehát nem kell elnagyolni differenciálatlanul a honvédség, rendőrség, titkosszolgálatok, illetve a népképviseleti szerv választásával kapcsolatos jogosítványokat, hanem minden egyes képviseleti szerv és minden egyes homogén csoport esetében ezt külön meg kell vizsgálni. Ezt a mérlegelést önök nem végezték el, így ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu