SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Nyitott kapukat dönget többszörösen is. Egyrészt azért, mert mi is nemhogy felismertük, hanem amennyire az elmúlt hetek lehetőségei megadták, a táboroztatás változtatásán már megpróbáltunk módosítani; nemcsak azoknak a szülőknek a megsegítése érdekében, akik egyébként az árvíz sújtotta területeken élnek, és az ő gyerekeiket próbáltuk minél több helyre eljuttatni, nemcsak Zánkára, ami ugye állami hely, nemcsak Őszödre, amelyről ugye mindenkinek megvan sajnos eddig még a negatív véleménye hangzásában, de megpróbáltuk máshol is segíteni őket, olyan táborokba is, amelyeket egyébként az önkormányzatok vagy civil szervezetek szerveztek.

(10.20)

De tudom, hogy mindez kevés. De higgye el, képviselő asszony, hogy az elkövetkezendő hetekben, hónapokban valóban a kormánynak, illetve a tárcánknak a döntése alapján át kell szervezni és át is fogjuk alakítani az egész táboroztatási rendszert és a támogatási rendszert. Az nem megy, hogy olyan szervezetek, amelyek úgymond táborokat szerveznek, közben pedig önmagukban nagyon jól érzik magukat, lásd a zuschlagosdi példa Magyarországon, százmilliókat visznek el, miközben múlt héten voltam egy olyan cserkésztáborban, ahol ezerhatszáz gyermeket táboroztatnak, és egyetlenegy fillér állami támogatást sem kapnak. Holott azt a feladatot vállalják föl egyébként, amit ön is említett, hogy nemcsak a gyermekeket táboroztatják, hanem emellett, ami legalább olyan fontos, nevelik is őket, és egy olyan irányt mutatnak nekik az életben, ami, azt gondolom, hogy hosszú távon az egész ország hasznára fog válni.

De nyilván nemcsak ilyen szervezeteket kell támogatni, hanem kis civil szervezeteket is, éppen ezért biztos, hogy át fogjuk alakítani azt a pályázati rendszert, amely - még egyszer hangsúlyozni szeretném - eddig teljesen fölöslegesen rossz helyre küldött pénzeket és rossz helyre adott pénzeket. Mondok konkrét példát is, csak azért, hogy szocialista barátaink örüljenek ennek, és talán ők is ráébrednek arra, hogy mit műveltek itt az elmúlt években: legutóbb néhány nappal ezelőtt kaptam egy olyan pályázati kérelmet aláírásra, miszerint tizenkilenc megyei módszertani ifjúsági szervezet szeretett volna négymillió forintot darabonként, aztán utána kétmillióra levitték, tehát fejenként elvinni mindannyiunknak az adóbefizetéseiből. Ezek a pénzek, miután én táboroztattam elég sokat gyerekeket, elhiheti, sőt nemcsak gyerekeket táboroztattam az utóbbi években, hanem fogyatékos fiatalokat és gyerekeket is, tudom, hogy néhány százezer forint, sokszor néhány tízezer forint is elég egy-egy egyhetes tábornak a megsegítésére.

Tehát amit ön mondott egyik oldalról, én nagyon fontosnak tartom, és ezeket a pénzeket nem fogjuk úgy szétszórni, mint annak idején a szocialista képviselők, illetve a szocialista kormány szétszórta, hanem pontosan azok fogják megkapni, akik segítik a családokat, segítik a gyerekeket, és még emellett nemcsak hogy segítik, nevelik is őket.

A másik, amit ön említett, megint csak teljesen nyitott kapukat dönget: az önkéntesség kérdése. És én itt, ha megengedi, akkor az önkéntességgel kapcsolatban nemcsak a szülőknek a segítését tartom nagyon fontosnak, mármint a nyári szünetben, hanem ugyanúgy fontosnak tartom a szülők megsegítését abban az esetben, amikor nagyon súlyos, tartósan beteg gyermeket nevel valaki, fogyatékos gyermeket nevel valaki. Hiszen akik láttak már ilyen családot, ismerik ezeknek a szülőknek az életkörülményeit, azok tudják, hogy mit jelent az, hogyha az állam egy ilyen picit is segít rajtuk, és legalább egy hétre, két hétre ki tudnak zökkenni abból a fáradságos, fizikailag is, lelkileg is nagyon megterhelő életállapotból, amiben ők vannak.

Éppen ezért, ha egy ilyen személyes dolgot elmondhatok, két évvel ezelőtt mi elindítottunk egy fogyatékosnyaralót, ahol most is értelmi fogyatékos gyerekek vannak, néhány héttel ezelőtt vakok, majd azt megelőzően hallássérültek voltak, aminek a célja pontosan az volt, hogy kicsiben kipróbáljuk azt, hogy milyen az, mennyiből lehet kihozni egyáltalán állami segítséggel hasonló megoldásokat, és miért fontos ez egyáltalán a társadalom számára.

Tehát, tisztelt képviselő asszony, én nagyon köszönöm a felszólalását. Nagyon köszönöm, hogy megemlítette az önkéntességnek a fontosságát, és higgye el, én számítok az ön tudására is, akár mint képviselő, akár mint édesanya, mert tudom azt, hogy a családtámogatási rendszernek az átalakítása az nem négy évre, nem adott esetben nyolc évre kell hogy megvalósuljon, hanem évtizedekre, mert valóban akkor lesz a gyermekvállalás nem teher, hanem sokszor öröm.

Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu