DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! A Magyar Tudományos Akadémia beterjesztett jelentése egy szerkezetében világos, tartalmában átgondolt, korrekt jelentés, egyértelműen és megfelelő arányokban mutatja ki a problémákat, és hozza az előnyöket, azokat az eredményeket, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia és az akkori kormány közötti együttműködés eredményezett, azokat az eredményeket, amelyek Magyarország hírét a világban öregbítették és javították.

A beszámolóban világos részek szerepelnek a kormányzati együttműködés előnyeiről, azokról a változtatásokról, amelyek az oktatás, illetve a kultúra, más tekintetben a tudományosság között megmutatkoztak, azokról a jelentősnek nevezett kormányzati lépésekről, amelyek a strukturális átalakítás érdekében megtörténtek.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy több olyan együttműködési részről is egyértelműen és világosan beszél a beszámoló, amit mindenekfelett pozitívnak és jövőbe nézőnek tart, ugyanakkor olyanoknak, amelyek nem egy pillanat alatt, hanem meghatározott idő alatt, azt következetesen végigvive hozzák meg az eredményeket. Ilyen az a problémafelvetés, amelynek az elnök úr személyében is, már a megoldásnak, elkötelezett híve, az évtizedes örökség a magyar oktatásügyben, közoktatásügyben, a természettudományos tárgyak tekintetében megmutatkozott, és amelyről az akadémiai beszámoló világosan elmondja, hogy 2008-ban az Országos Köznevelési Tanács javaslatait figyelembe véve egy olyan ötéves stratégia került kidolgozásra és meghirdetésre, amely minden szempontból az eredmény lehetőségét hordozza magában. Ez ötéves stratégia, következésképpen a jelenben és az elkövetkező években is végig kell vinni ahhoz, hogy a kiadáskor, a megalkotáskor mutatott egyetértés a gyakorlatban, az oktatásban is meghozza az eredményét.

Ilyenkor, amikor tehát a szakma és az akkori kormányzat között egyetértés mutatkozott, a szakma fogalmazta meg a véleményt, a politika pedig elfogadta, akkor nem kell olyan hebehurgya mondatokat elmondani, hogy mindent elölről kell kezdeni, újra kell fogalmazni, át kell írni, mint amit képviselői hozzászólásban hoztunk, illetve hallottunk, mert annak az eredménye semmilyen eredmény nem lesz, annak az az eredménye, hogy újból kezdődik minden elölről, és a gyakorlati haszna mindannak, amit a szakma és a politika, a kormányzat együttműködése egyszer már kidolgozott, nem következik be.

A jelentésben, a beszámolóban szó esik a felsőoktatás fejlesztéséről, annak a bázisnak, annak az infrastruktúrának a fejlesztéséről, amely 2002 és 2010 között az elmúlt évtizedek legjelentősebb felsőoktatási bázis-, infrastruktúra-fejlesztése volt.

Korrekt, amit a beszámoló hoz: ennek a durván fele 2002 és 2006 között úgynevezett PPP-modellben, 2006 és 2010 között pedig kormányzati, illetve európai uniós forrásból valósult meg, mintegy 250 milliárd forint értékben. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elmúlt nyolc évben a magyar felsőoktatásba a bázis, az infrastruktúra megerősítésére 250 milliárd forintot fordítottunk.

(14.20)

Ez, ahogyan a jelentés le is bontja, 21 felsőoktatási intézményünkben, 17 városunkban 32 épület megépítését vagy felújítását jelentette.

A háttérmagyarázathoz érdemes azért hozzátenni azt a gondolatot, amely részben - persze torzítva - a percekkel ezelőtti képviselői hozzászólásban megjelent. 1990 és 2005-2006 között, tehát durván másfél évtized alatt a magyar felsőoktatás jelentős változáson ment keresztül. Ez a változás elsősorban mennyiségi jellegű változás volt. A hallgatói létszám az 1990-91. tanévben hozzávetőlegesen 100 ezer fő volt, egészen pontosan 104 ezer, ez durván másfél évtizeddel később 400 ezer körül volt, magyarul: megnégyszereződött a hallgatói létszám. Ez a mennyiségi változás az egymást követő kormányok, az egymást követő miniszterek és politikai elhatározás eredménye. Az iránnyal egyetértettem és egyetértek. A mérték talán némiképpen túlment az ideálistól, de minden kétséget kizáróan kimondható, hogy a rendszerváltás idején Magyarországon az egyetemi, felsőoktatási hallgatók száma mélyen és messze alacsonyabb volt annál, mint ami az ország képességeit illetően, más tekintetben, ami a nemzetközi összehasonlításban az ideális lett volna, ezért erre a mennyiségi változásra szükség volt.

Miniszterként 2006-ban ezt a mennyiségi változást lezártam, és a minőségre, a színvonalemelésre fektettük a hangsúlyt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mennyiségi változás következtében ne lett volna szükség az infrastruktúra, az épületek, az egyetemi bázis megerősítésére és felújítására. Könnyű belátni, hogy abban az intézményegyüttesben, ahol négyszer több hallgató van, ahol 100 ezer helyett 400 ezer tanul a kollégiumoktól a laboratóriumokig, ott erre az infrastruktúra-megerősítésre szükség volt. Éppen ez a 250 milliárdos beruházás teremti meg az alapot arra, hogy ha a jelenlegi kormány képes arra, hogy az elkövetkező időkben csak arányaiban hasonló mértékű beruházást végezzen a magyar felsőoktatásban, akkor a megerősített és felújított infrastruktúrában a szükséges kutatói, kutatási felszereléseket és berendezéseket megszerezze, arról megfelelő módon a gondoskodást biztosítsa.

De megfordítva nem lehetett volna, hiszen nyilvánvaló, aki egy kicsit is ismeri a magyar felsőoktatás szerkezetét, ráadásul azon belül az infrastruktúra állapotát, ami durván egy évtizeddel ezelőtt jellemezte, kérem, menjenek el bármely nagyvárosunkba, bármely városunkba, hasonlítsák össze akár az emlékeikkel, akár a fényképeikkel, hogyan nézett ki egy adott egyetem Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Sopronban, Győrben vagy éppen felsőoktatási intézmény Budapesten, legyen az a Közgáz, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem vagy más kisebb felsőoktatási intézmények Gyöngyöstől Kaposvárig; kérem, menjenek el, szedjék elő a fényképeket, és nézzék meg, milyenek voltak ezek durván 2000-ben, és álljanak most oda az épületek elé, menjenek be bármely előbb említett intézménybe, és nézzék meg, hogy egyébként a négyszeresére megnövelt hallgatói létszám mellett ez milyen infrastruktúrát jelent; ez a versenyképesség egyik alapja, nem önmagában ez jelenti a versenyképesség növelését, de igenis feltétele - azt gondolom, ebben a felzárkózás megfelelő volt.

Mint ahogyan abban is egyetértek a beszámolóval és az elnök úrral, hogy a tudomány támogatásánál, a kutatás támogatásánál is egy olyan ország, mint a miénk, amely tehetségében, kutatási eredményeiben messze kimagasló, ugyanakkor nyilvánvalóan az anyagi, financiális lehetőségeit tekintve prioritásokat kell kijelölnie, minden egyes tudományt, minden egyes területet ugyanazzal az intenzitással képtelenség felkarolni, ezért a kormánynak prioritásokat kell tudnia meghatározni, éppen azért, hogy ezek a prioritások érvényesüljenek. Mi ehhez éppen az előbb elmondott fejlesztések révén a korábbi években megteremtettük a lehetőséget.

Azt minden kormánynak kívánom, hogy mondjuk, a kormányzata második vagy harmadik évéről a későbbiekben majd egy olyan beszámolót olvasson, amelyben a Tudományos Akadémia, illetve az Akadémia elnöke arról számolhat be, hogy a világ egyik legtekintélyesebb folyóirata, a Science a világ tíz legjelentősebb kutatásai közül az egyiket magyar kutatóknak, magyar és nemzetközi kutatók együttműködésének ítélje. Mint ahogyan azt is kívánom minden kormánynak, hogy majd tevékenysége idejéről olyan beszámolót hallgasson, akár kritizáljon, amelyben a beszámoló azt jelenti, hogy a Brit Királyi Akadémia felkérésére és megbízásából fiatal magyar kutatók a társadalomtudomány, azon belül éppenséggel az ókorkutatás területén valóban világhírű kutatási eredményt produkáltak. És ezek nem önmagukban kiemelt részletek, hanem mutatják annak a lehetőségnek a használatát és kihasználását, amelyről egyébként az elnök úr beszélt.

Mivel a beszámolóban megjelenített évek és a jelen között valóban mintegy két év húzódik, ezért érdemes arról is szólni, ami a szóbeli kiegészítésben szerepelt, amely ismételten a kormányzat és a kutatás, a Magyar Tudományos Akadémia és a köztársaság mindenkori kormánya közötti együttműködést hozza. Erről az elmúlt, hozzávetőleg 3-4 hónap fényében véleményt mondani, hogy ez most jó, előnyös, rossz, hátrányos, nem lehet, és nem is méltányos. Az, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jeleníti meg a Magyar Köztársaság kormányán belül a Magyar Tudományos Akadémiával való kormányzati kapcsolattartást, ennek jelenlegi előnyéről vagy hátrányáról nem lenne méltányos szólni, mert négy hónap alatt ez nem derül ki. Szerintem lehet jó és lehet rossz, jelen pillanatban ezt nem tudjuk. Sok minden nem történt, történetesen semmi nem történt, így azután a semmiről azt mondani, hogy rossz, kétségkívül hiba lenne.

Azt az együttműködési formát, amelyet példának okáért a kutatóegyetemek rendszerének kidolgozásában alkalmaztunk, szívesen ajánlom a mostani kormány figyelmébe is. Arról volt tehát szó, hogy a kormányzásunk idején egy jelentős összeg a magyar felsőoktatás és a magyar kutatás szempontjából jelentős lépés, tudniillik, hogy a felsőoktatáson belül elit egyetemek, kutatóegyetemek nemcsak megjelölése, kijelölése, hanem jelentős többletfinanszírozása is megtörtént, ebben a Magyar Tudományos Akadémia, a Tudományos Akadémia által felkért bírálóbizottság, személy szerint az Akadémia elnöke, aki ezen bizottság elnöke volt, nagyon sok energiát ebbe beletéve, azt gondolom, valóban színvonalasan, konfliktusokat is vállalva tette meg javaslatát, amely javaslat alapján döntött a kormány, és a két javaslat, az Akadémia által képviselt és a kormány által megvalósított fedte egymást. Magyarul: itt nem valamiféle szűrésre volt szükség, meg kontrollmechanizmusra, meg nem tudom, milyen kifejezések által fedett, a valós helyzet teljes nem ismerését bemutató hozzászólást és ilyen szavakkal megjelenített gondolatokat lehetett erről hallani. Nem szűrésre volt tehát szükség, hanem éppenséggel azt javasolom, hogy az az együttműködés, amely a kormány részéről a bizalmat, a felkérést jelentette, az Akadémia pedig a színvonalat garantálta - ennek megtartása érdemes.

(14.30)

Az előzőekre, akár az államtitkár úr által elmondottakra, akár hol az oktatási bizottság véleményét felében-harmadában megjelenítő, majd aztán saját frakciójának a képviseletében ugyanazt a gondolatmenetet folytató képviselői hozzászólásra azt tudom mondani, hogy jól elbeszélgettek egymással. Az államtitkár úr által felolvasott vélemény tulajdonképpen kétharmadában ki is oltotta azt, amit kritikaként a képviselő úr, aki saját frakciójának a tagja, elmondott. Az államtitkár úrnak ugyanis igaza van. Az a vélemény, amit felolvasott, amelyet lapról lapra forgatva végigtanulmányozott, helyesen igazat mond, csak éppenséggel teljes mértékben - de legalábbis többségében - ellentmond annak, amit a Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka elmondott, hiszen azok az érvek kihunynak a kormányzati álláspont felolvasása révén, ami igaz.

Tehát én e tekintetben ellenzéki politikusként ebben a sajátos vitában, érdekes módon, a kormány álláspontját támogatom, amely a 2007-2008. esztendőről igazat mond, és cáfol nagyon sok tekintetben felvetéseket, amelyeket a kormánypárti képviselő úr elmondott.

A vélemények megfogalmazását, amelyeket akár az elnök úr a szóbeli kiegészítésében, más tekintetben az államtitkár úr a kormány elkötelezettsége kapcsán kifejtett - ami nyilvánvalóan egy világos igény, más tekintetben meg egy kormányzati elkötelezettséget jelentett -, ezt a költségvetési vitában mi élénk figyelemmel fogjuk kísérni, és minden olyan javaslatot, amelyet a kormány a magyar tudományosság megerősítéséért tesz, támogatni fogunk.

És hogy ebben semmiféle félreérthető ne legyen, semmi mást nem kívánunk igényelni, mint hogy azt a többletet, amelyet mi akár európai uniós forrásból, akár más forrásból a magyar tudományosság, például a kutatóegyetemek finanszírozása tekintetében hozzátettünk - ez történetesen valamivel több mint 20 milliárd forintnyi euró -, ezt tegyék 2011-ben is hozzá.

Azt szeretnénk kérni, ismerve a lehetőségeket, hogy amit mi együttműködés révén elértünk, a magyar felsőoktatás költségvetése durván kétszáz-egynéhány milliárd, annak a 10 százalékát kutatóegyetemi pályázattal a magyar felsőoktatásba beletettük, ezt európai uniós forrásból évekre biztosítottnak látjuk, a 2010-es összeg pályázata kihirdetésre került és rendelkezésre áll, no, hát akkor ezt az elhatározást, amelyet itt az előzőekben hallottunk mint elköteleződést, kérem, hogy akár a költségvetésben, akár az európai uniós források elosztásában tessék érvényesíteni. Semmivel többet nem kérünk 2011-re, mint amit mi 2010-ben európai uniós forrásból pluszban hozzátettünk: azt a 20 milliárd forintot - 21,4-et -, amelyet a kutatóegyetemeknél biztosítottunk, és akkor a következő évi beszámolónál még nagyobb lehet az egység.

Magát a beszámolót tehát, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia nevében Pálinkás József elnök úr terjesztett a Magyar Országgyűlés elé, korrektnek, pontosnak, jó látleletnek és a jövőre szólóan is megfelelőnek tartjuk, ezért a képviselőcsoport, a Magyar Szocialista Párt frakciója ezt a jelentést el fogja fogadni, és támogatni fogja. Azt kérjük, hogy mindazokat az eredményeket, amelyek hosszú távon élnek, ahol 5 éves stratégiában állapodott meg szakma és politika, ahol 250 milliárdos beruházás teremt alapot a következő időszak fejlesztésére, ahol mint kutatóegyetemeknél az Akadémia végezte el a szakmai munkát, színvonalasan, a politika pedig azt mondta, hogy igen, mi ezt kívánjuk teljesíteni, ezeket a dolgokat tradíciónak tessék tekinteni. Ezeket az eredményeket kérem, hogy vigyék tovább, és akkor mód van arra, hogy a kormányzat és az Akadémia együttműködése Magyarország és a magyar tudományosság számára eredményeket, a világ számára pedig olyan ismertséget hozzon, mint amiről ez a beszámoló tudósít.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu