JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A most folyó önkormányzati választási kampányban a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik kampányígérete az volt, hogy a fajok számának a csökkentését új állatfajok létrehozásával állítják meg. Bár ezt a kampányígéretet a Kétfarkú Kutya Párt nyilvánvalóan viccnek szánta, azonban a most ismertetendő folyamatok fényében elképzelhető, hogy néhány éven belül valóban a Kétfarkú Kutya Pártnak kell kormányra kerülnie ahhoz, hogy a környezet degradációjának megállítása érdekében kampányígéretüket végre tudják hajtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az LMP számára kardinális kérdés, hogy az előterjesztett javaslatok, ezen belül a költségvetés, illetve a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény milyen mértékben járulnak hozzá a fenntartható fejlődés hazai megvalósulásához. Ennek alapján az előttünk fekvő zárszámadás súlyosan bírálandó, mind általánosan a magyar költségvetés és a gazdaság zöldítése szempontjából, mind pedig egyes konkrét területek szemszögéből. Először is régóta megoldatlan probléma, ahogyan erre Vágó Gábor már utalt, hogy az államháztartási törvény szerint a beszámolóknak tartalmazniuk kellene a közvetett támogatásokat, például adóelengedések, adókedvezmények kimutatását, de ilyen kimutatást a zárszámadás nem tartalmaz.

Ezen túl ahhoz, hogy valóban reális képet alkothassunk a költségvetés végrehajtása során képződött környezeti hatásokról, tekintetbe kellene venni és a zárszámadásban szerepelnie kellene azoknak az úgynevezett környezeti externáliáknak, azoknak a közvetetten jelentkező környezeti költségeknek, amelyek nem jelennek meg a jelenlegi költségvetésben, nem jelennek meg a jelenlegi zárszámadásban, annak ellenére, hogy közpénzek felhasználásával kerül sor ezek orvoslására. Azt, hogy ez nem pusztán kozmetikai jellegű probléma, az mutatja, hogy a szakértői becslések az ilyen környezeti externáliákat alsó hangon évenként 1000 milliárd forintos nagyságrendre teszik, tehát jelentős mértékben befolyásolják a költségvetés, az egész magyar gazdaság és társadalom környezeti hatását, fenntarthatóságát.

Szintén az egész költségvetést érintő probléma, jóllehet, a KvVM kidolgozta az úgynevezett zöld közbeszerzés rendszerét, a Pénzügyminisztérium egyértelműen lesöpörte az asztalról, bevezethetetlennek, végrehajthatatlannak nyilvánította. Úgy vélem, nem várható el a gazdaság szereplőitől, nem várható el a lakosságtól sem, hogy környezettudatos döntéseket hozzanak meg, ha maga az állam elzárkózik ezen szempontok érvényesítésétől a saját beszerzései, beruházásai során.

A zárszámadás vizsgálata során két dolog azonnal szembetűnő. Egyfelől jól látható, hogy a zöldszektor a 2009. évi megszorítások egyik nagy vesztese volt. A 2008. évi 87 milliárd forintos kiadási oldal helyett 2009-ben 82 milliárd forint kifizetés történt. Ennél is látványosabb azonban a megszorítás hatása, ha az állami támogatás arányát nézzük. A 2008. évi 56 milliárd forintról 2009-re 39 milliárd forintra csökkent az állami támogatás aránya, és ez megmutatja, hogy még a főösszeg csökkenése is csak úgy volt korlátozott keretek között tartható, hogy a saját bevételek, illetve az uniós támogatások aránya jelentősen nőtt a környezetvédelmi bevételek területén.

Másfelől a bevételek és a kiadások összehasonlítása azt is megmutatja, hogy a szűk értelemben vett környezeti szabályozáshoz köthető pénzforgalom esetében a bevételek következetesen meghaladják a kiadásokat: 2008-ban 105 milliárd forinttal szemben 87 milliárd forint kiadás, 2009-ben 91 milliárd forint bevétel 82 milliárd forint bevétellel (sic!). Még látványosabb ez az aránytalanság, ha szélesebb értelemben számolunk a környezeti szabályozáshoz köthető bevételekkel. Az energiaadó, a környezetterhelési díjak, a bányajáradék, a termékdíjak, a vízkészletjárulék, a szolgáltatási díjak vagy a szén-dioxid-kvóta értékesítéséből származó bevételekkel együtt összesen több mint 150 milliárd forint bevétel képződött a környezeti szabályozásból, ezzel áll szemben a 39 milliárd forintos állami támogatás. Mindez arra utal, kedves képviselőtársaim, hogy alapvetően hamis az a gyakran hangoztatott érv, amely szerint a környezetvédelem valamilyen luxus, amit a gazdagabb országok megengedhetnek maguknak, de Magyarország a súlyos gazdasági helyzetében nem. A környezetvédelmi szabályozáshoz köthető bevételek jóval meghaladják ezen terület kifizetéseit.

Tisztelt Képviselőtársaim! A helyzet az, hogy ma Magyarországon a környezetvédelem finanszírozza az állam más irányú feladatait. Meggyőződésem, hogy ez rendkívül káros, legalább a szektor saját bevételeinek egy zöldgazdaság kiépülésére kellene fordítódniuk. Nemcsak elvonás történik úgy általában ugyanakkor a szektorból, a ténylegesen rendelkezésre álló és betervezett források felhasználása sem történik meg maradéktalanul.

A későbbiekben még részletezendő kvótabevételi anomáliákon túl a környezetvédelmi célú EU-támogatások 2009. évi keretösszegeinek felhasználására is néhány kulcsterületen csak alacsony arányban kerül sor. Míg más országokban, például Németországban, Nagy-Britanniában a hadsereg készít válságstratégiákat arra, hogy hogyan lehet az olajalapú gazdaságból mozdulni egy fenntartható gazdaság felé, s ennek milyen biztonságpolitikai vonatkozásai vannak, nálunk az ilyen hosszú távú tervezésnek nyoma sincs, és még a rendelkezésre álló eszközöket sem használjuk fel arra, hogy Magyarország az olajfüggőségtől el tudjon mozdulni a fenntarthatóság irányába.

(13.30)

Olyan, egyébként forráshiányosként elkönyvelt területeken, mint a megújuló energiaforrások vagy az energiahatékonysági beruházások, az EU-előirányzatok harmadát, illetve felét használtuk csak föl 2009-ben.

A továbbiakban a zárszámadásban foglalt számos környezeti fenntarthatósági szempontból felmerülő probléma közül néhány kulcsterületet szeretnék még kiemelni. Az első a kvótabevételek és a zöldberuházási rendszer. Magyarországnak 2008-2009-ben 36 milliárd forint bevétele volt a szén-dioxid-kvóták eladásából. Ezek a források semmi másra nem lennének felhasználhatók, kizárólag a szén-dioxid-kibocsátást csökkentő intézkedésekre, ebből a 2009-ben rendelkezésünkre álló 36 milliárd forintból ebben az évben, 2009-ben egyetlen fillér kifizetés nem történt, ami Magyarország nemzetközi hitelességét is kétségbe vonja. És nemcsak hitelességvesztéssel jár, hanem Magyarország kvótapiaci helyzetét is megrendíti. A kvótavásárlók nem tudnak elszámolni saját országukban azzal, hogy vajon milyen célra kerültek elköltésre az általuk kifizetett pénzek.

Egy következő fontos terület a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok finanszírozása. Ezek az igazgatóságok végzik az árvízi megelőzéshez kapcsolódó munkák jó részét is, erről a területről szintén 30 százalék körüli forráskivonás történt, 35 milliárd forintról 29 milliárd forintra csökkent az igazgatóságok finanszírozása. Ha ezt a 6 milliárd forint megtakarítást összevetjük azzal a százmilliárd forintos nagyságrendű kárral, amit az idei árvizek jelentenek, akkor jól látható, hogy ez a szűk fiskális szemlélet a környezetvédelem területén milyen rövid távon bizonyulhat súlyosan ráfizetésesnek.

Még egy érdekes terület, amire mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet, a környezetvédelmi bírságok összege. Ezek 2008-ban 1,2 milliárd forintot tettek ki, 2009-ben ez az összeg 89 millió forintra zuhant. Ennek egyetlen oka lehet, a környezetvédelmi hatóságok gyakorlatilag megszűntek a terepi ellenőrzés szankcionálási feladatát elvégezni, vagy elvégzik, de a kiszabott bírságokat elengedik. Azt gondoljuk, hogy ha Magyarország nem pusztán papíron akarja életben tartani a környezetvédelmi szabályozást, akkor elengedhetetlen, hogy ennek gyakorlati érvényesülésénél a szankciók, ellenőrzések is az eszköztárban jelen legyenek.

Végül a természetvédelem finanszírozási gondjairól egy gondolatot engedjenek meg. Az elmúlt években folyamatos volt az állam kivonulása a természetvédelem finanszírozásából. Folyamatosan nőtt a saját bevétel aránya a természetvédelmi intézmények finanszírozásában. Ez annál is érthetetlenebb, mert Magyarországgal szemben az Európai Unió több kötelezettségszegési, illetve jogsértési eljárást folytat a természetvédelem területén, a Natura 2000-es rendeletek végrehajtása terén és más területeken is. Ennek ellenére a magyar állam egyre kevesebb pénzt szánt ennek az intézményrendszernek a működtetésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság 2009-ben fenntarthatatlan volt, mert gondatlanul bánt a létalapját jelentő erőforrásokkal. A fenntarthatóság felé vivő intézkedéseknek ezen költségvetésben kevés nyoma volt. Ezért az LMP számára, amelynek szívügye, hogy gyermekeink is egy élhető világban nőjenek föl, az előttünk fekvő dokumentum a fenntarthatósági vizsgát elbukta.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Lehet Más a Politika parlamenti frakciója a 2009-es zárszámadásról szóló törvényjavaslatot az itt sorolt érvek miatt nem tudja támogatni. Az eddigi vitában a kormányoldal hevesen ostorozta a 2009. évi zárszámadást. Már-már olyan benyomásunk támadt, mintha nézetkülönbség lenne a Szocialista Párt és a Fidesz között. Azt reméljük, hogy ez a nézetkülönbség a végszavazáskor is meg fog látszani. Kérjük a kormányoldalt, hogy ezt az elfogadhatatlan zárszámadási törvényt ne támogassa a végszavazás során.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu