DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Továbbra is az ajánlás 4. pontjához szólnék hozzá, kicsit vitatkozva azért Vágó Gábor képviselőtársammal, bár tényleg köszönöm a gesztusát, hogy azért támogatja ennek a felvetésünknek az alapirányát, tehát valóban az interregnum helyzetben levő családokat, akiket akár éppen ma ürítettek ki a lakásukból vagy éppen holnap fognak, azok számára igenis a kormánynak, azt gondolom, alapvető kötelessége, hogy mielőbb gyorssegélyt adjon.

(20.10)

Én azért vitatkoznék azon, hogy ez egy közös felelősség lenne, mert tudtommal nem mi kormányzunk, hanem a kormánytöbbség. Tehát ez lényegében egy kormányzati feladat, hogy azonnal és mielőbb felismerje az égető társadalmi problémákat, ahogy odalép az árvíznél, itt is oda kell lépnie, egy ilyen kvázi katasztrófa sújtotta övezetnek kell tekinteni a devizahitelesek lakókörzeteit, és ezen az analógián kell egy ilyen rendkívüli méltányossággal eljárást folytatni annak érdekében, hogy ezeket az embereket kimentse a bajból. Nem hiszem azt, hogy itt meg kellene kurtítani a mi javaslatunkat, tehát miért kellene elhagyni a javaslatunkból például azt az elemet, ami arról szólna, hogy egyfajta díjmentes lakáselhelyezés. Most arról, hogy "az elhelyezésről gondoskodik", én precíz jogászként hadd mondjam azt, hogy az egyáltalán nem mindegy, hogy deklaráljuk a díjmentességet vagy nem. Tehát ha jogszabályi szinten nem kerül bele a díjmentesség, akkor utóbb azon találják magukat ezek a családok, hogy lehet, hogy elhelyezik őket egy szépen csillogó házban, majd utólag havonta lakbért beszednek tőlük.

Én az önhibájukon kívül gondoskodni képtelen személyeket javasolnám csak elhelyezésre, ez viszont egy olyan szemléletbeli különbség talán, ami az LMP és a Jobbik között is különbséget mutat. Hiszen mi azt mondjuk, hogy aki meg tudja oldani, márpedig nyilván vannak ilyenek, akinek mondjuk, három lakása van, és egyből kiköltöztetik, akkor átmegy a másik kettő közül valamelyikbe; de az önhiba problémája azt jelenti, hogy mindent megtenne, csak nem tud hová menni, a híd alá kellene mennie. Bár ilyet Strasbourgban is láttunk, híd alatt lakó embereket, de az az igazság, hogy ott viszont úgy láttam, hogy inkább jószántukból, hogy jól érezzék magukat, azért laknak a híd alatt, a jóllakott Nyugaton, nálunk pedig gyakorlatilag kényszerből mennek az emberek a híd alá. És azt se gondolnám, hogy a kedvezőtlen hitelkiváltás finanszírozására is egyfajta kedvezményes, méltányos hitelt miért kellene elhagyni a javaslatunkból, és azt is úgy gondolom, hogy a lakástulajdon visszavásárlására vonatkozó speciális konstrukciókat miért kellene elvetnünk. Itt lényegében nem dönt arról ez a javaslat, hogy most akkor ez díjmentes vagy egyszeri kiemelt támogatásról szól, de ebben nyugodtan szabadsága van a kormánynak abban, hogy eszközt adjon az érintetteknek. Hozzátéve azt, hogy azért a magyar embernek egy nagyon speciális és nagyon szoros kötődése van a saját lakótulajdonához. Ez egy nagyon régi hagyomány, ez visszavezet több száz évre, köznemeseink időszakára, amikor igenis, a saját kúriához, a saját birtokhoz egy nagyon erős ragaszkodás volt, erről szóltak a sarkalatos törvényeink jelentős részei, hogy hogyan védje meg a központi hatalomtól a köznemesség a saját birtokát.

Azt gondolom, hogy itt is, pont éppen a Tauzin család esete egy ilyen kétszáz éves, lényegében saját családi birtoknak tekinthető, és igen, nagyon komoly előszereteti szempontok vannak, és egy életminőséghez hozzájárul az, hogy ott lakik valaki, ahol mondjuk, a családja évszázadokon át lakott. Ebben is különbözik talán a Jobbik sok más párttól, hogy mi a hagyományok értékeit fontosnak tartjuk, és nem mondjuk azt, hogy az amerikai modell vállalható, hogy valaki az egyik nap Wyomingban lakik, holnap már Montanában, holnapután pedig New Yorkban, ott valóban ez dívik, nálunk pedig sokkal inkább egy ilyen jó értelemben vett röghöz kötött szemlélet uralkodik.

Tehát összefoglalva: azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb feladata az Országgyűlésnek, hogy most ezt a jogszabályt így fogadja el. Egyébként felhívnám a figyelmet, hogy a javaslatunkban egyben a határidőt is már az eredeti március 1-je helyett április 15-ére javasoljuk kitolni. Tehát ez tulajdonképpen egy jó kompromisszumos javaslat, és nem zárja ki, hogy elfogadjuk azt a javaslatot, amit egyébként helyesnek tartunk szakmailag, tehát az ajánlás 8. pontja szerintit, Vas Imre, Balsai István közös javaslatát, hogy egyértelműsíteni kell a törvényszövegben azt, hogy az árverésen kívüli lakásvégrehajtásra is terjedjen ki ez a moratórium. Tehát még az árnya se merülhessen fel, hogy valamifajta kiskapuja legyen a lakáshiénáknak.

Tehát így összességében: még egy szempont, ami megütötte a fülemet, hogy egyedi ügyekből miért vezetünk le általános szabályokat. Meg kell mondanom, itt ebben megint csak vitatkoznom kell Vágó Gábor képviselőtársammal, nyilván ez egy konstruktív vita. A jogalkotási folyamat pont arról szól, hogy az életviszonyokban észlelt anomáliákat, az egyedi ügyekben észlelt anomáliákat megpróbálja az általános szabályozás szintjén orvosolni. Tehát a Tauzin család esetének a középpontba helyezése azért pont jó, mert az egy tipikus olyan család, amelyen csattant a devizahitel-botránynak, devizahitel-válságnak vagy lakásválságnak az ostora. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy nyugodtan lehet rájuk hivatkozni, és azt gondolom, hogy meg kell emelnünk a kalapunkat és fejet kell hajtanunk Hegedűs Lorántné képviselőtársam és családja előtt, aki befogadta ezeket a szerencsétlen sorsú embereket, és hasonló példát javaslok minden képviselőtársamnak.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu