Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném először is leszögezni, mielőtt L. Simon László feláll, és arra fog hivatkozni, hogy nem voltam itt a vita első részében, természetesen az internet, a világháló segítségével követtem az eseményeket. Ugyanakkor az a hivatkozás, hogy ki volt itt és ki nem volt itt; távol álljon tőlem, hogy az egyéb ellenzéki pártok képviselőit a védelmembe vegyem, ennél távolabb semmi nem áll tőlem, ugyanakkor el kell hogy mondjam, körülnézve a parlament padsoraiban, azt látom, hogy a Fidesz-KDNP-nek talán 5 százaléka sincs jelen egy olyan előterjesztés tárgyalása során, amely az utóbbi 20 év top 10 törvényjavaslat-csomagja között található.

Magyarországon, ha valami működött, akkor lényegében a sajtószabadság az volt. Természetesen ezen a tulajdonosi háttérarányok torzítottak, elérték azt, hogy különböző vélemények aránytalanul erősen kerüljenek hangsúlyozásra, vagy pedig aránytalanul elnyomják őket, de azért elmondható az, hogy ha valami Magyarországon legalább a működőképesség felé tartott, akkor ez a terület az volt.

Gyakorló, 10 évig gyakorló főszerkesztőként elmondhatom, hogy kicsit komikus, ahogy a szakmához teljes mértékben nem értő emberek próbálnak arra hivatkozni, hogy milyen barátjaikkal tárgyaltak és miről. Ez mindenféle szakmaiságtól távol áll, teljes mértékben elfogadhatatlan, ugyanakkor, ha csak a szomszédos államok viszonyait megvizsgálnák - én hadd maradjak a válaszadási jognál, hiszen így ismeretes a sajtó berkein belül is ez a tényállás -, tehát csak a válaszadási jog a Szlovákiának nevezett államban történő bevezetését követően teljesen egyértelművé vált, hogy az egyszerű állampolgár védelmére született ez a jogszabály... (L. Simon László közbeszól.) Megköszönöm, ha figyel rám, és nem kommentálja folyamatosan, nyomjon egy kétperces gombot, és nagyon szívesen végighallgatom én is, köszönöm.

Tehát a Szlovákiának nevezett államban nem az egyszerű állampolgár védelmét sikerült elérni ezzel az előterjesztéssel, hanem bizony azt, hogy a politikusok, állami szervezetek felelős vezetői és a lobbisták éltek folyamatosan ezzel a teljes mértékben aránytalan, elnagyolt, eltúlzott és nem is kellőképpen definiált eszközzel. A válaszadási joggal ők képesek voltak élni, az egyszerű embert nem védte meg semmiféle sajtó-, gazdasági vagy politikai túlkapástól.

(12.30)

Teljesen egyértelmű az is, hogy újra és újra fel kell hozni ezeket a fontos kérdéseket, hiszen való igaz, önök ezekre válaszolnak, adott esetben szakmailag kellőképpen alátámasztva, de nagyon sok hasonló kérdés esetében ki kell mondanunk azt, hogy ezek elkent válaszok, nem a problémáról, nem a lényegéről szólnak, és a hosszú távú vízió megint csak hiányzik ezek mögül. Példának okáért ezt a törvénycsomagot ki lehetett volna egészíteni azzal, hogy a giccsadó valamilyen formában végre bevezetésre kerüljön, tehát az olyan tartalmú műsorok, az olyan szolgáltatók produktumai, amelyek bizonyítottan és kimondottan károsítják szellemi környezetszennyezés formájában a magyar állampolgárok agyát, életvitelét, életvezetését, vagy akár a nagyon helyesen bevont gyermekvédelmi rendelkezésekre is kitérhetnénk ez esetben, ezeket bizony olyan giccsadóval sújtsák, ami mérhető, és ami visszaforgatható a magyar kultúrába, akár a magyar média kitisztításába, hiszen a szellemi környezetszennyezés megszüntetése legalább olyan fontos feladat Magyarországon, mint a fizikai, egyébként a teljesen sok helyen fellelhető környezetszennyezésé.

Nagyon aggályos az is, hogy ugyan a deviáns tartalmakkal szemben fellépnek, egy kerettörvény kerül meghatározásra, de nem került konkretizálásra, hogy mi az a deviáns tartalom. Adott esetben a gyermekek ellen szólhat, mondjuk, az, hogyha abortuszt propagáló honlapokat kívánnak betiltani vagy vegzálni, támogatom teljes mértékben, hiszen abortuszt Magyarországon ne népszerűsítsen senki. De önök most biankó csekket kértek tőlünk, egy olyan keretrendszert alkottak meg, ami nagyon jó is lehetne megfelelő tartalommal megtöltve, de azt kérik, hogy mi ezt támogassuk, szavazzuk meg, azután majd önök eldöntik, hogy ezeket a tartalmi kereteket - üresek a jelen pillanatban - milyen tartalmi elemekkel töltik fel az önök saját hatáskörében, beleszólásunk ebbe nem lesz. Nem az a baj, hogy én mint képviselő, ebbe nem szólhatok bele, hanem az, hogy a mögöttünk álló 850 ezer ember sem, ez pedig már sokkal súlyosabb aggályokat vet fel.

Teljesen egyértelmű, hogy egy hosszú távú koncepció jegyében társadalomépítő stratégiára kellene kötelezni a magyarországi médiumokat, ami fellelhető lenne abban, hogy a valóban társadalomépítő erejű médiumok koncessziós díjából adott esetben elengedünk, vagy az adózást könnyítjük meg számukra, és kimondottan kőkeményen büntetjük azokat, akik károsak akár a magyar nemzettestre nézve, akár szellemi környezetszennyezést folytatnak.

Teljesen távol áll a valóságtól az is, hogy a mintegy 250 ezer Magyarországon bejegyzett blogot és egyéb világhálós oldalt önök majd regisztrálni akarják. A sajtószabadság egy olyan dolog, ami utat talál magának, ha betiltunk valamit, akkor más formákban megjelenik. Nevezhetném nyugodtam ezt a törvényt lex Barikádnak is, hiszen kimondható az, hogy azok a nemzeti radikális mondanivalók is helyet találnak maguknak, amelyeket önök be akarnak tiltani, meg akarnak semmisíteni, csak azért, mert az önök véleményével nem egyezik.

Cenzúrát természetesen egy esetben tudunk csak elfogadni, hogyha az a cenzúra a magyarellenes tartalmakra vonatkozik. Én ugyanakkor ezt sem az előterjesztésben nem hallottam... - még egyszer mondom, elkent keretszabályokat hallottam, lényegi tartalom nélkül, és abban az esetben lehetne erről beszélni, bármiféle tiltó funkció hitelességéről, hogyha az valóban a magyarellenes, a magyar nemzettestet sértő, a szellemi környezetszennyezés kategóriáját kimerítő esetekről szólna. De még egyszer mondom, még a gyermekvédelem esetében sem kerül definiálásra az, hogy adott esetben egy abortuszt propagáló oldal ideszámít-e. Természetesen a pedofíliát, a homoszexuális és egyéb deviáns tevékenységeket propagáló oldalak betiltása, ez egyértelműen ide kellene tartozzon, deklarálva, nem utalva rá, nem keretszabályok szerint, de ettől függetlenül általában és egészében véve a sajtószabadság ilyen fokú elnyomása, amit megtestesít a válaszadási jog, a regisztrációs jog, nemcsak hogy tökéletesen elfogadhatatlan, de értelmetlen is és megvalósíthatatlan. Egy-két államban északabbra már bebizonyosodott ennek a teljes mértékű kudarca, úgy látszik, ebből nem tanult senki.

A médiatartalmak terjesztőit is adott esetben felelősségre kívánják vonni. Ez már tipikus bolsevik módszer, kérem szépen. Itt már arról van szó, hogy aki nem annak szellemében nyilvánul meg, ami nekünk tetszik, azt ledaráljuk, elnyomjuk, kivégezzük. Kilenc évre választjuk a médiatanács tagjait is, nem négy évre, ameddig a mandátumunk szól, hiszen nem lesznek önök a világ végéig kétharmadon, ráadásul a válaszadási jog pontosan a regnáló kormány számára egy öngól, hiszen ha megfelelően működteti a saját hatalmi erejét és gépezetét, akkor pont önnönmagának nincsen szüksége erre, majd, amikor ellenzékbe szorul, akkor nagyon kapóra fog jönni neki, de önöket ismerve és elnézve nem hiszem, hogy erre a szerepre készülnének. Úgy látom, ez az előterjesztés, ez a jogszabály egy kicsit arroganciával fűszerezve arra próbálja elvezetni a magyar közéletet, a magyar sajtó- és szólásszabadságot, hogy amely vélemények számunkra nem fogadhatóak el, azokat adott esetben megtűrjük, de egy olyan szűk kör számára, amely lényegében marginalizált, és teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy idáig jusson ez a vita.

Még egyszer mondom: arról beszélni, hogy ki volt itt, és ki hány módosító indítványt nyújtott be, úgy érzem, sokkal fontosabb kérdéskörről van szó. Igenis, a kiskorúak védelméről kellene nekünk itt beszélni, arról, hogyha olyan társadalomépítő stratégiát tanúsít egy médium, amely értékelhető, akkor ne hajnali 1-kor közölje azt a tartalmat, amely értékesnek tekinthető. Arról beszéljünk Magyarországon, hogyan tudjuk megvédeni az utódainkat, a szellemi környezetszennyezésnek hogyan tudjuk elejét venni. Én nagyon hiányolom ezeket a fejezeteket.

Kérem, nyugtassanak meg, hogy állnak ilyen szándékok is az előterjesztés mögött, tehát nem biankó csekket kérnek tőlünk, nemcsak keretszabályokról beszélünk, hanem valódi tartalommal töltik ezt ki, de nemcsak önök, maguk, a forradalmi többség, hanem bizony bevonva a kommunikációba nemcsak minket, hanem a mögöttünk álló szavazókat is, hiszen ez itt Magyarország, és nem dönthet egy párt arról, hogy milyen vélemény lehet szabad és milyen nem, nem is dönthet a nemzetközi tőke különböző érdekeltségcsoportja arról, hogy Magyarországon mi lehet szabad és mi nem.

Tehát a nemzetközi példák figyelembevételénél arra kérem önöket, hogy a sikeresen bevált nemzetállami recepteket kövessék, Nyugat-Európában nagyon sok ilyen található, sikeres médiaszabályozási metodikák és módszerek érhetők el. Sajnos, mi ebben a jogszabályban nem leltünk fel hasonlókat, kérem, változtassanak ezen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu