L. SIMON LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Rogán Antal képviselőtársam előterjesztőként, azt hiszem, elég jól fogta meg gyakorlati oldalról ennek a törvényjavaslatnak a lényegét. Éppen ezért én vezérszónoki fölszólalásomban inkább a sajtószabadság kérdésének elméleti hátterét szeretném megvilágítani, hogy világos legyen mindenki számára, amit képviselőtársam is elmondott, hogy itt szó nincs a sajtószabadság korlátozásáról, sőt igazság szerint a sajtószabadság fogalmának értelmezéséről van szó.

A "nép nem ignorálhatja a magyar sajtó tanácsát és fölszólalását. Nagy úr az, ha egyszerre szól és egyet mond; láttunk már trónusokat is inogni szavától. Nagy úr a sajtó mindenütt a világon..."

Ugyan e gondolatokat Mikszáth Kálmán írta le egy 1881-ben kelt levelében, az elmúlt évek korlátozott demokráciájában mi is gyakran szembesülhettünk azzal, hogy ha nincs szabad sajtó, ha a jelenlegi kormányzó erő szellemi holdudvarába tartozó médiamunkások és befektetők nem hoztak volna létre egyre erősödő konzervatív médiumokat és sajtótermékeket, bennük színvonalas tényfeltáró műsorokkal és írásokkal, akkor az alkotmányos jogainkat korlátozó, korrupciós ügyektől hemzsegő Gyurcsány-éra akár évtizedekre is meghatározhatta volna hazánk sorsának alakulását.

Láttuk tehát, hogy a sajtó a bénult, kézi vezérléssel irányított erőszakszervezetek és nyomozó hatóságok munkáját is képes volt a bűnök leleplezésének irányába terelni, hiszen az adófizetők pénzéből fenntartott rendőrségnek nem a békésen ünneplő, méltóságteljes tömeg szétverése, könnygázgránátokkal, vízágyúkkal és gumilövedékekkel való megfélemlítése, hanem az állampolgárok szolgálata és védelme, a bűnözők kézre kerítése a legfőbb feladata. A demokrácia egyik utolsó fellegvárának tekinthető szabad sajtó tehát sokat tehet a zsarnoki rendszerek kialakulásának megakadályozása vagy lebontása érdekében. Éppen ezért kötelességük a demokrácia és a jogállamiság mellett elkötelezett törvényhozóknak a sajtó védelme, munkafeltételeinek garantálása.

Idézet: "Nem lehet ott parlamentáris szabadság, ahol a szólásszabadság nem biztosított - írja egy helyütt Bibó István. - Nem lehet ott szólásszabadság, ahol a közigazgatási határozatok elleni bírói jogvédelem nem biztosított. Nem lehet a közigazgatási határozatok ellen bírói jogvédelmet nyújtani úgy, hogy közben a sajtószabadság ne legyen biztosított, hiszen ezek mind-mind kölcsönösen föltételezik egymást. Ez az egész rendszer együttvéve alkotja a szabadságnak, a szabadon működő szuverenitásnak eleddig legtökéletesebb rendszerét. Minden olyan elméleti érvelés és kísérlet, amelyik ezt valamiképpen polgári specialitásnak akarja minősíteni, amelyik valamely társadalmi osztályhoz, egy bizonyos történeti helyzethez akarja kapcsolni, s aminek, mondjuk, egy merőben más helyzetben nincsen értelme és nincs jogosultsága, valójában átlátszó kísérlet a zsarnokság valamilyen formájának visszahozására." Itt van Bibó idézetének vége.

Ugyanakkor a sajtó szabadsága sem abszolút szabadság, azaz működését jogi keretek közé kell helyezni, szabályozni kell, és ennek a szabályozásnak képezheti részét a szakmai szabadság feltételeinek garantálása is. Már Stein Lajos filozófus 1906-ban megjelent Freiheit und Gleichheit című művében is azt fejtegeti, hogy ugyan az abszolút szabadság elgondolható, de meg nem valósítható. Ennek nyomán teszi Bibó a Kényszer, jog, szabadság című kiváló művében egyértelművé, hogy "Az abszolút szabadságnak tehát valamely törvényszerűség teljesen zavartalan érvényesülésénél nincs helye sem a tapasztalati valóság, sem a spekuláció világában. Ha pedig tovább terjesztjük a szabadság fogalmát, és a minden törvényszerűség alól való mentességet nevezzük abszolút szabadságnak, akkor is reá kell jönnünk, hogy a szabadságfogalom relativitása önmagát űzi végig. Az ilyen értelemben vett abszolút szabadság csak akkor nyerne értelmet, ha a minden törvényszerűség alóli mentességet valamilyen törvényszerűséggel szembeállítjuk, azaz viszonyítjuk. Amíg nincs mihez mérnünk, addig nincs szabadság - vallja Bibó -, és amint már van, az már nem abszolút."

Mindezt azért fontos kiemelnünk, mert azok, akik szerint a tisztelt Ház előtt fekvő, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslatot azzal az érveléssel utasítják el, hogy az korlátozza a sajtó eddigi szabadságát, azok éppen a szabadság fogalmának abszolutizálására törekednek. A beterjesztők és a kezdeményezést támogató kormánypárti többség pontosan tudja, igen bonyolult kérdés az, hogy jelenthet-e a szabadság mentességet valamiféle törvényszerűség alól.

Bibó szerint, idézem: "az a kérdés: milyen mentességet, milyen törvényszerűség alól?... Kétségtelen, hogy a szabadság nem csupán a kauzalitás törvényszerűsége alól való mentesség, hanem mentesség más törvényszerűség alól is. Azonban azt sem mondhatjuk, hogy a szabadság minden törvényszerűség alól való mentesség, mert valamely törvényszerűség feltétlen uralma is jelenthet szabadságot, szabad érvényesülést. Beszélünk egyrészt a természeti adottságok korlátairól, az ösztönök rabságáról, a szabályok bilincseiről, másrészt a szabad természetről, a dolgok természetes, szabad folyásáról, ösztöneink szabad kiéléséről s a törvény szabad érvényesüléséről. El kell döntenünk tehát a kérdést, hogy tulajdonképpen e törvényszerűségek melyike szabadság és melyik rabság. Amikor valamely törvényszerűség uralmát nem szabadságnak s a tőle való mentességet szabadságnak érezzük, és tudjuk, akkor ehhez az állásfoglaláshoz mindig egy értékelő momentum tapad. .... Kimondhatjuk tehát - Bibóval együtt -, hogy a szabadság mentességet jelent idegen, nem saját törvényszerűség alól. Világos ily módon, hogy egy nem idegen, hanem saját törvényszerűség feltétlen uralma szintén szabadság."

Egyértelmű tehát, hogy a szabad sajtót is szabályozni kell, a sajtó belső törvényszerűségeinek figyelembevételével, tiszteletben tartva szellemi és nem intézményi autonómiáját. Különösen fontos ez egy ilyen gyorsan változó világban, ahol a sajtó szerkezete és az olvasási, információszerzési szokások napról napra követhető módon alakulnak át, amikor új médiumok, tartalomszolgáltatók alakulnak, amikor az igényes nyomtatott sajtó az egész világon komoly pozíciókat veszít. Nem kerülhető el tehát az internet világának szabályozása sem. Ám itt sem a korlátozás igényével lépnek fel a tervezet megfogalmazói, hanem a tartalomszolgáltatók elvárható felelősségvállalását kérik számon. Ugyanezt mondta az előbb az előterjesztő is.

(10.40)

Ha tetszik, mások szabadságjogainak az érvényesülését, hogy minél kisebb legyen a különféle alkotmányos jogaink közti kollízió. Azok tehát, akik a nyilvántartásba-vételi kötelezettség miatt féltik az internet szabadságát, valójában nem az online műsorszolgáltatásokat, hanem a nevük vállalása nélkül gyalázkodókat, rágalmazókat és gyűlöletkeltőket védik.

Amennyiben a printmédiumoknál teljesen természetesnek tartjuk a regisztrációt - ami nem egyenlő az engedélyeztetéssel, legyen szó akár a lapbejegyzésről, akár az ISSN azonosító kibocsátásáról -, és eszünkbe se jutna emiatt a sajtószabadság csorbulásáról beszélni, akkor az internet világának tartalomszolgáltatói esetében ugyanezt joggal várhatjuk el.

A világ közvéleménye a terület szabályozásának a szükségességére elsősorban a szerzői jogi viták, a fájlcserélők használata miatt figyelt fel, amely vitában egyesek éppen a szabadságjog sajátos értelmezésével kísérleteztek, és érvelnek mind a mai napig. Ám ezzel párhuzamosan a demokratikus vívmányokat veszélyeztető, gyűlöletkeltő, becsületsértő tartalmakat gyáván, sunyin közvetítő tartalomszolgáltatók kezelésének szükségességére is felhívták a jogalkotók figyelmét.

A nyomtatott és az elektronikus sajtó - az új, folyamatosan változó, újabb és újabb adathordozókon a fogyasztókhoz eljutó tartalomszolgáltatók világa - korszerű szabályozásért kiált, olyan szabályozásért, amely európai demokratikus hagyományaink legnagyobb vívmányainak egyikét, a sajtó szabadságát tiszteletben tartja. Az önök előtt fekvő tervezet erre tesz kísérletet, ám azt sem az előterjesztők, sem a kormánypárti többség nem állítja, hogy tökéletes mű született. Alázattal valljuk meg, hogy tudjuk, nincs hibátlan jogszabály, nincs mindenki megelégedésére működő törvény, de a jó szándékot és a demokratikus elkötelezettségünket az is megmutatta, hogy éppen ellenzéki képviselőtársaim javaslatát figyelembe véve olyan kulturális és sajtóbizottsági ülést tartottunk, amelyen a sajtószakmai szervezetek vezetőit és a kiemelkedő szerkesztőségvezetőket is meghallgattuk; megfontolandó javaslataikat figyelembe véve már magam is tíz módosító indítványt nyújtottam be, mint ahogy azt Rogán képviselőtársam is kiemelte; és lehetőséget teremtünk arra, hogy az általános vita lezárását követően, 2010. augusztus 31-éig képviselőtársaim további módosító indítványokat nyújthassanak be, éppen annak érdekében, hogy ősszel, a részletes vita lezárása után egy korszerű, a magyar és az európai demokratikus hagyományokat is figyelembe vevő jogszabályt alkothassunk meg. Ennek kiváló alapot nyújt Rogán Antal és Cser-Palkovics András által benyújtott tervezet. Ezért kérem képviselőtársaim támogatását, konstruktív hozzáállását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Forrás: parlament.hu