SZALAY FERENC (Fidesz): Még jó, hogy nem ötszakaszos lett a vitánk. (Derültség.) De azt gondolom, hogy rendkívül eredményes volt, és érdekes módon nem volt benne az a feszültség, mint tegnap. Tegnap nagyon jó volt az általános vita, csak tessenek az előzményeire visszagondolni, hogy honnan indultunk. És meghatározta a hangulatot néhány nem normális szólás. Most ez egy egészen más vita volt, és azt gondolom, hogy így illik és így kell, mert akkor azt gondolom, hogy valóban lehet menni előre.

Több egyeztetés kell, és többször kell beszélni a dolgokról. Én hadd mondjam, hogy nagyon nagy büszkeséggel töltse el önöket, hogy én az elmúlt négy évben egy darab módosító javaslatot tudtam elfogadtatni, egyet, ez az 500 forintos diáksport-normatíva volt, amit aztán utána sikerült visszavonni. Most önök ennél már jóval előrébb tartanak, hiszen valóban befogadtunk, azt gondolom, nagyon jelentős módosító javaslatokat.

A vízi sporttelepek kérdését, a tornatermek, a tornaszobák javaslatát a sporttelep meghatározásába nyilván befogadjuk, ez egy rendkívül bölcs dolog, hiszen ezzel a diáksport támogatása jelentősen nőhet. Valóban, a kapcsolt vállalkozások kérdését be kell hogy fogadjuk, jó gondolat. Az olimpiai járadék adómentességét szintén azt gondolom, hogy jónak kell hogy tekintsük. Arról, hogy a közalapítványok mind a három támogatásban részesedhessenek, délelőtt beszélgettünk, de én nem értettem, bevallom őszintén, azóta megértettem a vagy szócska kimaradásának a jelentőségét. Elfogadjuk, hogy mind a három a közalapítványok felé támogatásként mehessen.

Azt, hogy magyar cégekre vonatkozzon, majd eldönti a minisztérium. Szívem szerint nekem sem fáj ez a dolog, sőt. De nézzük meg, hogy ez a törvénykezésben hogy van, meg aztán mégsem lenne egy olyan nagyon nagy dolog, ha a külföldi tulajdonú cégeknek, mondjuk, nem tennénk lehetővé, hogy segítsék egyébként a magyar sportot.

Itt hadd folytassam azzal, hogy ez a törvényjavaslat a társaságiadó-törvények, a sporttörvény és az oktatási törvény egészen pici módosításáról szól ahhoz képest, amekkora a törvény. A sporttámogatást és a sport egyéb, mondjuk úgy, elfogadottságának szintjeit még ide fogjuk hozni, hiszen talán Mile képviselőtársunk beszélt arról, hogy számon fogják kérni, hogy a sportstratégiához hogyan alkalmazkodik majd a későbbiekben a sportos gondolatunk. Valóban, itt hadd kapcsolódjak! Ez csak egy rész. Amikor eljutunk a költségvetés tárgyalásához, ott kell tudnunk a sportstratégia egyéb, igen fontos dolgait helyre tenni.

Itt szabadidősport-támogatásról lesz szó, utánpótlás-nevelésről lesz szó, létesítményfejlesztésről is szó lesz, egészen biztos, kiemelt, nagy rendezvények, országos szintű rendezvények támogatásáról és egyéb, a sportot érintő források biztosításáról is szó lesz.

(19.40)

Ne tessenek úgy tekinteni - tegnap este is mondtam -, hogy ez most az egyedüli és utolsó sporttal foglalkozó törvényjavaslat. Nem! Ez az első, és egy olyan úttörő dolog, amit még ebben a parlamentben soha nem csinált meg senki. Ez az első olyan sporthoz kötődő lehetőség, amivel - tegnap is elmondtam, ma is beszéljünk róla - a művészvilág már élt, amivel a filmvilág már élt, a sport világa még nem. Legyenek nagyon büszkék mindannyian, hogy olyan javaslatok születtek, amelyek lépcsőfokot jelentenek - nyilván ez az első -, hogy a későbbiekben hogyan lehet majd továbbmenni a sportügyekben.

Fontosnak tartom, hogy megértsék, ha most nagyon szélesre nyitnánk a támogatottak körét, és elszabadulna a jó hozzáállás, nem tudnánk, hogy mennyi pénzt lehetne kivenni az államkasszából, az állami büdzséből. Nem lehet ezt kalkulálni, tetszik, nem tetszik. Tegnap is mondtam és most is mondom: az 1 százalékos támogatás az egyházaknak, az egészségügynek, az oktatásnak számíthatatlan volt előre. Az első, második, sőt a harmadik év után tudtuk azt mondani, hogy az hozzávetőleg mennyi.

Mondok egy jó példát, de kérem, hogy ne értsék félre. Az ország eléggé rosszul élte meg 2006-ban, amikor határtalan számításokat kaptunk itt a parlamentben, ami arról szólt, hogy hozzávetőleg 4,8 százalék a költségvetési hiány, majd kiderült, hogy 10 százalék körül van. Emlékszik rá Varga képviselő úr, hogy mekkora nagy boldogság volt! Önök letettek az asztalra egy nagyon komolynak mondott számítást, aztán jól átvágták az egész országot. Nincs szükségünk erre. Nincs szükségünk olyan számításokra, amelyekről körülbelül mondhatjuk, hogy mennyi a valóságtartalma. Arra számítunk, hogy körülbelül 16-20 milliárd forint jöhet be. Még egyszer mondom, 95 milliárd forint a társasági adó, ebből az állami cégeké 22-24 milliárd forint, ha kivonjuk, akkor az azt jelenti, hogy 71-72 milliárd forintból jöhet majd le egy 30-40 százalék, körülbelül. Aztán majd egy év múlva meglátjuk.

Mondanék egy szemléletformáló gondolatot. Nem azért ez az öt sportág a támogatott, mert ezeknek három fülük van vagy zöld a hajuk, hanem azért - mondtam-mondtuk többször -, mert ez az öt sportág képes arra, hogy piaci alapon működjön. Nem tud piaci alapon működni sem az atlétika, sem a kajak-kenu, sem a cselgáncs, sem az ökölvívás. Ez az öt sportág meg tudja teremteni magának a forrásait ezzel a támogatási lehetőséggel úgy, hogy vissza is dolgozza az államháztartásba. Ezt az érvet tessenek komolyan venni, és majd esetleg vitatkozunk erről is. S amikor majd kiderül, hogy ez az öt sportág hogyan tud élni a lehetőséggel, akkor bővítsük a kört úgy, ahogy Szilágyi képviselő úr - és más is - mondta, a MOB-on keresztül, a nem olimpiai sportágakat összefogó sportágak országos szövetségén keresztül, és nyugodtan mondjuk ennek a két szövetségnek, hogy megkapjátok a lehetőséget, hogy segítsétek akár a nem olimpiai sportágakat - tehát nem csak az olimpiai sportágakat - és az egyéni sportágakat is.

Államtitkár úr elmondta, nyolc támogató kell ahhoz, hogy egy kajak-kenu válogatott normális életszínvonalon élhessen. Nyolc szponzor! Őrült munka ezt összeszedni, én is tudom. Nem akarok ezen vitatkozni önökkel, mert egyetértek. De értsék meg, ne szeressük közösen azt, hogy olyan lehetőséget nyissunk ki, aminek még nem ismerjük a következményeit. Most mondom, hogy egy év múlva értékeljük újra, és ha belefér - s miért ne férne bele -, rakjuk hozzá az előbb említett lehetőséget.

Jó lenne, ha ennek kapcsán nem a szembenállást erősítenénk a sportágak között. Jó lenne, ha ezt befejeznénk, mert ez a polémia, amit itt folytatunk, arról szól, hogy össze fogjuk ugrasztani az egyéni sportágakat ezzel az öt sportággal. Kinek lesz ez jó? Ha ebből politikai kérdést tetszenek csinálni, akkor eljutunk arra a nemtelen gondolatra, amit már oly régen kikér magának a sport. A sport ne legyen a politika része, ne legyen a politika színtere. Ne tessenek ezt a harcot tovább folytatni! Egyezzünk meg abban, hogy egy év múlva megnézzük, hova jutunk, és segítünk nekik. Jó lenne ezt nagyon komolyan venni.

Az illetékkedvezményeknél meg a 25 évnél azt szeretném mondani, hogy először próbáljuk eladhatóvá és vonzóvá tenni a sportot, hogy abba tőke mehessen, mert ez azért még nem nagyon indult el. Ne gondoljuk azt, hogy már most, így az elején rögtön vissza fognak vele élni. A 15 év többségében eddig is működött. Lehet, hogy Budapesten nem, de vidéken sok becsületes ember van, aki a sport terén dolgozik. De szerintem is van jó néhány, nem hiszem, hogy Budapesten ez nem így lenne.

A végére: jó volt ez a vita így. Nagyon-nagyon örülök a konstruktivitásnak és annak, hogy nem lett sem parttalan, sem felesleges. Azért pedig, hogy a költségvetési bizottság megvárta, hogy mi itt beszélgetünk, polemizálunk és vitatkozunk, külön köszönet, mert ez nem egy utolsó dolog. Biztos vagyok abban, hogy önöknek is örömet fog okozni ez a törvénycsomag.

Elfelejtettem, hogy a mindennapos testnevelésnél is vannak módosító indítványok, de ezt tegnap elmondtam Hoppál képviselő úrnak menet közben, ezért most hadd ne mondjam el még egyszer. Az első osztályban indítjuk be felmenő rendszerrel, tanító is taníthatja, majd a későbbiekben meglátjuk, hogy a felső tagozatban hogyan lehet továbbvinni. A tanárok képzettsége 2015-re kell hogy elérje a speciális szakkollégiumot, illetve a tanároknak a speciális pedagógiai és pszichológiai képzettséget, hogy a kisgyerekeket is tudják tanítani.

Köszönöm, hogy segítették a törvény elfogadását. (Taps.)

Forrás: parlament.hu