MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Én most csatlakoznék - ugyan már nincs a teremben - Karácsony Gergely képviselőtársamhoz, aki azt mondta, hogy eltérne a módosító indítványoktól, tekintve, hogy ez egy általános vita. Én is az általános vita keretein belül kívánok hozzászólni, ezért most nem érinteném vagy csak nagyon kevés esetben a módosító javaslatokat, tekintettel arra, hogy számomra az első, amikor elolvastam, és amikor az interneten követtem a törvényhez érkező módosító javaslatok számát, akkor azonnal az alaposság kérdése merült föl, hiszen az előterjesztő részéről néhány nap alatt nem kevesebb, mint tíz módosító indítvány érkezett, az ellenzéki módosítókat nem számolva. Feltehetőleg ebben azért hatalmas szerepe volt az ellenzéki és a szakmai kritikáknak.

Itt a mai vita során számtalan esetben fölmerült az, hogy a kormánypárti képviselők védték és kardoskodtak amellett, hogy igenis volt szakmai vita, hivatkozva arra az ominózus bizottsági ülésre, az ellenzék részéről pedig többen fölvetették, hogy nem volt kellő - és itt hangsúlyoznám a kellő szót aláhúzni. Hiszen nem vitatja el senki, hogy azon az ominózus kulturális bizottsági ülésen valóban voltak szakmai képviseletek, és nem veszi el senki azok javaslatainak értékét, mi csak annyit kérünk, hogy ha szakmai konzultációról beszélünk, akkor többen, többet, többször, egy ilyen fajsúlyú kérdésnél pedig mindenképpen.

Sokkal inkább döbbenetes az eredeti - hangsúlyozom még egyszer: az eredeti - törvényjavaslat számomra, hiszen a kormány szándéka, a törvény célja - én ezzel foglalkoznék most részletesebben, mert a mögöttünk álló néhány hét után azért nehéz nem azt mondani, hogy önök nem tudják megcáfolni magukat, tisztelt kormánypárti képviselők, mert minden egyes diktatórikus vagy politikai célzatú törvényjavaslatot igyekeznek mindig forradalmi hevülettel a nép nevében beállítani, de itt azért nagyon sok a kiskapu és nagyon sok a trükk a törvényjavaslatban - nem más, mint egy elkapkodott iromány az eredeti formájában, amely pusztán a kormánypárt politikai céljait hivatott szolgálni, nem kevés antidemokratikus fűszerrel megspékelve. Ez a javaslat ugyanis nincs tekintettel a demokrácia helyenként elemi elvárásaira, és a módosítások nélkül, hangsúlyozom, nélkülözött mindenféle kellő szakmai konzultációt.

Nem véletlen - ahogy már elhangzott, nem tudom, melyik ellenzéki képviselőtársamtól -, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet túl azon, hogy aggasztónak nevezte, minek titulálta ezt a törvényjavaslatot, valamint az Európai Újságírók Szövetsége is a kommunista korszakhoz vélte hasonlatosnak 2010 Magyarországán ezt a benyújtott törvénycsomagot. Mindezt tehát nemcsak mi mondjuk, és nemcsak az ellenzéki pártok és frakciók - akiket azért nagyon nehéz egy platform alá húzni, túl azon, hogy nem kormányon vannak -, hanem a kormánypártok által is oly sokszor emlegetett és oly sokszor hivatkozott európai intézmények.

Önök indokolatlannak tartják a sajtószabadság biztosítása mellett az alkotmányban rögzíteni a sokszínűség védelmét, illetve a polgárok megfelelő tájékoztatásához fűződő jogát is, ami a sajtószabadság mellé társuló kötelezettség, azaz a médiától alkotmányosan elvárt közérdekű feladat. Elsőre úgy mondhatnánk, hogy ez rendben is van, de a törvénycsomag egyik passzusa úgy fogalmaz, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, illetőleg terjesztéséhez. A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, valamint az állampolgárok megfelelő tájékoztatásához fűződő jogát és a demokratikus közvélemény kialakításához fűződő érdekét.

A jelenleg hatályos szöveg pedig így szól: a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. A kulcsszó tehát, amit már Novák Előd képviselőtársam említett is, a véleménynyilvánítás, és erre még én is ki fogok térni, ez egy sokkal tágabb fogalom, mint a szólás szabadsága.

(13.10)

Önök egyébként - visszatérve június 23-ára, amikor ezt a törvénycsomagot vagy ezt a törvényjavaslatot benyújtották - cinikus módon úgy hirdettek társadalmi vitát, hogy az általános vitát az eredeti tervek szerint már akkor le kívánták zárni, aztán eltolódott hirtelen a nagy társadalmi nyomásra. Azért ez a hozzáállásukat jól tükrözi, és az is, hogy az emberi jogi bizottság ülésén egymással egyáltalán nem koherens módosító indítványokról például csomagban szavaztunk olyatén, hogy mondjuk, a kormány támogatja vagy az előterjesztő támogatja vagy nem támogatja. Így lehet 30-40 módosító indítványt körülbelül három perc alatt végigzavarni. Nem tudom, ha a kormánypártoknak egy járulékos kellék a bizottság, akkor vállalják föl, és talán szüntessük meg, mert minek az, ha 30-40 szakmai pontot kettő perc alatt lezavarunk, hogy a kormány támogatja vagy nem támogatja. Ez eléggé méltatlan a 2010-es Országgyűléshez. Korábban el tudtunk volna ilyet képzelni, de most azért elég nehéz ezt lenyelni.

Úgyhogy ennyit a bizottságokról, de itt még azért hivatkoznék egy érdekességre. Volt olyan az emberi jogi bizottságban, amikor érdemi és szakmai vitát tudtunk folytatni nemcsak a T/363-as, hanem a hozzá kapcsolódó, a csomaghoz tartozó más javaslatokkal kapcsolatban is. Amikor a médiatanács és annak a kinevezése volt napirenden, és ezt itt minden párt, minden ellenzéki párt képviselője határozottan támadta ezt a 9 évre történő kinevezést; amit Harrach Péter képviselő úr egyetlenegy mondtattal úgy védett meg, hogy ez a javaslat pusztán a hatékonyságot szabályozza. Azt mondtam akkor a bizottsági ülésen, és most is megkérdezem, hogy vajon ha ma Magyarország miniszterelnökét Mesterházy Attilának, Schiffer Andrásnak vagy éppen Vona Gábornak hívnák, akkor a Fidesz-KDNP számára ugyanolyan fontos volna-e ez a törvénycsomag ugyanebben a formában. Nyílvánvalóan nem, és gondolom, önök is érzik, hogy itt miről van szó.

Tehát ezt a törvényjavaslatot nagyon nehéz úgy értelmezni, hogy nem tesszük hozzá a majdani médiatanács felelősségét és munkáját, ami nem kevesebb, mint három parlamenti ciklust fog érinteni. Szóval, ne nagyon bontsuk ketté, mert fontos, hogy együtt értelmezzük.

Nagyon nehéz bevezetni szerintünk 2010 Magyarországán egy olyan szabályozást, ami, hangsúlyozom... - most már nagyon sok vita volt, és a Fidesz-KDNP képviselői mindig megvédték azt, hogy nem lesznek a chatek, a blogok, a honlapok és minden egyéb internetes tartalom regisztrációhoz kötve, de véleményünk szerint, amíg majd módosító indítványok egyértelművé nem teszik, mi most is azt mondjuk, hogy alkalmas arra, hogy regisztrációhoz kösse ezeket az internetes szolgáltatásokat. Szerintünk ez eléggé sújtja a szubjektív véleményezést, úgyhogy ez semmiképpen sem jó, és finoman szólva is aggályos. Hogy alkotmányellenes-e, megítélés kérdése, van erre egy testület, aki majd ezt megítéli, de hogy sérti a szabad véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát, az teljesen egyértelmű, valamint a túlzott regisztrációhoz kötési kötelezettség szerintünk a túlzott bürokratizálódást fogja jelenteni, ami a XXI. században megint csak nem követendő.

Az a passzus szerintünk pedig egészen elképesztő, amely a terjesztők felelősségre vonását állapítja meg. Ez olyan, tisztelt kormánypárti képviselők, mintha elvárnánk egy kamionsofőrtől, hogy egyúttal mondjuk, felsőfokú kémikusi vagy vegyészi végzettséggel rendelkezzen csak azért, mert veszélyes vegyszert szállít. Tehát a terjesztő-ket azért felelősségre vonni - vegyünk, mondjuk, egy kábelszolgáltatót -, hogy egy bizonyos csatornán egy politikai vitaműsorban vagy valamilyen közéleti műsorban valaki tesz egy felelőtlen kijelentést, és ezért majd a kábelszolgáltató is adott esetben felelősségre vonható, ez nevetséges.

A javaslatban persze szerepelnek a médiát, illetve az újságírókat megillető egyes jogosultságok is, mint például az információforrások titokban tartásának joga vagy az oknyomozó újságírás védelme, a szerkesztői szabadság, ami az újságírók számára védelmet nyújt a média tulajdonosaival, valamint támogatóival szemben. Ez természetesen nagyon helyes és nagyon támogatandó, és azt hiszem, mi örülnénk a legjobban, ha Magyarországon kialakulna egy nagyon erős és nagyon határozott oknyomozó újságírói réteg, de azt gondoljuk, hogy itt nem kellően pontos és nem kellően egyértelmű, mert mintha lennének olyan kiskapuk a javaslatban, amelyek az oknyomozó újságírást továbbra sem segítik, hanem adott esetben hátráltatják, hiszen pontosan ez az a terület, ami általában a legkényesebb pontokra hívja föl a figyelmet, és a tabukérdésekkel foglalkozik.

Mi van akkor, ha egy sajtóorgánum, mondjuk, közöl egy oknyomozó riportsorozatot, legyen az képi, nyomtatott, elektronikus, bármi, és itt van a válaszadási kötelezettség, valamint az egyéb szankciók. Mi van akkor, ha letagadja az érintett, mert miért ne tagadná le, hiszen az ő renoméját sérti adott esetben; szóval, akkor meg az oknyomozó újságírás nincs kellőképpen megvédve. Mi azt javasoljuk, hogy itt továbbra is egy tisztább és pontosabb megfogalmazás az indokolt.

Nagyon sajnálok egyet, és itt most rátérnék egy módosító indítványra is, én nagyon sajnálom, hogy még az eredeti javaslatban szerepelt, a módosítóban már törölve van a következő szöveg. Idézem: "A tájékoztatási kötelezettség megsértését jelentheti, ha egy jelentős közéleti eseményről elmarad a tájékoztatás." Ez pontosan így van, és nagyon helyesen volt az eredeti koncepcióban is. Higgyék el, hogy a Jobbik és a Jobbik politikusai nagyon sokat tudnának mesélni arról, hogy a tájékoztatási kötelezettséget hogyan lehet elhagyni vagy elmarasztalni. Úgyhogy reméljük, hogy ez majd visszakerül az eredeti javaslatba.

Még egyszer, hogy rövidre zárjam, és már ne ismételjem azokat a kritikákat, amelyek elhangzottak, nem kérdés, többször úgy hangzik el kormánypárti képviselőktől, mintha mi nem akarnánk az új médiaszabályozást. Dehogynem, nagyon fontos és nagyon szükséges, hogy napjainkhoz mérten legyen egy korrekt, alapos, egyértelmű és új média-törvénycsomag, egy médiaalkotmány, ha úgy tetszik, de azt gondoljuk, hogy nagyon sok ponton javítani kell, egyértelműsíteni kell és tisztázni kell. Örülünk, hogy augusztus 31-éig lehet még a módosítókat benyújtani, nyilván érkezni fognak tömkelegével.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu