KUKORELLY ENDRE (LMP): Tisztelt Ház! Tisztelt Lendvai Képviselő Asszony! Ön a beszédét azzal kezdte, hogy nem volt cenzúra. Akkor elmesélem azt, hogy milyen volt az a procedúra, amit nekünk az ELTE bölcsészkarán a Jelenlét című, szinte csak verseket közlő irodalmi lappal kapcsolatban kellett megcsinálni.

Először is az volt, hogy mi kollektíven szerettük volna szerkeszteni, azt nem lehetett, hanem ki kellett nevezni egy főszerkesztőt. Utána kellett az egyetemről egy tanár, aki felelős szerkesztő volt. Utána el kellett vinni - Koczkás Sándornak hívták, szegényt Isten nyugosztalja - egy professzornak, aki szintén bele volt írva az impresszumba, mint nem tudom már, micsoda, mint főszerkesztő vagy felelős főszerkesztő. És utána el kellett vinnünk a lapot, emlékszem, vittük be ketten, szépen legépelve, a KISZ KB-ba, ami abban az épületben volt, ahol most, azt hiszem, a Mercedes Benznek van a székhelye. Emlékszem arra a polcrendszerre, ahová feltették, már nem tudom, kicsodák, valami munkatársak, ezt a dossziét. Érte kellett menni körülbelül egy hónap múlva, ahol aztán, arra is emlékszem, úgy, ahogy volt, kikeresték, kivették, meg se nézték, de visszaadták.

Tehát egy ilyen ötszörös cenzúra volt, az ötödik ugyanis az ember lelkében volt, volt egy ilyen, hogy öncenzúra. Ez a legsúlyosabb dolog, amit egy íróember végigélhet az élete folyamán.

Azért mondtam az előbbi felszólalásomban azt, hogy nagyon aggályos számomra ez a törvényjavaslat így, hogy ennyire nem volt meg az egyeztetés, mert aki ekkora dózisban szívta be az ön szerint akkor nem létező cenzúrát, az most már mindenféle szempontból nagyon kényes erre a dologra.

Hozzáteszem, hogy ez még abban az időben volt, amikor 1983-ban például beszüntették a Mozgó Világ című lapot, egyébként a Tiszatáj című lapot, és még más lapokra is kiterjedt a dolog. Kérdezem én: ha ez nem volt cenzúra, akkor miről beszélünk, akkor mi a cenzúra?

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból. - Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu