NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. Normál felszólalásra még nem jelentkeztem, de valóban egy vezérszónoklatom már volt, sajnos nem tudtam ott befejezni. Ami mentségemre szóljon, hogy egy 89 oldalnyi médiacsomagot terjesztett be a kormányoldal, aminek eredetileg nulla munkanapot adtak a megtárgyalására, és a bizottságban így is került sor a megszavazására. Itt némileg több lehetőségünk volt végül a nagy társadalmi nyomás hatására, így volt időnk egy kicsit fölkészülni, és alaposabb kritikát is mondani, azonban a sajtó kötelezettségeivel kapcsolatban még maradt néhány észrevételem, addig nem jutottam el a törvényjavaslattal kapcsolatban.

A 15. §-hoz L. Simon László egy számomra nagyon felháborító javaslatot nyújtott be, amiből kiderült, hogy megint maga fele hajlott a keze. (L. Simon László mindkét kezét behajlítva maga elé emeli. - Derültség.) Ugyanis ez a módosító javaslat lényegében törli azt, hogy közéleti személyiség nem vonhatja vissza a nyilatkozatát. Azaz - mert elég kacifántosan van mindez megfogalmazva - lehetőséget ad arra, hogy közéleti személyek, közéleti személyiség, ahogy az eredeti javaslatban még benne van, lehetőséget ad, hogy közéleti személyiség szinte korlátozás nélkül visszavonhassa a nyilatkozatát.

Azt gondolom, hogy ezt a könnyítést semmi nem indokolja, mint ahogy tartalmasan, ahogy szokták, nem is indokolták meg ezt a kötelező házszabályi rendelkezéssel ellentétben. Tehát a 15. §-hoz fűzött módosító javaslatát nagyon káros folyamatnak tartom. Azt gondolom, hogy ezt a könnyítést semmiképp sem adhatjuk meg.

Sőt még azt is hozzáfűzi, hogy az e jogot korlátozó szerződéses kikötés semmis. Tehát még arra sem akar lehetőséget biztosítani, hogy esetleg egy interjú előtt, amikor kitöltetnek velünk, politikusokkal olykor egyes televíziókban egy nyilatkozatot, amelyben benne van, hogy nem vonhatjuk vissza, még azt mondja, hogy ez is semmisnek minősülhet adott esetben. Ez számomra teljességgel elfogadhatatlan. Gondoljunk csak akár - igyekeztem konkrét példákat hozni az egyes javaslatokra -, gondolhatunk..., most itt nehéz konkrétat mondani, ha valaki visszavonta a nyilatkozatát, hiszen azt nem is ismerhettük meg, de azért egy ehhez hasonló példát tudok mondani. Kósa Lajos, ismételten a Kubatov-ügyből kifolyólag minden idők legkínosabb fideszes tévészereplése után, amikor behívták a köztelevízióba, akkor megszabta, hogy milyen kérdéseket lehet neki föltenni. És miután ezeket az újságírók nem voltak hajlandók első körben elfogadni, már kezdte leszerelni magáról a mikrofont, tehát tulajdonképpen visszavonta bizonyos értelemben már így előzetesen is az ígéretét, hogy részt vesz ezen az adáson. Mígnem az újságírók, persze mi mást tehettek ilyen kényszerhelyzetben, meghátráltak. Én azt gondolom, hogy számos ilyen példát lehet azért hozni, találni ezekre az esetekre is.

Beszélni kell néhány szót arról is, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás tehát mennyire valósul meg, hiszen itt a sajtó kötelezettségeiben ez benne szerepel. És ne felejtsük el, hogy persze benne szerepel a médiatörvényben is, mégsem valósul ez meg. Akkor elegendő-e, hogy ismét csak ennyit fogalmazunk meg? Hiszen a fideszes módosító javaslat is törölné az ennél szigorúbb megfogalmazást. Véleményem szerint nem. Én magam is álltam már ORTT panaszbizottsága előtt, ahol hiába adtak nekem igazat, a köztelevízió jogi képviselője mondta, hogy persze, be fogjuk majd hívni a Jobbik képviselőjét - majd néhány év múlva, amikor jogerőre emelkedik. Tehát sajnos a bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy el lehet húzni évekig az ügyet, tehát hiába, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményére való hivatkozással panaszt tehetünk, bárki megteheti, a gyakorlatban ez mégsem kellő garancia arra, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósuljon.

Vagy említhetném, mondjuk, a Hír Televízió példáját, amely ellen az Országos Választási Bizottság tagjaként az európai parlamenti választásokat megelőzően egy panaszt nyújtottam be, hogy a júniusi választások előtt egészen szeptemberig visszamenően nem hívtak be jobbikos politikust élőben. Erre ugyan a Hír TV jogi képviselője azt mondta el, hogy dehogynem, hozott egy kimutatást, amiben itt meg itt, és egy tucatnyi példát fölhozott, hogy igenis, a Jobbik szerepelt. Igen ám, csakhogy abból egyetlenegy sem volt élő adás. Vágott formában meg lehet jelenni természetesen, a látszatra azért valamit ügyelnek, de hogy élő adásban elmondhassuk a magunkét, mint ahogy egyébként gyakorlatilag bármely más párt megteheti, erre semmiképp sem adtak lehetőséget.

Sőt, ami a legdurvább, ami ebből a saját jogászuk által benyújtott javaslatból is kiderült - a júniusi választások hajrájában benyújtott panaszomra válaszolva -, hogy a legutóbbi még a választások kiírásakor történt vagy még az előtt tulajdonképpen, még az előtt történt. Tehát az egész kampányt végigcsinálta úgy a Hír TV a saját kimutatása szerint - nekünk ilyen komoly monitoringrendszerünk akkor még nem volt, hogy ezt is mertem volna állítani -, de végül is a jogász érveléséből kiderült, hogy ami példákat föl tudott hozni, hogy említésre került a Jobbik, az is mind a kampány előtt volt. Tehát így működik úgymond a kiegyensúlyozott tájékoztatás, ami jelenleg is hatályban van a médiatörvény rendelkezésein belül. Ezért azt hiszem, azt megállapíthatjuk, hogy ez a kijelentés önmagában szép dolog, hogy médiaalkotmány, de úgy tűnik, hogy eddig sem tartották be a törvényeket, vannak bizonyos törvények felett állók.

Ha továbbmegyek, a 19. §-ban hibásan a "vagy" helyett "és"-t szerepeltetnek - erre is majd benyújtok egy módosító javaslatot -, ami azt eredményezi, az ilyeneknek komoly következményük van, bizonyos értelmezés szerint legalábbis, szóval legalábbis kétes a helyzet, hogy a kiskorúak szellemi, lelki, erkölcsi és fizikai fejlődését sértő, veszélyeztető médiatartalmakat közzé lehet tenni bármiféle korlátozás nélkül, feltéve, hogy mindezt nem egyszerre sérti meg, hiszen az "és"-ből leginkább ez következne. Tehát azt gondolom, hogy egy precíz megfogalmazásra mindenképp szükség van. Úgyszintén a 21. §-ban pedig helyesírási hibát találunk.

Ennél lényegesebb a 20. §-ban, hogy ott bizony a burkolt reklámnak a megfogalmazása nemcsak hogy nem precíz, ami miatt L. Simon László is benyújtott egy módosító javaslatot, bár abban meg szóismétlés van, szóval én be fogom nyújtani a magam frappánsabb módosítását; de egy konkrét probléma, hogy a definiálatlanság miatt itt bizony mit nevezünk burkolt reklámnak. Hiszen az, hogy a köztelevíziókban mindig ugyanazt a sztárügyvédet szólaltatják meg, az bizony reklám. Az, hogy a lapszemlét mire alapozzuk, mit tekintünk hitelesnek vagy egyáltalán hírértékűnek, honnan vonjuk be a lapszemlét, az sem lehet minden esetben véletlen. Ahogy nem volt véletlen nyilván az sem, hogy Vágó Gábor arra panaszkodott itt, hogy a kuruc.info hírportálnak a híreit nem tudja majd Facebookon továbbküldeni. Nyilvánvalóan látszik, hogy nem divatblogokat olvas, azt azért láthatták nyilvánvalóan mindannyian. (Derültség.) Ezzel szemben a kuruc.info híreinek továbbküldését sérelmezte.

Tehát azt gondolom, hogy a burkolt reklám, ha már itt tartunk, egyébként az, hogy mire hivatkozunk, az, hogy kit szólaltatunk meg úgymond független szakértőként, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédjét vagy éppen a TASZ egyik ügyeletes megmondó emberét, az egyáltalán nem véletlen. Tehát a burkolt reklámot mindenképp szükséges lenne pontosabban definiálni.

Végül az utolsó észrevételem, amit még itt az általános vitában szeretnék elmondani, hogy a 20. §-ban szintén a világnézeti meggyőződést sértő reklám közzétételének tilalma, azt gondolom, hogy egy túlzott tiltás. Hiszen sok minden sért jelenleg engem is a médiában, amit el kell viseljek, hogy bizonyos reklámok ilyen nihilista, szélsőliberális életmódot sugároznak. Úgyszintén fordítva is el kell fogadjanak, azt gondolom, a társadalmi tűrésküszöb magasabb kell hogy legyen, a véleménynyilvánítás szabadságába több belefér. Tehát önmagában az, hogy sért valakit - ugye, a válaszadási jognál már kiszedtük azt, hogy ha valakit önmagában sért valami, akkor erre választ adhasson. Úgyszintén azt gondolom, hogy ha valakit sért egy reklám, attól még nem lehetne letiltani azt a reklámot.

Sőt a Jobbik elképzelése szerint bevezetnénk például a reklámadót is, ami elsősorban nyilvánvalóan a multikat érintené. Itt bennünk már, a médiapolitikai kabinetben az is megfogalmazódott, hogy azokat a reklámokat, amelyek valamiféle társadalmi céllal is rendelkeznek, tehát hívhatók bizonyos értelemben társadalmi célú reklámnak is, tehát például a nagycsaládos életformát nem terhesnek mutatják be, vagy akár az állapotos, várandós állapotot sem terhesnek mutatják be, hanem sokkal inkább egy áldott helyzetnek; ha nem nyűgnek mutatja be egy adott reklám, mondjuk, egy joghurtreklám a nagycsaládos életformát, hanem valamiféle pozitív jövőképnek, azt igenis szeretnénk akár még a reklámadótól mentesíteni, vagy legalábbis bizonyos százalékban csökkenteni.

(14.50)

Tehát azt gondolom, önmagában az, hogy milyen reklám sért minket, ez még nem ok arra, hogy adott esetben betiltsuk. Túl vagyunk már azon a koron, hogy önmagában valakit sért valami, mint mondjuk, Lendvai Ildikót korábban, akkor megtehette még az ő idejében, azokban a régi szép időkben, hogy egyszerűen betiltottak valamit. Én azt gondolom, hogy ezen ma már túl vagyunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu