DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, kicsit furcsán alakul ennek a törvényjavaslatnak a sorsa, és sajnálatos, hogy nem sikerült a négyötödös többséget megkapni a Házszabálytól eltérő tárgyaláshoz, bár a múlt heti házbizottsági ülésen úgy mutatkozott, hogy ebben konszenzus van, ugyanakkor biztató jel, hogy a mostani házbizottsági ülésen úgy alakult a vita folyása, hogy valószínűleg csütörtökön már megkapja a törvény a szükséges négyötödös többséget, és ezen a héten még megszülethet ez a javaslat.

Azért fontos, hogy ez megszülessen még most, az augusztus 3-a, 4-e, 5-e előtti napon, hiszen a köztársasági elnökök így váltották egymást az elmúlt években, és fontos, hogy miután már három volt köztársasági elnökünk van, az ő tapasztalatuk, az ő nemzetközi elismertségük, az itthon végzett munkájuk mint köztársasági elnök ne vesszen kárba, hanem biztosítsunk közjogi lehetőséget az ő feladatuk továbbfolytatására.

Nem titkolt szándék a mostani időzítéssel, a gyors tárgyalással kapcsolatban az, hogy valóban lejár Sólyom László köztársasági elnök úr mandátuma, így fontos rendezni minden részletét azoknak a kérdéseknek, amelyek az ő további működését érintik; ne legyen különböző joggyakorlat az egyes köztársasági elnököknél, legyen mindegyiknek azonos lehetősége arra, hogy tovább szolgálja a magyar nemzetet. Illetőleg az előző köztársasági elnököknek is - hiszen mindegyiket augusztus elején iktatták be a hivatalába, mindig egy nappal később, mint az előzőt -, nos, az ő helyzetük is változott, hiszen mindenfajta korábbi lehetőség Göncz köztársasági elnök úr további közjogi tevékenységével kapcsolatban megszűnik, illetőleg Mádl elnök úrnak is, hiszen Mádl elnök úrnak pont annyi idő telt el a leköszönése óta, mint amennyi a hivatali ideje volt, Göncz elnök úrnak pedig feleannyi. Mint önök is ismerik a jelenleg hatályos jogszabályt, az ehhez köti ezeknek a lehetőségeknek a körét.

Úgy gondolom, hogy másként kell tekintenünk erre a kérdéskörre, mint ahogy az eddigi jogszabály ezzel foglalkozott. Inkább egyfajta ilyen szociális, jóléti kérdésnek tekintette, és egyfajta juttatást adott még pluszként a volt köztársasági elnököknek. Mivel most már, ahogy említettem, hamarosan három volt köztársasági elnökünk lesz különböző nemzetközi és hazai ismertséggel, tapasztalatokkal, fontos, hogy ők valamelyest a közjogi rendszer részévé váljanak.

Nyilvánvalóan '89-90-ben ezzel a kérdéssel nem lehetett foglalkozni, hisz akkor még az első köztársaságielnök-választás előtt álltunk. 2000-ben, amikor ez a most módosítandó törvény megszületett, akkor szintén még nem voltak volt köztársasági elnökök, hiszen akkor éppen csak véget ért Göncz Árpád köztársasági elnöki dupla ciklusa. De most már abban a helyzetben vagyunk, hogy három volt köztársasági elnökünk is van, ezért érdemes ezt a 2000. évi törvényt módosítani.

Tehát ez nem szociális kérdés, hanem egy közjogi kérdés. Egy volt köztársasági elnököt, ha most külföldre utazik, más országba elmegy, nyilván nem úgy fogják fogadni, mondjuk, Sólyom Lászlót két hónap múlva, ha meglátogat egy egyetemet, vagy Göncz Árpádot, ha elutazik bármilyen nemzetközi konferenciára, mint egy hétköznapi érdeklődőt, mint egy magánembert, aki valamilyen kérdéssel foglalkozik, azt kutatja, hanem nyilvánvalóan az ott megjelenése valamelyest a Magyar Köztársaságot fogja reprezentálni. Amit ott mond, az nem csupán az ő véleménye lesz, hanem mint volt magyar köztársasági elnöknek a véleménye valamelyest Magyarországnak a véleménye is. Ami eredményt elér, azt pedig nemcsak önmagának éri el, hanem egész Magyarországnak éri el.

Ezért nem közömbös a Magyar Köztársaság számára, hogy a volt köztársasági elnökei, akik megtestesítik a nemzet egységét és őrködnek a demokratikus állami berendezkedés fölött, milyen lehetőségeket kapnak arra, hogy külföldön-belföldön egyaránt véleményt nyilvánítsanak, bizonyos célokat továbbvigyenek.

Jól láthatjuk, hogy az előző köztársasági elnökök már hivatali működésük alatt is bizonyos kérdéseket nagyon fontosnak tartottak. Sólyom László határon túli magyarokat látogatott meg, a környezetvédelem ügyét felkarolta, ezt mondta már ciklusa elején is, és folyamatosan törekedett erre. Szintén Mádl Ferencre visszaemlékezhetünk, hogy az oktatás ügyét mennyire fontosnak tartotta; de Göncz Árpádnak is nyilván a kultúrával kapcsolatban voltak nagyon fontos ügyei. Jó, ha ezt folytatni tudják. Ez a törvényjavaslat ahhoz teremt meg infrastrukturális és anyagi kereteket, hogy ezt a munkájukat tovább folytathassák. Ehhez egyrészről egy mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott keretösszeget biztosít, amelyet valamilyen közcélú, akár jótékonysági, akár tudományos, akár más egyéb lehetőségre fordíthatnak - lehet ez könyvtár támogatása, lehet ez díj alapítása, lehet ez jótékony segítségnyújtás, lehet ez tudományos elismerés, vagy bármilyen más olyan dolog, amit ők a saját nemzeti ügyükként kezeltek, és saját maguk is fontosnak tartottak.

Mi szeretnénk, ha erre valamilyen anyagi keret is rendelkezésükre állna; ahhoz pedig, hogy fel tudják keresni ezeket a közösségeket, ezt a munkájukat ki tudják teljesíteni, ehhez van szükségük eszközként a titkárságukra és a gépjárműhasználatra. Valamint nyilvánvalóan, szerintem mindnyájunk számára egyértelmű erkölcsi elismerés, hogy méltó lakhatási körülményeket kell megteremteni, nem pedig sporadikus gyakorlat szerint hol a kormány, hol a Köztársasági Elnöki Hivatal, hol az őrezred gondoskodik e kérdések egyik-másik részletének rendezéséről. Úgyhogy nagyon fontos ebben az egységes joggyakorlat.

Véleményünk szerint szintén fontos az, hogy megvalósuljon a volt köztársasági elnökök politikai-pénzügyi függetlensége a mindenkori kormánytól, a mindenkori végrehajtó hatalomtól.

(18.00)

Éppen ezért, eltérően az eddigi gyakorlattól, ezentúl csak és kizárólag a Köztársasági Elnöki Hivatal fog gondoskodni a korábbi köztársasági elnökök ilyetén való elhelyezéséről, így nem lesz soha semelyik volt köztársasági elnök kiszolgáltatva a kormánynak, és nem fogja félve érezni magát amiatt, hogy ha a kormány nézetével ellentétes nézetet hangoztat, akkor esetleg a kormány így tudna valamiféle retorziót alkalmazni vele szemben. Úgy érzem, hogy egy ilyen fontos közjogi méltóság esetén nem lenne ez semennyire sem elegáns, márpedig ebben a kérdésben szerintem nagyon fontos, hogy kicsit másként viszonyuljunk a törvényjavaslathoz, mint az átlag törvényjavaslatokhoz. Itt maga a tisztség is egy emelkedettebb hozzáállást kíván.

Szeretnék önöknek pár példát felhozni a világ különböző országaiból, hiszen máshol is vannak volt államfők, akiknek különböző lehetőségeik vannak még a mandátumuk lejárta után. Itt, Európában kicsit szűkebb a lehetőségünk a körbetekintésre, hiszen nagyon sok demokratikus országban királyság van, és ott nyilvánvalóan a mandátum lejárta után való kérdéskört, mondjuk, Angliában vagy Norvégiában nem rendeznék, vagy Hollandiában a királynő ilyetén való lehetőségeit, de azokban az államokban, ahol köztársasági elnök van, ott nagyon sokféle modell alakult ki.

Vannak olyan országok - például Olaszország -, ahol a volt köztársasági elnök élethosszig tartó szenátori pozíciót kap, ami mind a közjogi megbecsültségét, mind a közjogi tevékenységét, mind pedig az anyagi juttatásait így valamelyest rendezi. Franciaországban az alkotmánytanácsnak válik tagjává a volt köztársasági elnök, kicsit hasonlóan, mintha mi azt választanánk, hogy alkotmánybíróvá tesszük a volt köztársasági elnökeinket. Írországban és Portugáliában pedig szintén a tanácsadó testületként működő államtanácsok tagjává válnak a volt köztársasági elnökök.

A lakhatással kapcsolatban szinte minden országban van valamilyen példa. Finnországban, Litvániában, Indiában, hogy még ilyen távoli országokat is említsek, ott is van erről való rendelkezés a hatályos jogszabályokban. Titkárság és ehhez személyzet is nagyon sok országban van: India, USA, Szlovénia, Lengyelország, Finnország, Észtország, Csehország. Vagy ha itt szintén a szomszédokat nézem, a közép-európai régiót, gépkocsijuttatás gépkocsivezetővel van Csehországban, Észtországban, de ugyanígy akár Dél-Afrikában. Dél-Afrikát azért hozom föl példaként, hiszen Nelson Mandela bizonyára nem fejezte be a polgárjogi tevékenységét azután, hogy megszűnt az ország köztársasági elnökének vagy elnökének lenni, azután is folytatta tevékenységét, és nyilván ehhez az állam ott is lehetőségeket nyújtott.

Gondoljunk csak abba bele, hogy az Egyesült Államok elnöke, korábbi elnökei milyen fontos közjogi feladatokat látnak el akár az ország diplomáciai életében, akár az országon belüli különböző fontos ügyeknek, nemzeti ügyeknek a vitelében. Számunkra teljesen természetes, hogy mondjuk, az USA-nak egy volt elnöke valamiféle közjogi lehetőségekkel is rendelkezik, és nagy tiszteletnek örvend más országokban is. Szerintem jó lenne, ha ez hosszú távon Magyarországgal kapcsolatban is így megvalósulhatna.

Finnországban vagy az Egyesült Államokban könyvtár fenntartását biztosítják a volt köztársasági elnököknek, vagy akár archív felvételeiket, korábbi anyagaikat tárolják és rendezik. Franciaországban diplomata-útlevél jár a volt elnököknek. Saját háztartásukban biztosít személyzetet Litvánia, temettetés költsége: szintén Litvánia vagy Egyesült Államok, a közlekedési kedvezmények szintén nagyon szélesek Litvániában. Az Egyesült Államokban titkosszolgálati védelem is jár a volt köztársasági elnököknek, ezenkívül katonai kórházi ellátásban is részesülnek, de akár az említett Dél-Afrikában vagy Indiában az egészségügyi ellátás szintén kiemelt a volt köztársasági elnököknél. És még két érdekességet mondanék önöknek: Dél-Afrikában mobiltelefont kapnak a volt köztársasági elnökök, mobiltelefon-használatot, Írországban pedig az a különleges lehetősége van a volt köztársasági elnököknek közjogilag, hogy önmagukat jelöltethetik a következő köztársaságielnök-választásra.

Ebből is látható, hogy igen sokféle és szerteágazó a köztársasági elnökök lehetősége, a személyi védelemtől - USA-ban, Észtországban, Finnországban - egyébként egészen a diplomata-útlevélig vagy bármilyen más könyvtár-alapítási lehetőségig nagyon széles körű az nemzetközi joggyakorlat, amely biztosított a volt köztársasági elnököknek. Nálunk a jelenlegi szabályozás szerint méltó lakáshasználat jár akkor, ha két évig legalább betöltötte az illető köztársasági elnök ezt a funkciót, gépkocsihasználat, titkárság alkalmazása, valamint mindenkori államfői illetmény - ezek járnak a jelenlegi szabályozás szerint.

Mi úgy gondoljuk, hogy ezeknek az ügyeknek a viteléhez, amit a köztársasági elnökök megtehetnek, természetesen ez önkéntes alapú, lemondhatnak erről a lehetőségről, ezekről a támogatásokról, tehát nem kötelező nekik ezt ellátni, de ha élni kívánnak vele, akkor mi úgy gondoljuk, hogy ezeknek a céloknak az eléréséhez legyen egy ilyen költségvetési keretük, amit a KEH, a Köztársasági Elnöki Hivatal költségvetésén belül használhatnak föl külön soron. Ezt természetesen a KEH kezeli az ottani szabályok szerint, és ha bármilyen szabálytalanság történik, természetesen a vonatkozó szabályok szerint 15 napon belül kell ezeket a jogosulatlan juttatásokat visszafizetni. A lakáshasználat mellett a fenntartás biztosítása is szintén korlátlan ideig lenne, valamint a gépkocsi-használat és a titkárság használata.

Semmilyen más közjogi méltósággal kapcsolatban nem kívánjuk megbolygatni a jelenlegi szabályozást - Legfelsőbb Bíróság elnöke, miniszterelnök, Alkotmánybíróság elnöke -, ezekhez a törvényhelyekhez nem nyúlnánk, csak és kizárólag a volt köztársasági elnökökhöz; pontosan azért, hogy biztosítsuk a lehetőséget a most mandátumát befejező Sólyom Lászlónak, korábbi juttatásaiból pedig megszűnt státusú volt köztársasági elnököknek, Göncz Árpádnak és Mádl Ferencnek, hogy tovább élhessenek ezekkel a kibővített lehetőségekkel, továbbra is megtestesítsék a nemzet egységét. Én arra kérem önöket, hogy lehet itt egyikünknek-másikunknak esetleg fenntartása egyes köztársasági elnökök bizonyos döntéseivel szemben, de úgy gondolom, hogy a tisztséggel, a köztársasági elnök alkotmányban rögzített tisztségével kapcsolatos tiszteletünk a fenntartásainkat borítsa el, és legyünk tisztelettel az iránt, hogy ők a továbbiakban is elláthassák azt a funkciót, amit ez a törvényjavaslat a számukra biztosítana, ami, mint itt mondtam, a nemzetközi példák alapján is elfogadott más európai, észak-amerikai országokban, és szolgálhassák ők a továbbiakban is, amíg jó egészségnek örvendenek, a nemzetet.

Én ehhez kérem minden párt támogatását, úgy gondolom, ez olyan ügy, amiben igenis minden párt összefoghat. Bízom benne, hogy a módosító javaslataik egyikét-másikát be tudjuk fogadni, és ahogy az elején is mondtam, csütörtökön akkor a Ház el tudja fogadni ezt a törvényjavaslatot, és augusztustól mind a három köztársasági elnök a magyar nemzet érdekeit szolgálja, és azt a hírnevünket, amit kifelé is illik javítani, és azt a fontos nemzeti szolidaritásérzetet, amelyet országon belül is fontos szolgálni, biztos vagyok benne, hogy ők méltósággal és hosszú távon fogják jó egészségben szolgálni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

(18.10)

Forrás: parlament.hu