GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először hadd nyúljak vissza, és nem azt a beszédemet fogom elmondani, amire eredetileg készültem. Akik több éve ülnek a Ház falai között, tudják, hogy kormánypártiként is általában azokra a kérdésekre koncentráltam, ahol baj van.

Én 1994 óta vagyok képviselő, és van egy nagyon hosszú listám arról, hogy az ÁSZ, mindegy, hogy ki volt kormányon, miket állapít meg hibaként. És szomorúan mondom azt, hogy ezek közül a hibák közül mindig-mindig hosszú a lista, alig tűnik el egy-két ilyen dolog.

A következő, amikor azt mondja Rozgonyi Ernő - és teljesen igaza van -, hogy egy zárszámadásnak indukálnia kell intézkedéseket. Itt szeretnék reagálni Tállai képviselő úrra is, amikor ő a 2002-es dolgokat hasonlította össze a Veres Jánossal folytatott vitában. Én szeretném a képviselő urat emlékeztetni arra, hogy az akkori zárszámadás után az akkori kormány intézkedett, hogy az Állami Számvevőszék törvényileg jogot kapjon arra, hogy az állami pénzeknek, a közös adóforintjainknak utánamehessen a költségvetési szférán kívüli területekre is.

Tehát azt hiszem, hogy ennél ékesebb bizonyíték nem kell, hogy az akkori zárszámadásban tetten érhető volt, hogy az adóforintok milyen kerülő utakon kerültek olyan helyre, amit aztán később adótitokra és minden más egyébre való hivatkozással megpróbáltak eltakarni.

Van még egy másik gondom is, ez, amiről talán Pelczné képviselő asszony is beszélt. Tisztelt Képviselő Asszony és Képviselőtársaim! Nekem az a gondom, hogy ez a mai vita, bármennyire akartuk, hogy a zárszámadásról szóljon, ez nem más, mint folytatódik a kampány, próbálnak önigazolást készíteni saját maguk számára a múltbeli cselekedeteikre, és felkészülni arra - és most hadd használjam Cséfalvay államtitkár úr mondatát -, hogy milyen kreatív könyvelési trükkök lesznek majd 2010-ben és 2011-ben.

Hogy ne rébuszokban beszéljek, és miután tudom, hogy Pelczné képviselő asszony is képzett közgazdász, nem tehetek mást, nekem is innen kell idéznem, ami a zárszámadási törvényben van. Ha egyszer itt azt írják, hogy a GDP-csökkenés alapvető oka az, hogy a külső kereslet szűkül - tisztelt képviselő asszony, ön is tudja, és mi mindannyian tudjuk, akik itt ülünk a patkóban, hogy onnan tudtuk a gazdasági válság bekövetkezését, ami a pénzügyiből következett, hogy a piacok kezdtek beszűkülni. És nem a kicsi, hanem a nagyvállalatok, az exportpiacok szűkültek. Ebből teljesen természetesen következik, hogy kisvállalkozások hosszú sora, akik beszállítóként dolgoztak, ők nehéz helyzetbe kerültek; közülük sokan valóban a felszámolás sorsára jutottak.

Amikor ön megpróbálja megvédeni az indítványaikat, képviselő asszony, én ezt már nem trükknek nevezem. Én azt, amit önök akkor tettek, meg azt követően, a választók nagyon tudatos becsapásának tekintem, mert képviselő asszony, amit önök tettek, én megpróbálom lefordítani. Bemutatták akkor, abban a több mint 500 módosító indítványban, hogy hogyan lehet száz forintból ezret költeni. Mert tényleg megjelöltek egyes címeket. Még név szerint említeném Molnár Albertet, aki akkor hosszú hozzászólásban mondta el, hogy hogyan próbáltak meg egyes címeken, a címen lévő összes tervezett kiadás többszörösét, 10-szeresét, olyan is előfordult, ahol 23-szorosát próbálták elkölteni annak, ami az adott fejezeten van. De folytathatnám a sort: amit akkor követeltek a Fidesz vezérszónokai, hogy még nagyobb növekedést, legyen még kisebb a hiány, ugyanakkor csökkenjenek az adók, és ezek a módosító indítványok kiadásnövelésről szóltak.

Valójában azt gondolom, és talán sokan egyetértenek velem abban, hogy amikor tervet készítünk, a tervet azért készítjük, hogy önmagunk számára kijelöljünk egy irányt, egy utat. De menet közben, ha baj van, ha gond van, akkor ezt változtatni kell. Megint csak idéznem kellene a dokumentumból. Amikor azt mondják, hogy az akkori folyamatok, a konvergenciaprogramban meghatározott makrogazdasági pálya szerint és a nemzetközi szervezetek által előre jelzettek szerint készült el a 2009. évi költségvetés... - és akkor most szeretnék hivatkozni arra, amit államtitkár úr mondott, hogy bizony a hiány 2,8-tól először 4,3 és a végén 3,9 százalékban teljesült. Azt hiszem, ha egészségügyi példát hoznék, ha a betegnél menet közben derül ki, hogy más baja van, akkor azt is gyógyítják, nem csak azt az egyet, amivel eredetileg bekerült az egészségügyi intézménybe, azért, hogy az állapotát jobbá tegyék.

Tehát meggyőződésem, hogy felelős az a kormányzati tevékenység, amely látva azt, hogy közben a begyűrűző válság milyen hatást fejt ki, erre megfelelő lépéseket tesz. És ezért vagyok gondban, mert tényleg a hozzászólók zömét ismerem, és a szakmai hozzáértését nagyra tartom.

(16.10)

Ha egyszer egy piac szűkül, ezáltal kevesebb bevétel van, kevesebb adóbevétel van, akkor az teljesen természetes, hogy a kiadásokat csökkenteni kell, és az a módszer, amit a tanulmányaink során tanultunk, hogy ilyen esetben a kiadások növelésével, a központi kiadások növelésével lehet generálni újabb keresletet és esetleg piacot élénkíteni; itt értek egyet megint Rozgonyi Ernővel, aki azt mondta, hogy már 2009-re milyen állapotba jutott el az ország. Csak akkor azt hiszem, hogy itt a patkóban egyszer végre egymás szemébe kéne nézni, és tisztességesen kimondani, hogy fölösleges volt akkor a pedagógusoknak bért emelni, fölösleges volt akkor az egészségügyi dolgozóknak bért emelni, és fölösleges volt az az intenzív beruházási program, amit akkor a kormány elindított. Mert ha akarjuk, ha nem, azért ez megvan, az autópályák és sok minden más.

Azon vitatkozhatunk, és megérne egy külön vitanapot, amit Pelczné Gáll Ildikó mondott, hogy a forrásokat mire használják, de pályázni nem az országgyűlési képviselők pályáznak, hanem önkormányzatok, vállalkozások. És azért, mint a bizottság elnöke, ön is tudja, én is emlékszem, önök is kergették, hamar, hamar, hamar, még többet. Most a kormány egyet tehetett, próbált saját - a "saját" alatt most a közös adóforintjainkat értem - előlegeket biztosítani, hogy gyorsítsa a folyamatokat, de azt, hogy ezt megteszik vagy nem teszik, vagy meg tudják csinálni, és a végén el tudnak-e számolni azok, akik pályáztak, ez már kevésbé a kormány kompetenciája. Utólag lehet azt mondani, hogy rosszul döntöttünk, rossz helyre adtuk a pénzt, de ezt előre nem lehet tudni.

Azt gondolom, hogy a Fidesznek itt önmagával is van komoly problémája, mert ki kéne tudni mondani, vagy be kéne tudni ismerni, hogy itt valójában valamilyen igazságbeszéd valósult meg ebben a zárszámadási törvényjavaslatban. Hadd idézzem, Orbán Viktor miniszterelnök úr érdekes módon, miközben itthon egyfolytában támadta a kormányt, érdekes módon Németországban az Angela Merkellel való találkozás során képes volt arra, hogy méltassa a kormány teljesítményét, elismerje azt a munkát, amivel az államháztartási hiányt sikerült drasztikusan lefaragni. Ez az a kettős beszéd, ami Magyarországra sajnos és önökre jellemző, jellemző volt akkor, amikor a tervezet készült, és úgy néz ki, hogy jellemző, mert nem tudnak mit kezdeni most egy olyan anyaggal, ami leírja, hogy mi történt, leírja, hogy mire költötték a pénzt a különböző szervezetek. Ezért tartom furcsának, amikor Babák Mihály, úgy, ahogy Veres János mondta, nemcsak azért, mert költségvetési bizottsági elnök, hanem mint polgármester is, ezt az olcsó lemezt használják hosszú-hosszú évek óta, hogy hol a pénz. Képviselő úr, itt le van írva, itt ellenőrizhető. Azon vitatkozhatunk, hogy ez jó, vagy sem, és ebben van igaza Rozgonyi Ernőnek, arról beszélhetnénk, de az, hogy valamit megoldottunk, valamit megcsináltunk, azt el kellene ismerni. (Kontur Pál: Megcsináltátok!) Én gyerekkoromból emlékszem arra a mondásra, amikor a nagyapám arra tanított, ha azt szeretnéd, hogy a teljesítményedet majd valaha, valamikor, valaki elismerje, tanuld meg te is a mások teljesítményét elismerni.

Beszéltünk ma államadósságról és minden másról. Ha tetszik, ha nem, képviselő urak, ebben a kötetben írva van, hogy a nettó adósság 2,9 milliárd euróval csökkent. Rozgonyi képviselő úr vitatta, én viszont nem röstellem, pozitívnak tartom, hogy az ikerdeficit megszűnt. Ezt egy fontos lépésnek tartom, mert ezt nagyon sokszor érte kellő keménységgel kritika nemcsak itthon, hanem külföldön a befektetők vagy pénzügyi szakemberek részéről.

Ha visszagondolnak arra, hogy a forma és a körülmények, amiről itt még abban is vita volt, hogy egy, kettő vagy három változata volt ennek a költségvetésnek, én szeretném idézni Kósa Lajost, a Fidesz akkori vezérszónokát. Ő akkor azt mondta, hogy egy ilyen processzus ebben a helyzetben, és harmadik változatúnak tartotta azt a költségvetést, ami jogszerűen és törvényszerűen a Ház asztalára került a törvényi határidőkön belül. Ami önök számára mindig kérdés volt, és hogy nem felelt meg az elvárásoknak a 2009. évi költségvetés, annak a mai vita is és az akkori is számomra egyértelművé teszi, hogy azért nem felelt meg önöknek, mert nem arra és nem annyit költöttünk, amit önök szerettek volna, hanem egy felelős gazdálkodással a kialakult helyzetre, az akkori gazdasági-politikai környezetre megfelelő reakcióval reagált a kormány, és sikerült azt az eredményt elérni, ami alapján tovább lehetett és tovább lehet lépni.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu