FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem magam, mint amikor gyerekkoromban magyarórán voltunk, és a magyartanár magyarázta nekünk a verset, hogy mi van ebben a versben, és mi egészen mást értettünk ki abból a versből, mint amit a tanár úr mondott.

Előttünk van egy határozati javaslat, amely áll három pontból, és igazából a három pont mellett elbeszélünk, az az érzésem. Belemagyarázunk olyan dolgokat, ami nincs benne. Belemagyarázzuk azt, vagy megpróbáljuk belemagyarázni azt, hogy ez revizionista, netántán nacionalista eszméket vet fel vagy hoz elő belőlünk. Belemagyarázzuk azt, hogy elmegyünk turistáskodni, mint ahogy sokan mennek Bécsbe, Olaszországba vagy bárhova a világban. Belemagyarázzuk azt, hogy össze akarjuk ugrasztani a belföldi kirándulásokat (Derültség az MSZP soraiban.) a határon túli magyarok felé való kirándulással vagy találkozással, ami ebben nincs benne.

Annak idején, fiatal tanár koromban 20-22 éven át vezettem nyaranként táborokat, komoly kirándulásokat, akkor még csak belföldön, mert falusi tanítóként vagy tanárként nem volt nagy lehetőségünk külföldre, még a határon túlra sem kirándulásokat vagy táborokat szervezni.

1994-ben voltam egy tantestülettel Székelyföldön. Amikor este kilenc, fél tíz körül megérkeztük Gyergyószentmiklósra, akkor az egyik tanárnő jött le a buszról, és 600 kilométerre, mondjuk, Ceglédtől, kiszállt az autóbuszból, és azt mondta, hogy "jé, itt magyarul beszélnek!". 1994-ben.

Tehát ez a határozati javaslat nagyon fontos abból a szempontból is, amit valamelyik képviselőtársam említett, hogy a pedagógusképzésben is, a történelemtanításra való felkészítésben is kulcsfontosságú, hogy milyen személyek és milyen módon tanítják majd gyerekeinknek a történelmet.

Azt gondolom, hogy itt nem csak kirándulásról van szó. Az, hogy most beülök egy autóbuszba, és elmegyek négy napra Székelyföldre, két nap az út oda-vissza, két napot ott töltök, igazából abból sokat nem tudhatok meg. De vannak olyan példák, amikor iskolák közötti kapcsolatban vagy falvak közötti kapcsolatban két-három-négy hetet töltenek a faluban gyerekek. Tudok olyan zsákfaluról, ahová évente 30-40 gyereket visznek el családokhoz, és ezek a gyerekek ott élnek ezeknél a családoknál, fejik a tehenet, megtanulnak kaszálni, és a többi, és a többi. Megtanulnak együtt élni az ott élőkkel. S ezáltal a falu is megújul tulajdonképpen.

Aztán nagyon sok tapasztalatom van abból a szempontból, hogy civil szervezetek milyen módon kapcsolódnak össze határon belülről és határon kívülről. Hadd mondjak egy nagyon érdekes példát. A ceglédi Kossuth Gimnázium leánykara például 16-17 éve már részese a csíkszeredai március 15-ei ünnepségeknek, főszereplője. Tehát vannak előjelei a mostani határozati javaslatban foglaltaknak, és azt gondolom, hogy akkor járunk el helyesen, ha ezt a javaslatot elfogadjuk, és mindenféleképpen adunk egy iránymutatást a kormánynak ezen ügyek kidolgozásában.

Manapság nagyon sokszor elhangzik, hogy hú, határon túli magyarok, és hogy gyerünk, menjünk és csináljuk. Azt gondolom, hogy nem beszélni kell róla, hanem tenni kell a dolgunkat. Nem nagy hangon, nem fennhéjázva, hanem tenni csöndben, úgy, ahogy azt az itthoni közéletben is tesszük.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a három pont, amiről ez a határozati javaslat szól, teljes egészében lefedi azt a fontos feladatunkat, a kormány fontos feladatát, és majd az iskolák fontos feladatát, hogy ez ügyben, a határon túli magyarság jobb megismerésében előre tudjunk lépni.

Iskolaigazgatóként tapasztaltam azt, hogy milyen nehéz volt összeszervezni, rendezni néha egy-egy emléknap megülését, megünneplését. De azt is tapasztaltam, hogy ha adott esetben bizonyos témákban a gyerekeket el tudtuk vinni adott helyre, ott bemutatni és megmutatni és megbeszélni velük, akkor egészen más volt a hozzáállásuk ezekhez az ügyekhez.

(13.20)

Amit nagyon fontosnak tartok, hogy a magyar történelemből akár Thökölyt, Rákóczit vagy Zrínyi Ilonát nézzük, a határon túlra nyúlnak ezek a történelmi szálak, és ezeket azért legalább illik megismertetni a saját gyerekeinkkel.

Én úgy vagyok, mint amikor a manapság nagyon fontos óvodákban, az elemi iskola első, második évfolyamán kezdjük a környezettudatos nevelést, amikor szelektíven gyűjtetjük a gyerekekkel a sok-sok mindent, és majd ha ők felnőttek lesznek, talán nem fognak szemetelni az utcán, talán nem fogják eldobni, és megfelelőképpen végzik ezt a tevékenységüket. Ugyanezt kell elkezdeni az iskolákban is, mert Európában nincs még egy olyan náció, mint a magyar, amelyik ilyen óriási tragédián ment keresztül, hogy Európa közepén szétszaggatták a testét, és ezek a letépett testrészek, az ezekkel való kapcsolat sokáig nem volt lehetséges. Én emlékszem arra, amikor '76-ban engem leszedtek a vonatról Kolozsvárra menet. Sok minden történt akkor. A felnövekvő nemzedékeknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy igenis, ismerjék meg, szeressék meg, és ne felejtsék el ezt a fontos történelmi eseményt, ezt a trianoni békediktátumot.

Én azt gondolom, hogy a Háznak mindenféleképpen illő és üdvös, hogy a kettős állampolgárságról szóló törvényt követően majd a nemzeti összetartozással együtt elfogadja ezt a határozati javaslatot, és segítse a magyarországi gyerekeket, diákokat a határon túli magyarság mind jobb megismerésében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu