SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan ügyre szeretném felhívni szíves figyelmét, amely szülővárosomban, Soltvadkerten jelent egyre nagyobb problémát, de az ország más területein is új kihívás elé állítja az önkormányzatokat, az oktatási és adott esetben a rendvédelmi szerveket.

Egyre többször találkozni olyan iskoláskorú, csellengő gyerekekkel, akik iskolaidőben az utcán, a főtér környékén vagy jobb esetben a városi könyvtárban internetezve töltik az idejüket, ahelyett, hogy tanórákra járnának. Sokan parkokban, kocsmákban múlatják az időt, és amikor az ember felelősségre akarja vonni őket, rájön, hogy sok esetben nem, vagy csak törve beszélnek magyarul. Azokról a szegény sorsú, jórészt vendégmunkás szülők gyermekeiről van szó, akik a jobb élet reményében költöztek vagy szöktek Magyarországra, hogy itt találjanak munkát, megélhetést. Döntő többségük Romániából érkezett, románok, magyarok, vegyes házasságból születettek és cigányok egyaránt vannak köztük. A szülők sajnos többnyire nem fordítanak elég gondot gyermekeik nevelésére és taníttatására, ezért a magukra hagyott fiatalok a szabadidejüket mindenféle felügyelet nélkül töltik, kitéve a rossz társaságba kerülés és a bűnözés veszélyének.

Ezeknek a gyerekeknek nincs lehetőségük tanulni, képezni magukat, és mivel nem magyar állampolgárok, az állam, illetve az önkormányzat nem kényszerítheti őket oktatási intézményekbe. Ezek a fiatalok nemhogy a szükséges szaktárgyi ismereteket és az általános műveltséget, de sokszor még a magyar nyelv ismeretét, az írást-olvasást sem sajátították el rendesen. Csak találgatni lehet a számukat, de csak Soltvadkerten legalább 40-50 fősre becsülhető az óvodáskorú vagy tanköteles, de kallódó fiatalok száma.

Mivel az érintett családok nagy része hamarosan megkaphatja a magyar állampolgárságot, állandó tartózkodási helyet is bejelenthetnek, ezért hozzáférhetővé válik számukra a magyar szociális ellátórendszer, ami újabb problémák és konfliktusok forrásává válhat.

A fentiek alapján kérdem öntől: Tisztában van-e a kormány a probléma létezésével? Tervezi-e a kormány - ha igen, milyen módon - országosan is felmérni az érintettek körét? Ön szerint kinek lenne feladata az említett külföldi gyerekek - idézőjelben - iskolába kényszerítése, és ennek érdekében milyen jogosultságai lennének az ezért felelős szerveknek, intézményeknek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Támogatná-e a kormány normatívával azokat az oktatási intézményeket, amelyek befogadnák ezeket a fiatalokat? Létezik-e valamilyen uniós alapelv vagy gyakorlat a kérdés kezelésére (Az elnök ismét csenget.), és ha igen, adottak-e ehhez az uniós források? Végül: van-e a kormánynak kidolgozott programja, stratégiája az említett fiatalok felzárkóztatására?

Elnézést, elnök úr. Köszönöm a szót, várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu