BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt képviselőtársaim! Abban egyetértünk, hogy amit a Gazdasági Versenyhivatal elvégzett, azt megfelelően és magas szakmai színvonalon tette. A problémát az jelenti, amit nem végzett el, talán részben erőforráshiány miatt, ám ez nem lehet mentség olyan esetek kivizsgálásának hiányára, amelyek az egész társadalmat kivétel nélkül érintik, sőt még a gazdasági szférát is szinte teljes mértékben.

Vegyük csak a legfontosabbat, amely minden ember minden napjában felmerül, a közüzemi szolgáltatók piaci magatartását. Ha a Gazdasági Versenyhivatal jól végezte a munkáját, akkor miért nem hallunk például arról, hogy a településeink közvilágításával kapcsolatos szerződések milyen visszaéléseket tartalmaznak? A közvilágítás az energiaszolgáltatásnak csak egy szelete, de minden települést érint.

Az említett területen jellemzően három fő feladat van: a korszerűsítés, az áramvásárlás és a karbantartás. Az önkormányzatok szempontjából a költséghatékonyság érdekében az lenne a célszerű, ha ezeket a feladatokat külön lehetne választani, azonban az egyes területi áramszolgáltatók, visszaélve az önkormányzatok kiszolgáltatottságával, illetve saját gazdasági hatalmukkal, meglehetősen kétes tartalmú szerződések révén, eléggé el nem ítélhető piaci magatartással, mind a három feladatot kisajátítják maguknak. Az esetlegesen jelen lévő úgymond magáncégek sokszor tisztázatlan tulajdoni háttérrel, önálló árképzés híján nem kínálnak, nem kínálhatnak reális alternatívát, csupán a piacot uraló szolgáltató után szaladnak.

A korszerűsítésre kötött szerződések általában nem is korszerűsítő beruházásról, hanem szolgáltatásról szólnak, így pedig azt biztosítják, hogy az adófizetők pénzén többnyire külföldi tulajdonú vállalatok vagyona gyarapodjon. Ezek a szerződések kikötik, hogy a futamidő végéig az áramot és a karbantartást is csak a szolgáltatótól vehesse az érintett település, ám ennek arányos ellentételezése nincs a szerződésben. Hab a tortán, hogy az egyik területi áramszolgáltató az önkormányzat pénzén felszerelt lámpákra még bérleti díjat is kér, amennyiben az nem az ő kft.-jét bízza meg a karbantartással, és amennyiben mégsem a területi áramszolgáltatót bízza meg az önkormányzat, akkor a megbízott karbantartónak üzemviteli megállapodást kell kötnie ezzel a szolgáltatóval, ami finoman szólva is egy egyoldalú megállapodás. Jellemző, hogy húsz oldalból körülbelül egy fél sorban, utalás jelleggel említik meg a szolgáltató kötelezettségét. Utoljára körülbelül nyolc-kilenc évvel ezelőtt bírságoltak meg áramszolgáltatókat ilyen típusú szerződések megkötéséért, de a gyakorlat azóta is folyik.

Az új karbantartási szerződések teljesen szokatlan és indokolatlan módon hat hónapos felmondási idővel köttetnek, tartalmuk hiányos, esetleges felmondásuk esetén a szerződéskötéskor előre pontosan nem meghatározott, a szerződésben nem rögzített költségeket hárítanak a megrendelőkre. Ez csak egy apró szelete a folyamatos visszaéléseknek. Az a tapasztalat, hogy az áramszolgáltatók, de általában a közüzemi szolgáltatókról elmondható, hogy lehetőleg felmondhatatlan és kizárólagos szerződéseket igyekeznek kötni, és általában erőfölényükkel, illetve az információk visszatartásával, eltitkolásával el is érik a céljukat. Ezek olyan közismert tények, hogy amíg a Gazdasági Versenyhivatalnak eszébe sem jut vizsgálni ezeket a nagy szolgáltatókat, addig csak az mondható el, hogy amit elvégeztek, az jó, de nem végezték el azt a legfontosabb feladatot, amire létrehozták ezt a hivatalt, ami a társadalom szempontjából a legnagyobb horderővel bírna, vagyis nem biztosítják a verseny tisztaságát.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu