DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem tudom, hogy a televíziónézők, akik nyomon követik ezt a vitát, milyen álláspontra jutnak, egy biztos, hallgatva a megszólalókat nehéz eligazodni az Országgyűlésen. A minisztérium képviseletében államtitkár úr egy egész világos expozét mondott, semmi olyat nem mondott, ami marasztalta volna az előző kormányokat. Utána jön a szocialista vezérszónok, és elmond olyan mondatfordulatokat, hogy ez a törvénytervezet az Orbán-kormány első igazságbeszéde, mintha az Orbán-kormány valamit is helyeselne annak kapcsán, amit a szocialisták tettek (Zaj az MSZP soraiban.) - miért ez a nagy izgalom, képviselő urak? Majd utána! -, mintha egy mondatot is helyeselnénk abból, amit önök az elmúlt nyolc évben folytattak. Dancsó képviselő úr szintén abban a szellemben szólalt meg, ahogy azt az államtitkár úr is tette, és a szocialisták mindent szándékosan félre akarnak érteni vagy félre akarnak magyarázni.

Ameddig önöket hallgattam - és figyelmesen hallgattam, mert szeretek önökre reagálni -, addig, bevallom, SMS-eztem is egy újságíróval, és ezt az újságírót arról győzködtem, hogy az országgyűlési képviselők tudják, miért vannak itt a parlamentben, és felelősséggel döntenek az emberek sorsáról. Ezt ma is gondolom, bár az elmúlt nyolc év teljesítménye ezt a gondolkodásom és ezt a hitem egy kicsit árnyalja.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy amikor ezt a zárszámadási törvényt jellemezzük, akkor nemcsak azt kell mondanunk, hogy abban a sajátos helyzetben vagyunk, hogy már az Orbán-kormány a beterjesztője ennek a törvénytervezetnek, de magához a 2009-es folyamatokhoz az Orbán-kormánynak még nyilvánvalóan semmi köze nincs, mert ez egy egyszerű ténymegállapítás. Ennél fontosabb, ha azt mondom, hogy a rendszerváltás óta ez az első olyan költségvetése az országnak - a 2009-es -, ami már nem egy szabad ország költségvetése. Jogi értelemben természetesen hiánytalanul szabad, de valójában ez már egy kényszerek hatása alatt született költségvetés, s én erről fogok hosszasan beszélni.

Tudom - és oda akarok majd kilyukadni -, hogy azoktól a kényszerektől, amely kényszerek alatt ez a költségvetés született, meg kell tudnunk szabadulni - az Orbán-kormány és mi tenni is fogunk ezért -, mégis azt gondolom, látva a szocialisták nyolcévi kormányzását, ha azok a kényszerek nem érvényesültek volna - nevezetesen az Európai Unió és az IMF nyomása, valamint az a pénzügyi hitelcsomag, amire ráutaltak voltunk -, akkor attól tartok, hogy az a felelőtlenség még a 2009-es év költségvetésében is tovább érvényesült volna, ami 2002-től jellemezte a szocialisták költségvetési gazdálkodását. Mert azt tényleg csak a sodródással és a felelőtlenséggel lehet leírni. A 2009-es év önmagában nem értelmezhető, csak a 2002 óta zajló folyamatokat együtt vizsgálva értelmezhető 2009, és annak a negatív lecsúszásnak, annak a felelőtlenségnek a 2009-es év költségvetése a teljes betetőzése.

(12.20)

Persze a 2010-es költségvetést is önök készítették még elő, de a 2010-es év kapcsán már az Orbán-kormánynak, az új kormánynak lehetősége van arra, hogy bizonyos korrekciókat tegyen, mint ahogy tett is egyébként még a nyár folyamán, amikor a 29 pontos gazdaságpolitikai és egyéb csomagunkat elfogadta az Országgyűlés. Tehát azt mondhatom, hogy 2010 kapcsán a megtervezett költségvetés kordában tartására vagy azokon bizonyos korrekciók tételére már az új kormánynak lehetősége van, de 2009 teljes egészében az önök alkotása.

Államtitkár úr az expozéjában azt mondta, hogy a költségvetések kiegyensúlyozottsága egy fontos érték, egy közgazdász szerzőre hivatkozva azt mondta, hogy ez az az út, ami egyébként a mennyországba vezet. Nem tudom, hogy kiegyensúlyozott költségvetésű országok közel vannak-e a mennyországhoz, hozzánk képest egész biztos, mert mi attól nagyon távol vagyunk; de azt biztosan látom, hogy a költségvetési szabályok éveken keresztül történő kijátszása, azaz a teljesen kiegyensúlyozatlan költségvetés biztos, hogy a pokolba vezet. De az Úristen olyan kegyes hozzánk - mondom Gyurcsány Ferencnek is, mert őt még idézni fogom -, hogy a felelőtlenül gazdálkodók se egy lépés alatt kerülnek a pokol közelébe. Nekünk 2002 óta volt lehetőségünk felelőtlenül gazdálkodni, és csak 2008 végén, 2009 elején jutottunk gyakorlatilag a pokol kapujába. 2008-at azért említem, mert 2008 őszén összeomlik a magyar állampapírpiac. Ilyennel még nem találkoztunk, hogy Magyarország 2008. október elején - október elejét írtuk akkor, Magyarország még mindig jelentős kamatfelárat kínált fel a külföldieknek, akik magyar állampapírokat vásároltak - azzal szembesül, hogy a külföldiek már a nagyon jelentős kamatfelár ellenében sem vásárolnak magyar állampapírokat. Na, itt jött el a pillanat, amikor minden mellébeszélést félre kellett tenni, és eljött a kijózanodás pillanata a kormány képviselői számára.

De hogy milyen nevetséges folyamatok zajlottak vagy mondatok hangzottak el akkor is a magyar parlamentben, erre hadd figyelmeztessem önöket, és hadd nyúljak vissza tényleg csak egy mondat erejéig Gyurcsány Ferenc úgynevezett igazságbeszédéhez, az őszödi beszédhez. Nem szeretek demagóg módon állandóan ide visszanyúlni, de fontos ez a mondat, amit 2006-ban mond a miniszterelnök. Az isteni gondviselés - ezért beszéltem én is erről -, a világgazdaság pénzbősége, meg trükkök százai, amiről persze nektek - szólva szocialista képviselőknek - tudnotok se kell, segítették azt, hogy túléljük. Mondja ezt 2006-ban. Akkor még azt gondolja a miniszterelnök, hogy trükkök százaival és azzal a pénzbőséggel, ami egyébként a világgazdaságban volt, amiben mindent megfinanszírozott a világgazdaság meg annak ellenkezőjét is, ez a folyamat, ez a boldog állapot nyilvánvalóan tartható lesz, és mi haladni fogunk. De már utaltam rá, hogy 2008-ban jön a keserű kijózanodás, amikor nem jegyzik le a külföldiek a magyar államkötvényeket, mert ezzel már olyannak ítélték meg a magyar gazdaságot, a magyar költségvetés folyamatait, ami már olyan kockázatokat hordoz számukra, hogy ők a befektetéseikkel ezt a kockázatot már nem vállalják fel.

Szeptemberben a magyar parlamentben, hogy csak Varga Mihályra utaljak, a Fidesz első számú gazdaságpolitikusára, ő figyelmeztette az akkori szocialista kormányt, hogy figyelni kellene azokra a válságjelenségekre, amiket egyszerűen érezni lehet, hogy itt van a világgazdasági válság, számtalan jele van, ez minket meg fog érinteni, és talán így kell, ennek tudatában kellene a jövő évi költségvetést előkészíteni. Ekkor Gyurcsány Ferenc még a fideszes megszólalókat a válság apostolának nevezi.

Szeptember 30-án, tehát néhány nappal csak az úgynevezett "keserű csütörtök" előtt, amikor összeomlik a magyar állampapírpiac, akkor még a GDP 3 százalékos növekedésével kalkulál a magyar kormány.

Persze, Boldvai képviselő úrnak igaza van, lehet ebben a zárszámadási törvénytervezetben találni egy olyan mondatot, amiben most az új kormány azt mondja, hogy nehezen voltak megbecsülhetők a költségvetés folyamatai. Senki nem látott tökéletesen előre. Na jó, de ekkorát tévedni, hogy szeptemberben 3 százalék növekedéssel kalkulálunk, és a végeredmény 6,3 százalék lesz mínuszban?! Itt az előrelátásnak egyszerűen a csírája sem volt meg, hanem csak a felelőtlenség. Ott is még úgy akartak önök 2009 elején, 2008 végén költségvetést készíteni, hogy csak egy számít: a valós folyamatokat elleplezni a költségvetés számaival, hisz közelednek a választások, és a választók szemében fenntartani azt a helyzetet, hogy ebben az országban minden rendben van.

Emlékszünk azokra a hirdetésekre, költségvetési pénzt áldoztak arra, hogy bolondítsák a választókat és az országot. Itt olvastam a Népszabadságot és az összes többi napilapot, amiben az a bizonyos vízimadár, valószínűleg egy hattyú, éppen a vízről emelkedni készül. Ezzel önök azt tudatosították az országgal, hogy most már emelkedő pályán van a magyar gazdaság. 2009 végére az emberek megtapasztalták, hogy mi az az emelkedő pálya - soha nem látott megszorításokkal találkozott az ország.

Amiért azt mondtam, hogy ez az első olyan költségvetés - és számomra ez a legizgalmasabb kérdés -, ami egy jogi értelemben ugyan független ország költségvetése, de valójában itt már a pénzügyi kényszerek diktálnak, itt hadd utaljak arra, hogy kénytelenek voltunk kötni az Európai Unióval egy úgynevezett - remélem, megtalálom a jegyzeteim között, mert nagyszerű címe van -: egyetértési megállapodás az Európai Közösség és a Magyar Köztársaság között, kormányrendeletben kihirdetve. A parlamentben soha egy szót nem ejtettek róla. Kormányrendeletben megállapodnak az Európai Unióval - még egyszer mondom, ismerem a nagy kényszereket -, amiben tudomásul veszik azokat az elvárásokat, amiket az Európai Unió és az IMF diktál, hogy ezeket végrehajtják, mert különben nem kapta volna meg az ország azt a 20 milliárd forintot. A 20 milliárd forintra szükség van. (Közbeszólások: Euró.) Ha akkor nincs az a 20 milliárd forint, összeomlik a magyar költségvetés. Ezt önök akkor bevallották. Ez 2009 elején történik. (Puch László: Euró, Jani!) Az Európai Unióval kötött megállapodásra utalok, és az IMF-fel kötött megállapodásra is utalhatok.

Tehát az összeomlást lehetett ezzel elkerülni. De ugyanakkor ezzel azt is be kell vallanunk, hogy a költségvetés jogát, ami a magyar parlament joga, gyakorlatilag mások gyakorolták helyettünk. Ennyit ér a magyar alkotmányban néhány megfogalmazott szó. Képviselőtársaimat most is figyelmeztetem arra, merthogy alkotmányozási folyamatban vagyunk, hogy gondoljuk át ezeket a mondatokat.

2002-ben, amikor az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előestéjét éltük - 2004-ben léptünk be az Unióba -, akkor itt a parlamentben hosszas vitát folytattunk arról, hogy az Európai Unió és a magyar parlament között milyen klauzulát fogalmazzunk meg gyakorlatilag a szuverenitás átruházása kapcsán. Én egy munkatársam segítségével előkerestettem azt az alkotmányos passzust, az alkotmány 2/A. §-áról van szó. Nekem nem tetszik, amit akkor ide az alkotmányba befogalmaztunk, mert nehezen értelmezhető, és... - mindegy, nehezen értelmezhető mondat. De a dolog lényege: a magyar parlament akkor kényesen ügyelt arra, hogy csak olyan hatásköröket adjon át az Európai Uniónak, ami az Európai Unióval kötött szerződéshez, tehát ha úgy tetszik, a tagságunkhoz kötődnek, és csak a szükséges mértékig adunk át hatásköröket. Ez a fordulat szerepel az alkotmány 2/A. §-ában. És mi az, ami bekövetkezik néhány tagsági év után? Nemhogy a szükséges mértékig adunk át hatásköröket, hanem valójában a magyar költségvetés jogát, a parlament jogát kénytelenek vagyunk másoknak odaadni, hogy a csődöt elhárítsuk az országtól. Ez a többéves szocialista kormányzás következménye, és a 2009. év költségvetése gyakorlatilag erről szól.

Ebben az egyetértési megállapodásban, amit egy kormányrendeletben hirdettek ki önök, olyan tipikusan költségvetésre tartozó tételek szerepelnek, amit persze aztán a 2009. év költségvetésében önök érvényesítenek is. Ez a megállapodás már 2008 végén, akkor kimondja: ahhoz, hogy Magyarország megkapja az első 2 milliárd dollárját ebből a hitelcsomagból, ami nélkül, még egyszer mondom, azonnal összeomlott volna a magyar költségvetés, felvállaltuk ebben a megállapodásban és utána törvényben érvényesítettük, hogy 2009-ben befagyasztjuk a közszférában a nominálbéreket - ez a törvény ezt megtette -, a 13. havi nyugdíjak kifizetése el fog maradni - a második ütem, mint tudjuk, elmaradt -, a 13. havi nyugdíjat akkor a parlament maximálta 80 ezer forintban, azaz az átlagnyugdíj szintjén, és bizonyos korosztályok vagy csoportok, akik nyugdíjkorhatár előtt mentek nyugdíjba, már nem is kapták meg ezt a 13. havi nyugdíjat.

(12.30)

A megállapodásnak több pontját idézhetném. Ezeket csak azért emeltem ide, mert ezzel akarom igazolni azt, hogy az a tragikus helyzet következett be, hogy a költségvetés, azaz a magyar parlament szuverenitásához tartozó kérdések gyakorlatilag átcsúsznak az IMF, és átcsúsznak az Európai Unió térfelére úgy, hogy a magyar alkotmány természetesen létezik, felkel a nap, mindenki él és vidul vagy nem vidul, de valójában mások döntenek itt helyettünk, és mindezt egy kormányrendeletben hirdetik ki önök, tisztelt szocialista képviselők.

Ezért értsék meg azokat a törekvéseinket, amikor az Orbán-kormány mindent meg akar tenni azért, hogy ettől a pénzügyi béklyótól, ami ma az országon van - és ezt a pénzügyi béklyót önök tették az országra - mi megszabaduljunk. Ez nagyon keserves játék lesz, ez a birkózás zajlik köztünk meg az IMF és az Európai Unió között, de azt gondolom, elkerülhetetlen, hogy ezt a mérkőzést az Orbán-kormány sikerrel megvívja. Ez kell a magyar parlamentnek, hogy a magyar parlament visszanyerje költségvetés terén a szuverenitását azért, hogy mi tényleg - ha végre tudatosodik bennünk, hogy a minket televízión keresztül néző állampolgárok érdekében vagyunk itt, és az ő érdekében hozunk döntéseket - ezeket a döntéseket szabad akaratunkból tudjuk meghozni, és mondom, ne pénzügyi diktátumok, más hatalmi központok erőltessenek ránk döntéseket.

Mégis, azért, hogy világossá tegyem, erre a pénzre szükségünk volt az önök elhibázott politikája miatt. Én nem az Európai Uniót és az IMF-et hibáztatom, ők azt teszik, amit az ő nézőpontjukból tenniük kell. Egy teljesen felelőtlen kormányt kellett megrendszabályozniuk, és ennek gyakorlatilag ez volt az útja: adok pénzt, de elvárom tőled, hogy azt csináld, amit én számodra előírok.

A rendszerváltás óta erre példa nem volt, és ezt kell önöknek, tisztelt szocialista képviselők látni, hogy az, ami itt történt az utóbbi nyolc évben az önök kormányzása alatt, enyhén szólva gyalázat. Nem volt az ország érdekeinek megfelelő, ami történt. Önöknek rá kell jönniük arra - és akkor visszatérek arra, amit államtitkár úr mondott -, hosszú időn keresztül kiegyensúlyozatlan költségvetéseket beterjeszteni az Országgyűlésnek, valós számokat elhazudni és eltagadni, arra előbb-utóbb fény derül. Nemhogy a mennyország közelébe nem kerülünk, hanem a pokol irányába haladunk. Csak ezt nem önök, képviselők érzik, akik ezeket a felelőtlen döntéseket meghozzák, hanem azok a szerencsétlen emberek, akik a televíziót nézik.

A választások során ez már tudatosodott bennük, hogy mi az önök bűne az ő sorsukat illetően. A mi felelősségünk pedig az, hogy ezt a lehetetlen folyamatot, amit önök nyolc év alatt létrehoztak, megpróbáljuk végre az ellenkező irányba vinni. A kétharmados felhatalmazásunk ad nekünk elég erőt és bátorítást ehhez, és azon leszünk, hogy ezzel a lehetőséggel éljünk is.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu