DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sokféle vélemény hangzott el a benyújtott zárszámadással kapcsolatban. Szeretném rögzíteni az elején, hogy az Országgyűlés elé írásban benyújtott törvényjavaslatot korrektnek, szakmailag jól előkészítettnek és éppen ezért támogatásra érdemesnek tartom.

A második dolog, hogy már a bizottsági vitában is nyilvánvaló volt, most itt államtitkár úr expozéjából még nyilvánvalóbbá vált, hogy azt a problémát, hogy a 2009. év zárszámadását az új kormány nyújtja be, és a zárszámadás tényszerű adatai, tényszerű számközlései azt igazolják, hogy a 2009. év költségvetési gazdálkodásával nem volt több probléma, mint az azt megelőző évek költségvetési gazdálkodásával, miközben a politikai lózungok arról szóltak Magyarországon az elmúlt időszakban, hogy tönkretett ország, meg romok és hasonlók, tehát ezt a konfliktust úgy próbálják feloldani a kormánypárti politikusok, hogy szóban persze másról beszélnek, mint ami a zárszámadási javaslatban le van írva.

Annak érdekében, hogy a javaslatról beszéljünk, én azért szeretnék ebből idézni. Azért kell idézni, mert meglehetősen korrekt megfogalmazása annak a periódusnak, amiről itt a zárszámadás szól. "Az amerikai jelzálogpiacról 2007-ben kiindult pénzügyi zavarok világgazdasági hatásai már 2008 elejétől jelentkeztek, azonban a válság igazi méretei csak 2008 szeptembere után, a Lehman Brothers pénzintézet csődjének deklarálása kapcsán váltak nyilvánvalóvá."

Idézhetném aztán még hosszasan a benyújtott javaslat szövegét, azonban néhány kérdést külön szeretnék exponálni. Nem volt olyan európai ország ebben a periódusban, amely európai ország biztonságosan, megalapozott számok alapján tudott volna költségvetést előkészíteni, majd elfogadni, majd végrehajtani. Itt többen elmondták azt, hogy a költségvetés egyetlenegy száma sem teljesült, ahogyan az benyújtásra került, sőt ahogyan módosításra került. (Babák Mihály: Ez igaz!) Csak hangsúlyoznám, Babák képviselő úr kedvéért, hogy nem volt négy költségvetés-módosítás annak idején. Egy, az államháztartási törvény határidejét betartó javaslat benyújtásra került az Országgyűléshez, majd a vitában ez a javaslat két alkalommal jelentősen átfogalmazásra került. December 15-én szavazott az Országgyűlés a 2009-es költségvetésről. Ezt a 2009. évre elfogadott költségvetést 2010-ben módosította az akkori Országgyűlés két alkalommal. Csak azért mondom, hogy pontosan emlékezzen vissza (Babák Mihály: Nem! Kovács úr jól mondta! Oda-vissza jár!), hogy akkor mi történt. (Babák Mihály közbeszól.)

Rosszabb hírem van Babák képviselő úr számára, ha még hangosan mondja, akkor is. Ha megnézzük az előző évek költségvetéseit, még azt az évet is, amikor nem fogadtak el önök költségvetést, mert kétéves költségvetést fogadtak el annak idején, a korábbi Fidesz-kormány időszakában, arra is igaz az a mondat, amit ön szokott hangoztatni - bizottságban is hangoztatta és itt ma is hangosan -, nevezetesen, egyetlenegy száma sem teljesült. Hiszen a költségvetések már csak olyanok, hogy bizonyosan nem fog forintra teljesülni (Tállai András: Ez a kifogás?) egyetlenegy költségvetésben elfogadott előirányzat sem (Tállai András: Tíz éve volt!), hanem eltérnek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Te voltál az államtitkár!)

Tállai képviselő úr volt az államtitkár annak idején a Pénzügyminisztériumban. Gondolom, meg tudja erősíteni, amit az imént én állítottam, hogy akkor sem teljesültek ezek a bizonyos számok. Bármennyire is furcsa önöknek (Tállai András: Mennyi volt a hiány?), de ebben a költségvetésben... (Tállai András: Mennyi volt a GDP-növekedés és mennyi volt az államadósság? Erről beszéljél! - Az elnök csenget.) Tállai képviselő úrnak ismételten szeretném elmondani, hogy a 2009-es zárszámadás azt igazolja, hogy a hiány kisebb mértékben teljesült, mint ami az elfogadott költségvetésben rögzített hiányszám volt.

Képviselő úr, továbbá azt is igazolja ez a bizonyos előterjesztés (Tállai András közbeszól.), hogy a külső egyensúly 2008-hoz képest igen jelentősen, 7,9 milliárd euróval javult, így a külső finanszírozási képesség a GDP 1,6 százalékát tette ki, megszűnt az ikerdeficittel jellemezhető állapot. Márpedig ez egy tízéves periódus volt Magyarországon, amikor ikerdeficit volt, és a tényszámok azt igazolják, amit az imént én mondtam. Azaz nemcsak rosszabb, hanem jobb számok is születtek a 2009. év költségvetési gazdálkodásának eredményeképpen.

Kovács képviselő úr az imént itt az önkormányzatok sanyarú helyzetéről beszélt. Azt persze nem mondta, ami benne van a zárszámadásban, sőt benne van az ÁSZ jelentésében is, hogy a magyar önkormányzatok 2009-ben a költségvetési tervhez képest jobb eredménnyel zárták az évet. Azaz kevesebb hiánya volt a költségvetési szektornak, mint ami a 2009-re elfogadott költségvetésben szerepelt.

Természetesen ebben sok mindennek szerepe volt. Többek között annak is, amit nagyon sajátosan fogalmazott meg az imént Kovács képviselő úr, mert azt mondta, hogy a helyben meghozott megszorítások, a helyben hozott megszorító jellegű döntések kellettek ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni. Ez egy nagyon furcsa kettősség. Ha ő polgármesterként hozott egy megszorító jellegű döntést az önkormányzati gazdálkodásban, ez egy helyes dolog volt, ezt ő pozitívan állította be; ha az akkori kormány vagy az akkori parlamenti többség hozott egy hasonló jellegű döntést az ország gazdálkodására, a költségvetés egy bizonyos más területére nézve, ez persze helytelen volt, és mindig ellene szóltak.

Itt már többen elmondták, én csak szeretném őket emlékeztetni, hogy a 2008. évi költségvetési vita a 2009-es költségvetésről volt az a vita, amikor a Fidesz-frakcióból gondosan kiszámolva valamennyi frakciótag úgy adott be módosító indítványt, hogy az ország 176 választókerületéből mind a 176-ra legalább egymilliárd forintos többletpénzköltés biztosított legyen. Volt, amelyik választókerületre hárommilliárd forintos többletet javasoltak módosító indítványokkal, az egymilliárd forintot egyetlenegy választókerületben sem múlta alul a benyújtott indítványok tartalma.

Természetesen az ellenzék mondhatja ezt, csak akkor az a kérésem, hogy mostani kormánypárti politikusokként a felelős ellenzékiséget ezt figyelembe véve követeljék tőlünk, kérjék vagy igényeljék tőlünk.

Egyébként azt kell mondjam, hogy az MSZP nyilvánvalóvá tette, hogy a felelős költségvetési gazdálkodás érdekében nemcsak a meghozott 2008-as törvénnyel, hanem a most meghozandó döntések támogatásával is segíteni kívánjuk a mostani kormánytöbbség tevékenységét.

Azt mondta az államtitkár úr az expozéban, hogy a közszféra létszámbővítése történt meg 2009-ben, helytelenítve ezt a folyamatot, hiszen azt mondta, hogy miközben az üzleti szféra alkalmazkodott a válsághoz, eközben a közszférában foglalkoztatásbővítésre került sor.

Szeretnék ismét szó szerint olvasni.

(14.40)

"A költségvetési szféra létszámemelkedése kismértékben enyhítette, ahol azonban a létszámbővülést kizárólag a kormány által bevezetett 'Út a munkához' program okozta, és a szektorban - a programban részt vevőket nem számítva - folyamatos csökkenés volt tapasztalható a megelőző évhez képest. Így nemzetgazdasági szinten összességében a tavalyi évben a foglalkoztatottak számának csökkenése elérte a 2,5 százalékot." Ezt csak azért idéztem föl, mert láthatóan gondban vannak, amikor az "Út a munkához" programot akarják értékelni, illetve a költségvetési szektornak különböző számait akarják értékelni.

Úgy akarják beállítani, hogy az előző kormány felelőtlen volt, miközben meg leírják a valóságot, hogy egyébként folyamatos létszámcsökkenés volt, és noha nagyon sok kritikát kaptunk a szakszervezetektől, sok minden más szereplőtől is azért a tevékenységért, ami abban a két évben zajlott, azért csak emlékeztetnék rá, hogy a költségvetési szféra mintegy 817 ezer fős létszámáról 2009-re mintegy 720 ezer főre csökkent az ott foglalkoztatottaknak a létszáma. Azaz ebben a periódusban lezajlott egy nagyon jelentős létszámcsökkentés, amit a vállalkozói szervezetek természetesen mindig keveselltek, és azt mondták, hogy még nagyobb mértékben kellene csökkenteni a költségvetési szférában foglalkoztatottaknak a létszámát. Ugyanakkor nyilvánvalóan a költségvetési szférában foglalkoztatottak pedig úgy gondolják, hogy túlzott mértékű volt a létszámcsökkentés. Erről majd lehet vitákat folytatni, hogy Magyarország gazdasági teljesítményével vajon melyik van összhangban, vagy vajon melyik az, amelyik ellentétes a gazdasági teljesítményhez mérve vagy arányosan nézve.

Kovács képviselő úr hozzászólásában érintette azt is, hogy a 2009-es nehéz évet az önkormányzatok kötvénykibocsátásokkal próbálták átvészelni. Csak emlékeztetném, hogy nem jól emlékszik, nem 2009-ben történtek az önkormányzati kötvénykibocsátások, hanem az azt megelőző periódusban történtek az önkormányzati kötvénykibocsátások. Természetesen ezen kötvények sorsa ma még egy nyitott kérdés Magyarországon, nyilvánvalóan érdemes lesz majd azzal foglalkozni, hogy ilyen módon meggyengült árfolyam mellett vajon a devizában kibocsátott kötvényekkel az önkormányzatok jól vagy kevésbé jól fognak járni, teljesen függetlenül attól, hogy milyen színű önkormányzati többség szavazta meg annak idején a kötvények kibocsátását. Bizonyosan ez egy olyan kérdés, amely jön szembe, amivel érdemes számolni, amivel kalkulálni kell majd, gondolom, a következő évi költségvetésben már valamilyen összeget.

Kovács képviselő úr szintén kritika tárgyává tette a megváltozott önhiki-szabályozást. Csak emlékeztetném az önkormányzati területen dolgozó képviselőket arra, hogy meglehetősen sok kritika érte azt az önkormányzati szabályozást, amelyik az önhikinek azt a tartalmát lehetővé tette, hogy bizonyos önkormányzatok, visszaélve a sok éve működő rendszer nem eléggé szigorú elszámolási szabályaival, adott esetben úgymond önhiki szerint könyvelték a maguk könyvelni való tételeit, és ebből adódóan magasabb összegű önhikire voltak jogosultak, mint egyébként a hasonló paraméterekkel, hasonló körülményekkel rendelkező más önkormányzatok. Ebben az évben, 2009-ben egy olyan szigorítás következett be, ami az ilyen jellegű könyvelési trükkök egy részét kiszűrte a rendszerből, azaz nem arról szólt a történet, hogy érdemtelen vagy arra jogosulatlan önkormányzatok kaptak volna kisebb támogatást, hanem éppen azok, akik visszaéltek a korábbi rendszer megengedő jellegével, kerültek egy picit szigorúbb elbírálás alá a későbbiek során.

Végezetül én magam azt gondolom, hogy ha a mostani kormány ezen korrekt, számszerű és gazdaságpolitikailag is megfelelő tartalommal bíró elszámolást tekinti a 2009. év gazdálkodása alapjának, akkor azt a vitát is le lehetne zárni, és azt a vitát is, azt gondolom, méltó módon kellene befejezni az ország Házában, amely arról szólt, hogy most akkor romok vannak-e vagy nem romok, ami arról szólt, hogy volt-e Magyarországon érdemi intézkedés annak érdekében, hogy a válság bekövetkeztét követően mi történjen, és hogyan lehet a válság hatásait csökkenteni. Hiszen csak emlékeztetnék, hogy az első kötet 239. oldalán szintén korrekt módon vannak felsorolva azok az intézkedések, amelyeket a 2008. év vége után, a 2009. évben hozni kellett annak érdekében, hogy a csökkenő bevételekkel - hiszen nem teljesültek úgy a bevételek, mint ahogyan azt korábban prognosztizálta volna bárki is - arányosan kevesebb kiadás legyen Magyarországon.

Ezek nem voltak népszerű dolgok, de ha önök most azt kérik számon, és meglehetősen ebben az irányba ment el a vitában a kormánypárti hozzászólók hangneme, hogy vajon miért költött annyit az akkori kormány, akkor azt kell mondjam, hogy csak emlékezzenek vissza, hogy annak idején egyetlenegy módosító indítványuk a benyújtott költségvetési javaslathoz nem tartalmazott kiadáscsökkentést, egyetlenegy módosító indítványuk nem tartalmazott olyat, amely a hiány mérséklésére vonatkozott volna. Sőt, a későn meghozott intézkedések értékelésénél, minősítésénél az volt a meghatározó reagálás az akkori ellenzék részéről, hogy ez vajon az ország költségvetési hiányát hogyan és mint befolyásolja.

S ha megengedik, akkor végezetül szeretnék még egy dolgot megemlíteni. Itt Tállai úr felhozott egy olyan számsort, amelyben a számok önmagukban valóságos számok voltak, csak a számok mögötti tartalomnak egy fontos eleméről feledkezett el, ez pedig a következő: 2008 őszén a nemzetközi szervezetekkel megkötött szerződés eredményeképpen az akkor igénybe vett európai uniós és IMF-es források döntő része, több mint 80 százaléka a jegybank, a Nemzeti Bank tartalékának a növelésére lett fordítva. Azaz nem költötte el senki, azaz nincs arról szó, hogy bármilyen célra felhasználta volna valaki ezt a pénzt, hanem a jegybanki tartalékok állományát növelte; ma is ott vannak a jegybanki tartalékokban ezek az összegek, amelyek akkor felhasználásra kerültek. Éppen ezért meglehetősen egyoldalú beállítás az, ahogyan a képviselő úr az imént ezt beállította. Ékes képviselő úrtól hallottunk már ilyet a mai vitában, hasonló módon tévesen beállítva bizonyos adósságszámokat mint következő évben fizetendő IMF-es kötelezettséget, mondta ő. Ezért azt tudom csak mondani, hogy jobban meg kellene nézni, megvan a zárszámadásban, szépen le van írva, el van számolva pontosan az összeggel, az, hogy pontosan milyen célra, minek a megalapozásaként, és milyen döntés eredményeképpen mennyi összeg és hogyan került felhasználásra.

Csak azt szeretném kérni, hogy a szakmai minimumnak ezt a követelményét jó lenne, ha a későbbiekben, ezekben a vitákban teljesítenénk, mint ahogy az is fontos lenne, hogy itt tegnap a Házban elhangzott meglehetősen nagy számok esetében ne egyoldalúan próbáljuk beállítani valamilyen kötelezettségnek a teljesítését, hiszen amióta mi emlékszünk rá, azóta mind Magyarország, mind más országok olyan módon biztosították az ország finanszírozását, hogy miközben van egy adósságszolgálati kötelezettsége egy országnak, ezzel párhuzamosan van egy döntően kötvénykibocsátásból, állampapír-kibocsátásból származó bevétele is ezzel szemben. Azaz lejáró kötelezettségekkel szemben új kibocsátásokra kerül sor, általában új állampapír-kibocsátásokra kerül sor - bizonyos speciális esetekben ez lehet, hogy nem állampapír-kibocsátást, hanem más formát ölt -, azaz nem arról szól a történet, mint ami itt tegnap elhangzott ebben a Házban, hogy akár 1500, akár 2500 milliárd forintot a következő évben ne lehetne a költségvetésben felhasználni. Hiszen ez egy finanszírozási tétel, egy finanszírozási tétel ellenpontozásaként a vélhetően megfelelő gazdasági körülmények közepette a következő évben is meglesz az állampapír-kibocsátás lehetősége, azaz a folyamatos finanszírozása az országnak biztosított lesz.

Nem lehet tehát szembeállítani a tételeket úgy, hogy ha van egy adósságszolgálat, akkor azt a pénzt egyébként el lehetne költeni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) oktatásra, hadseregre, kultúrára vagy bármi másra.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu