BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nem megismételni azokat a gondolatokat, amiket az eddigi felszólalók megfogalmaztak.

Engedjék meg, hogy elmondjam, mi is látjuk azt, hogy a kormányzat, illetve a kormányzópárt végül is egy kényszerpályán mozog ennek a törvénynek a beterjesztésével és elfogadásával, ugyanakkor a lokális gazdaságért elkötelezett, EU-szkeptikus pártként mindenképpen meg kell fogalmazzuk azokat a gondolatainkat, ami az ebből a helyzetből való kitörést jelenti a jövőben.

Ennek megfelelően egyébként - a fenntartható fejlődés bizottságában két jobbikos képviselő van - az általános vitára való alkalmasságot támogattuk is, és ott nem fogalmaztunk meg kisebbségi véleményt, viszont itt az általános vitában engedjék meg, hogy elmondjuk azokat az aggályainkat, ami azért mégiscsak fölmerült.

Elsőként nagyon fontosnak tartom annak a bemutatását, hogy itt lényegében egy olyan rendszert hozott létre a világ, az Európai Unió, és kötelezett ránk, ami egy eléggé, mondjuk úgy, hogy életidegen és a közgazdaságtan alapvető szabályaitól távol álló dolog, hiszen ahogy itt már elhangzott, 300 eurót fizetünk ki egy olyan megtakarításért a szén-dioxid-kibocsátásban, aminek aztán a kvótaeladásból származó hozama legfeljebb 12 eurót tesz ki tonnánként. Tehát a valóságban Európa és a világ egy olyan rendszert kezd el itt üzemeltetni, amely végül is a közpénzek fölhasználásával egymás terhére próbálja a hozamokat realizálni, és a klimatikus hatás pedig meglehetősen szerény, ami nyilvánvalóan ezen termékek kihozatalából is ered, és nyilván senki nem használná őket, ha nem lenne egy ilyen rendszer.

(16.30)

Tehát belátjuk azt, hogy Magyarországnak érdeke, hogy exportálhasson ilyen termékeket, de azt is látni kell, hogy ezzel mondjuk, a nálunk gazdagabb adófizetőket csapoljuk meg, azon országok költségvetését, és ne legyünk mi a kárvallottjai, ezért történik ez. De nem biztos, hogy ez ökológiai szempontból annyira nagyszerű, mert ha globálisan nézzük ezt a rendszert, és nem a hazai torz mezőgazdasági szerkezetből adódó túltermelés levezetésének aspektusából, akkor látni kell, hogy ez egy, a klímavédelemre nem túlságosan hatékony, de a bioszférára nézve pedig egy kifejezetten káros megoldás. Hiszen olyan országokban, ahol mondjuk, nem tiltják jogszabályok a termőterületek kiterjesztését, és nem veszik figyelembe ezen termőterületek vagy ökológiai területek értékeit, ott egyszerűen letarolják az erdőket azért, hogy mondjuk, pálmaolajat termeljenek rajta, miáltal a klímavédelmi hatás gyakorlatilag száz évekre eliminálódik, hiszen az a faanyag, amit onnan letermeltek, olyan mértékű kibocsátást okoz, és olyan szinten teszi tönkre az ökoszisztémát, hogy az utána hozott eredmény ezt évtizedek alatt sem tudja visszapótolni.

Ezen a helyen szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy Magyarország mit tud tenni annak érdekében, hogy ezen, a környezet iránt kevésbé elkötelezett exportőr országok ne zúdítsák be majd az európai piacra ezen agroetanol- vagy agrodízeltermékeiket, mert tudomásunk szerint 2013-tól Európának meg kell nyitnia a piacát ezen termékek előtt. Márpedig ha ez így lesz, és nem lesznek védővámok, akkor azok az agroetanol-üzemek vagy agrodízelüzemek, amelyeket mi most komoly befektetéssel felépítünk, vagy amelyek még éppen működnek, azok egyszer és mindenkorra tönkremehetnek, ugyanúgy eltűnhetnek a föld színéről, mint pár évvel ezelőtt a cukorgyáraink. Úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül fontos kérdés, mert most egy törvényről szavazunk, és akkor egy hároméves törvényről szavazunk? És azzal a befektetett beruházással és energiával, amit akár az állam, akár a magánbefektetők megtesznek, akkor mi fog történni 2014-től?

A következő gondolat, ami már a jövőt is figyelembe veszi, és amivel szerintem - bár a tervezet egy lokális területet szabályoz, de azért egy kitekintést kell hogy adjon - mindenképpen foglalkozni kellene, hogy adunk a mindenkor éppen aktuális üzemanyag-mennyiségre egy bekeverési arányt, egy kötelező előírást, viszont nem tudjuk azt, hogy a későbbi években ez a Magyarország által felhasznált közlekedési célú üzemanyag-mennyiség mennyi lesz. Magyarán szólva, ezzel azt szeretném kérni a kormánytól, hogy a törvényjavaslat elfogadása mellett mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy legyen egy olyan közlekedési energiastratégia, amely nemcsak a felhasznált mennyiség összetételét, hanem eleve a felhasznált mennyiség szerkezetét és mennyiségét is befolyásolni képes. Magyarán szólva, mit akarunk kezdeni végül is az egyéni közlekedés dominanciájával, mit akarunk kezdeni a közösségi közlekedés versenyképességével, amit az elmúlt nyolc évben azért nagyon szépen sikerült elhanyagolni. Ha csak mondjuk, a BKV autóbuszparkját megnézzük, ott nemcsak a műszaki állapot a probléma, hanem az is, hogy az egy nem versenyképes szolgáltatás.

A következő gondolatom a mezőgazdasági szerkezetet érinti még - ebben már elhangzottak azért dolgok. Mindenképpen szükségesnek látjuk a Jobbik részéről, hogy a kitörés lehetőségét és ennek a jogszabályi hátterét a jövőre nézve átgondoljuk. Ugyanis az a rossz mezőgazdasági szerkezet, amely Magyarországon ilyen monokultúrás formában kialakult, persze determinálja azt, hogy most kukoricából vagy repcéből agroüzemanyagot kell előállítani, viszont determinál egy másik folyamatot is: a hazai élelmiszeriparnak a térvesztését és a hazai lakosság kiszolgáltatottságát a rossz minőségű importnak. Tehát nagyon fontosnak tartjuk, hogy a következő időszakban a feldolgozóipar más ágazatai is hasonló strukturális szabályozást kapjanak, és legyen a mezőgazdasági termelőknek ebben a tekintetben kitörési lehetősége. Valamint legyen a fogyasztónak választási lehetősége, mert lehet egyoldalúan azt mondani, hogy a fogyasztó a legolcsóbbat meg a tömegterméket keresi, de ez nem igaz, a fogyasztó egyszerűen azért veszi meg a legolcsóbb tömegterméket, mert vagy a) nincs rá fizetőképes kereslete, hogy jobb minőségűt vegyen, vagy b) egyszerűen nem létezik jobb minőségű a piacon.

És akkor befejezésül engedjenek meg még a munkahelyteremtéssel kapcsolatban egy gondolatot! A szakértők előadásából azért nagyon szépen kiderült az, hogy ettől a törvénytől ne várjunk munkahelyteremtést, illetve hogy az lenne a legrosszabb, hogyha ettől munkahelyteremtést várnánk, hiszen abban az esetben, ha új földterületeket vonnánk be agroüzemanyagok előállításába, gyakorlatilag a szén-dioxid-kibocsátás nem csökkenne, tehát csak a meglévő területek használatában szabad gondolkodni, esetleg célszerű is volna ezt a tényt valahogy a törvényben deklarálni, hiszen ez ilyen értelemben nem lehet cél.

Befejezésül még annyit, és ez a kormány programjában szerepel, de minél hamarabb szeretnénk látni ennek a gyakorlati megvalósulását is, miszerint egy hektár földterület használata agroetanol-termelésre ugyanúgy másfél-két tonna szén-dioxid-kibocsátás megelőzését jelenti, minthogyha egy családi házat hőszigetelnénk és energetikailag, fűtéstechnikailag helyrehoznánk, ez egy egyéves fogyasztással ugyanígy elérhető. Azaz más szakterületekben kell gondolkodni emellett, és ehhez nyilvánvalóan szükséges annak a stratégiának a megalkotása, ami ma még nincs kész.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu