DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tisztelt Ház előtt lévő törvénymódosítással kapcsolatban felmerülhet az a kérdés, hogy a polgári kormányzat miért akar módosítani egy 2008-ban az Országgyűlés által elfogadott, a közbeszerzési törvényben megjelenő szabályt, hiszen a közbeszerzésekről szóló törvény két évvel ezelőtti, átfogó módosítása azt a csalfa látszatot kelti, hogy akkor a jogalkotó minden tekintetben leporolta, modernizálta a közbeszerzés rendszerét annak érdekében, hogy a közpénzfelhasználás minél hatékonyabban és minél átláthatóbban történhessen. Ez azonban, mint mindannyian tudjuk, nem így történt.

Tehát a kérdés az, hogy miért indokolt megváltoztatni az előző kormányzat alig kétéves szabályát, ami a nagyobb értékű ügyekben kötelezővé tette a jogi szolgáltatók, az ügyvédek és a közjegyzők kötelező közbeszereztetését. Leegyszerűsítve a válaszom az, hogy azért, mert a törvényi beavatkozás ésszerűtlen és jogilag aggályos.

Nézzük először az ésszerűtlenség körét! Az ezeréves Magyarország történetében egészen 2008-ig evidencia volt, hogy mindenki szabadon választhat ügyvédet. Nézzük meg, hogy a 2008-ban bevezetett szabály, amely szerint az ügyvédeket közbeszereztetni kell, milyen problémákat vet fel a közpénzfelhasználás körében! E szabály lényegében azt eredményezte, hogy a nagyobb közpénzfelhasználók az egybeszámítási szabály következtében kizárólag közbeszerzés útján tudnak ügyvédeket igénybe venni. Az új kormányzat a kormányrúd átvételekor azzal szembesült, hogy az állami szervezetek, vállalatok pénzügyi vezetői szinte egyenesen azt jelentették az új szervezet vezetőjének, hogy ügyvédet csak közbeszerzés útján lehet igénybe venni. Történt ez abban a helyzetben, amikor is a gazdaság és a társadalmi élet számos területén gyors és átfogó változásokra volt szükség, mégpedig azért, mert a szavazók több mint kétharmada a gyors és átfogó változásokat ígérő politikai erőt helyezte hatalomra.

Az állami szervek, állami gazdálkodó szervezetek általában csak az adott szervezet mindennapi feladataira specializálódott jogászi háttérrel rendelkeznek, ezért az új kormányzat beiktatását követően a jogi munkát tekintve alapvető nehézségeket jelentett, hogy az ebben a helyzetben jelentkező kérdések számos olyan, speciális jellegű jogi tudást igényeltek, amelyekkel a mindennapi munkát végző jogászok nem rendelkeztek. Tehát egyszerűen olyan helyzet alakult ki, ami akadályozza azon célok megvalósítását, amire a magyar választók több mint kétharmada szavazott úgy tavasszal, mint most a hétvégén.

E tény már önmagában is indokolttá teszi annak belátását, hogy indokolt visszaállítani a 2008 előtt évszázadokon keresztül jól működő rendszert, de azért ezen kívül még más fontos érveket sem szabad elhallgatni. Az előző kormány 2008. évi törvényi beavatkozása ahhoz vezetett, hogy a közpénzfelhasználók számos esetben igyekeztek kikerülni, illetve megkerülni az ügyvédek közbeszereztetését. Jogbizonytalanság alakult ki a tekintetben, hogy minden ügyvédi tevékenységet egybe kell-e számítani, vagy pedig csak a nagyon hasonló típusú jogi szolgáltatásokat.

A 2008. évi törvényi beavatkozás előtt számos esetben hosszabb távú ügyvédi megbízási szerződéseket kötöttek az állami szervek közbeszerzés nélkül a kiválasztott ügyvédekkel, felkészülve ezzel arra, hogy számukra a szükséges jogi kapacitás a későbbiekben is rendelkezésre álljon. Abban az esetben pedig, ha a szerződéssel rendelkező ügyvéd az állami szervnél felmerült feladat tekintetében nem rendelkezett kellő szakértelemmel, még mindig lehetőség volt arra, hogy kvázi alvállalkozóként más ügyvédet vegyen igénybe. Ez volt a legegyszerűbb mód az új szabályozás kijátszására, de ezen kívül számos egyéb megoldás is alkalmazást nyert. Kérdés akkor, hogy ésszerű volt-e a dolgok több száz éves menetét megváltoztatni, és az ügyvédek kötelező közbeszerzését előírni.

Röviden nézzünk meg egy másik kérdéskört is: megfelelő rendszer-e a közbeszereztetés az ügyvédek versenyeztetésére? Mindig bevett gyakorlat volt a közpénzfelhasználók részéről, hogy ha az indokolt volt, több, az adott szakterületet művelő ügyvédtől kérjenek be ajánlatot, megvizsgálták az iroda szakemberhátterét, szakmai tapasztalatát, díjazási ajánlatát, majd pedig ennek alapján döntöttek arról, hogy ki a legalkalmasabb a feladat ellátására. Ezt a 2008 előtti szabályozás is lehetővé tette, és a közpénzfelhasználók gyakran éltek ezzel a lehetőséggel.

A közbeszerzési versenyeztetés feltételrendszere merőben eltér az előbbi megoldástól. Gondolok itt elsősorban a műszaki és pénzügyi alkalmasságra, valamint az elbírálási szempontrendszer kialakítására. A közbeszerzés koordináta-rendszerétől igen messze esik a józan ész logikája, ami könnyen érthető mindenki számára, ha azt mondom, hogy fogorvost, nőgyógyászt vagy ügyvédet mindenki a bizalmi elv alapján választ. Jól látható tehát már önmagában az előbbiekben említett érvek alapján is, hogy ésszerűtlen lépés volt az ügyvédek közbeszereztetésének előírása, ami a jelen helyzetben kifejezetten akadályozza a választók mandátuma alapján az országban jelentkező problémák gyors orvoslását.

Mindezek után nézzük meg a jogi érveket! Az ügyvédség az állami igazságszolgáltatási rendszer egyik fontos alrendszere, amely szigorú elvek és szabályok alapján működik. Fontos közérdek fűződik ahhoz, hogy az igazságügyi rendszer ezen alrendszerére vonatkozó szabályok átgondoltak és kiérleltek legyenek, amelyek hosszú időn át kiállják a gyakorlat próbáit.

Az ügyvédkedés Magyarországon kezdettől fogva a szabad ügyvédválasztás elvén alapult, ami olyan evidencia volt, amit még a szocializmus időszakában sem vontak kétségbe. Így az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1958. évi 12. törvényerejű rendelet - finoman szólva, ez áthangolást jelentett az ügyvédi tevékenységre vonatkozó 1874. évi törvénycikkel, illetve az 1837. évi törvénycikkel szemben, de ez a jogszabály is - a szabad ügyvédválasztás elvi alapján állt, sőt e törvényerejű rendelet 7. § (1) bekezdése az alábbiakat mondta ki: ügyvédet mindenki szabadon választ. Az ehhez fűzött miniszteri indoklás a következőket tartalmazta: az ügyvédi működés általános szabályai között - (7)-(9) bekezdés - a törvény első helyen a szabad ügyvédválasztás elvét mondja ki. Az ügyvédségről szóló későbbi jogszabályok, az 1983. évi 4. törvényerejű rendelet, majd pedig a mai napig hatályos 1998. évi XI. törvény tartalmazza ugyanezt a fontos szabályt, sőt az 1998. évi XI. törvény indoklása kiemeli, hogy a szabad ügyvédválasztás jogát a törvény alapelvként rögzíti.

(19.50)

Így tehát megállapítható, hogy az ügyvédekre vonatkozó szabályozás a kezdetektől mind a mai napig a szabad ügyvédválasztás alapelvének a pillérén áll.

Vessük össze e szabályozást a közbeszerzési szabályozással! A közbeszerzési jogalkotás 2008-ig teljes mértékben tiszteletben tartotta a szabad ügyvédválasztás törvényi alapelvét. Ekkor azonban változás történt, és az előző kormányzat a közösségi értékhatár felett - az egybeszámítási kötelezettségre is tekintettel - kötelezővé tette az ügyvédek közbeszereztetését. Vizsgáljuk meg, hogy ezt milyen jogi alapon tette, volt-e jogi kötelezettség, mint ahogy az imént hallottuk, e szabályozás bevezetésére, vagy pedig nem.

Mint láttuk, a magyar jog a szabad ügyvédválasztás elve alapján állt, ami ezen kívül vizsgálandó, akkor az az Európai Unió joga. A közösségi jogon belül a közbeszerzésekre az Európai Parlament és a Tanács 17/2004. és 18/2004. irányelveinek szabályai az irányadóak. Ezen irányelvek azon az alapon állnak, hogy a jogi szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések odaítélésére nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni.

A közbeszerzést 1995 óta szabályozza jogszabály Magyarországon. A közbeszerzési törvényt, majd később ennek fontosabb módosításait Magyarország folyamatosan egyeztette az Európai Unióval, így a 2003. évi CXXIX. törvény tervezetét is. Az Európai Unió nem látott problémát azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon az ügyvédeket nem kell közbeszereztetni.

Összefoglalva tehát azokat, amiket az imént elmondtam, a jogi kérdéseket, jól látható, hogy sem az Európai Unió joga, sem pedig belső jogunk nem tartalmazott semmiféle kötelező szabályt arra vonatkozóan, hogy az ügyvédeket a közpénzfelhasználás körében közbeszerzés útján kell kiválasztani. Amennyiben pedig ez így van, akkor az ésszerűség kell hogy eldöntse ezt a kérdést. Mint ahogy a felszólalásom első felében részletesen foglalkoztam is az ésszerűségi kérdéssel, a válasz egyértelmű. Az ésszerű közpénzfelhasználás azt igényli, hogy az állami szervek, az önkormányzatok és más, ezekhez kapcsolódó szervezetek ne legyenek kötelesek közbeszerzési eljárást lefolytatni az ügyvédek kiválasztása során, hanem az ügyvédekre vonatkozó állami szabályozás alapelve, a szabad ügyvédválasztás szabálya érvényesüljön.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Forrás: parlament.hu