DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igazán színes lett a vita, főleg a végére, a különféle felvetések kapcsán, voltak alkotmányjogiak is, és valóban a hétköznapi szempontból megközelítő javaslatok.

Amit szinte minden frakció érintett az ellenzéki pártok közül, ez a számmisztika, a két évnek és az öt évnek a dilemmái. Én itt inkább egy fóbiát érzek, mint egy valós veszélyt. Nem kívánom itt az okait ennek kutatni, hiszen mindenki csak utcán heverő témákról, folyosói pletykákról beszél, de senki sem mondta ki konkrétan, hogy mire gondol. De mivel konkrétan nem hangzott el, elmondom én konkrétan, hogy ez honnan van.

A jelenlegi törvényben (Göndör István közbeszól.), ha ezt elolvassuk, a 15. § (1) bekezdése hozza be ezt a kétéves működési határt, hogy a volt köztársasági elnököt, ha e tisztséget legalább két éven át betöltötte, megfelelő ez, az, amaz illeti meg. Nyilván a mostani törvényben már ez a kétéves mitikus határ benne volt, és senki sem gondolhatja, hogy tíz évvel ezelőtt direkt belecsempészte a Fidesz ezt a kétéves határt azért, hogy majd valamikor 2010-ben bármilyen politikai manőverhez ezt használja. Tehát mi csupán koherensen a törvényjavaslat 15. § (1) bekezdésében szereplő kétéves aktív működési határt emeltük át, és terjesztettük ki mindenfajta ilyen jogosultságnak, lehetőségnek a feltételéül.

De természetesen annak érdekében, hogy mindenfajta kételyt eloszlassunk - bár lehet, hogy ez a korábbi javaslathoz képest egy kis koherenciazavart fog eredményezni, de természetesen azért, hogy önöknek minden aggályuk megszűnhessen -, mi nyitottak vagyunk arra, hogy ezt a két évet öt évre terjesszük, és a korábbi törvényi feltételeknél szigorúbb feltételt szabjunk. Ha így valósítható meg a nemzeti együttműködés és egyetértés, és az ellenzéki pártok is így tudják támogatni ezt a javaslatot, nyilván semmi akadálya, hogy ez megtörténjen.

Miért pont most, miért nem máskor történt meg ez a javaslat, miért nem korábban a közjogi csomagban? Más azt mondta, hogy miért foglalkozunk ezzel, van még ennél fontosabb dolog. Úgy gondolom, azért most - és ezt mondjuk ki nyíltan -, mert most következik az a három nap, amikor mindegyik köztársasági elnök jubilálhat. Hiszen augusztusban 3-a, 4-e, 5-e, 6-a, így követik egymást a köztársasági elnöki mandátumok, és azoknak a lejárta, tehát mindegyik köztársasági elnöknek fontos az augusztusi kezdet, hiszen ekkor léptek hivatalba mind a hárman az eddigiek, és most rájuk egy nappal következik a következő köztársasági elnök. Tehát mindegyik számára fontos ez az időpont. Szerintem úgy elegáns, ha egy ilyen kontinuitást tudunk felmutatni, és a parlament tud egy olyan javaslatot elfogadni, amely nem szakítja meg ezt a közjogi tevékenységüket.

A törvényjavaslatnak az a célja is egyébként többször elhangzott, hogy az elvarratlanságokat tisztázza. Most is megvoltak ezek a lehetőségek, többen mondták, csak különböző forrásból. Volt, amelyik törvényi alapon, volt, amelyik Köztársasági Őrezred-szívességből, volt, amelyik kormányzati egyedi döntés alapján; nem jó ez így. Teremtsünk tiszta viszonyokat, és legyen egységes mindegyik köztársasági elnök megítélése, ne a kormány döntésétől függjön, hogy ennek nagyobb kedvezményt ad, annak kisebb kedvezményt ad. Nem a személyt kell tisztelnünk elsősorban, hanem a közjogi tisztségnek kell megadjuk a méltóságát, ezért fontos, hogy egyenlően, egy törvényben legyen ez rendezve.

Azt főleg a hozzászólások elején mondták el a képviselőtársaim - és ezzel tudok inkább egyetérteni -, hogy ez inkább szimbolikus, mintsem költségvetési kérdés, hiszen ebben az évben ez költségvetési kiadástöbbletet nem eredményez. Meg van szabva a Köztársasági Elnöki Hivatalnak a költségvetésen belül az a bő egymilliárd forintos költségvetése, amivel gazdálkodni tud. Ez ebben az évben ebből jelent valamekkora részt, ebből kell ezt kigazdálkodni. És természetesen megvan rá a fegyelem is, hogy be kell számolniuk, ahogy ezt a Számvevőszék vagy az illetékes szervek ellenőrzik, hogy minden törvényesen történjen meg, és a későbbiekben is így lesz.

A törvényjavaslatot önök is olvashatták, 15 napon belül kell visszafizetni azokat az összegeket, amelyek jogtalanul kerültek kifizetésre. Ezért fontos, hogy ezek nem kerülnek kívül a költségvetési szférán, hanem az a fizetési fegyelem, amely minden költségvetési intézményre irányadó - és nyilvánvaló, a Köztársasági Elnöki Hivatalnak is presztízsveszteséggel járna, ha ezt nem tartanák be -, az a továbbiakban is ezekre a kifizetésekre is irányadó lesz. De ettől függetlenül nem zárkózom el attól, hogy esetleg megnézzük azt, hogy pontosan mennyire nyilvánosak, mennyire áttekinthetőek ezek a javaslatok, és nyilván, ha az eddigiekből nem derült ki, hogy ez pártpolitikai célra nem hasznosítható, nem fordítható, akkor építsünk be még egy pluszgaranciát, de a Köztárasági Elnöki Hivatal eddig sem szponzorálhatott pártokat, nem nyújthatott ilyen támogatást.

Visszakanyarodnék a vita legelejére, hiszen nem jó, ha eltérünk attól, ami az egésznek a legeslegelső lépése és alapállása, hogy a közjogi rendszer része maradjon a volt köztársasági elnök, a három személy, és majd évek múltán egyre többen és többen, hogy megmaradhasson a kezdeményező szerepe, hogy a politikában aktív szereplőként léphessen elő. A közéletnek ez egy olyan része lesz, amelyik független a parlamenttől, független a pártpolitikától, nemcsak gazdaságilag, hanem témájában is. Legyen ezeknek a volt köztársasági elnököknek egy olyan lehetőségük, hogy olyan témákkal foglalkozzanak, amelyek nem pártpolitika, nem napi politika, hanem mutassák meg mindannyiunknak, hogy a közélet mennyivel szélesebb annál, amit itt a parlamentben is folytatunk, vagy ami az újságokban olvasható, hogy van a közéletnek olyan szintje, amelyik nemzeti egységet tud teremteni, nemzeti ügyeket tud felkarolni, amivel mindenki egyet tud érteni, hiszen ezért is testesíti meg a nemzet egészét a köztársasági elnök. Ezek a közcélú vállalások, amelyeket ők megfogalmaznak, bízzunk benne, hogy nagyon jó célra fognak fordítódni, legyen az tudomány, legyen az jótékonyság, legyen az nemzetpolitika. Én biztos vagyok benne, hogy ők is arra fognak törekedni, hogy megalapozzák ennek az intézménynek a fontosságát, és éppen ezért mindenki számára elfogadható célokat támogatnak ebből a keretből.

Én bízom benne, hogy mindaz az infrastruktúra, mindaz a pénzösszeg, amit így a következő években biztosítunk majd a köztárasági elnökök számára, mind-mind a nemzet javát fogja szolgálni. És valóban nemcsak névlegesen, nemcsak egy titulussal, nemcsak egy új plecsnivel vagy egy névjegykártyával, hanem egy valós infrastruktúrával és egy valós támogatási lehetőséggel megalapozott funkciójuk lesz, és ez fogja még inkább a magyar közjogi rendszert, a magyar közjogi kultúrát nemesíteni, előrevinni, és a pártpolitikán kívüli részt, a közéletnek ezt a részét továbbvinni, hogy az emberek számára ez megfogható legyen, és valamelyest jobban tudjon azonosulni a magyar államnak is a céljaival.

Én ezért kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot, és azt ígérhetem, hogy a következő napon majd egy olyan új előterjesztői javaslatot fognak kapni, amelyben megjelenik az ellenzéki pártoknak egyik-másik módosító javaslata, pontosan azért, hogy el tudjuk fogadni ezt a törvényt, és senki se sejtsen mögötte semmilyen olyan szándékot, ami az indokolásban nem szerepelne. Ennek a törvényjavaslatnak tényleg az a lényege, hogy a volt köztársasági elnököknek legyen lehetőségük a nemzet szolgálatára mindaddig, amíg azt az egészségük megengedi.

Én ehhez kérem az önök támogatását, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon és az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu