DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Örülök, hogy hallom mindezt. Mutatja, hogy hogyan is gondolkozunk mi, törvényhozók önmagunkról, ami ránk van bízva, az országunkról. És mintha időnként úgy lengenénk ki, hogy elveszítjük az arányokat, mintha nem vennénk észre, hogy mi mit ér. Gondolok olyasmire, hogy a köztársasági elnök, aki a hivatalán már túl van, mennyi járandóságot kap, mibe kerül az országnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a nagy összefüggéseket tekintve krajcárokról beszélünk. Ne tessék félreérteni, amikor egymilliót egy krajcár néven jelölök meg, de az összefüggésekben mégiscsak így van. Hadd példázzam így, hogy mennyi pénzt költ el egy vállalat arra, hogy a neve jól hangozzék? Mennyi pénzt költ el a magyar állam arra, hogy jól hangozzék hírünk a világban, és az, hogy az önbecsülésünk jobb legyen? Sok pénzt költünk el rá. Kiállítások szerte a világban, túrák, sorolhatnám, midnyájan tudjuk, hogy mennyi minden. Megéri az azt? Nyilván megéri, mert kompetens szerveink, intézményeink határozzák el.

Hát, a köztársasági elnök, a nyugalmazott vagy a hivatalán túl lévő köztársasági elnök egy institúció, egy intézmény, úgy nevezem most. És ha az a személy megszólal, az ő szájából vagy az őáltala teleírt papíron (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) többnek hangzik, mintha Kis Péter, Nagy János vagy valaki elmondja, vagy akár mi. Képviselőtársak, milyen fontos emberek vagyunk, de mégis, ha egy köztársasági elnök, korábbi köztársasági elnök mondja, jobban odafigyelnek az emberek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nincs ebben semmi rossz, ilyen a dolog természete. Ha pedig jobban odafigyelnek, akkor jobban hallik, több a kommunikáció. Én azt szeretném tanácsolni, gondoljuk meg, ez megéri. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu