DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony! Sajnálom, hogy Lamperth Mónika nincs már itt köztünk. Az előbb, amikor az alkotmány módosításáról beszéltünk, az előző napirend kapcsán, akkor ő itt elmondta szocialista vezérszónokként, hogy majd kifejti az álláspontját erről a törvényről.

És azért sajnálom, hogy nincs itt, mert az, amiről itt szó van, az pontosan a megtagadása annak, mint amit ő belügyminiszterként képviselt az előző kormányok ideje alatt. Lamperth Mónikának nagy-nagy szerepe van abban, hogy a kormány területi államigazgatási szerveit szétverték, illetve úgy szabták át, hogy nincs olyan jogkereső állampolgár, aki Magyarországon kiismerte magát ebben a dzsungelben.

Államtitkár asszonynak az expozéjában elhangzott mondatával indítok, amikor azt mondta, hogy a kormányzás is versenyképességi kérdés, és ebben tökéletesen igaza van. Igaza van. Ha a nemzetgazdaság szereplőit nézem, Magyarország éppen attól szenvedett - ha a nemzetgazdaság szereplőit veszem: állampolgárok, vállalkozások, jogi személyek és maga az állam -, én azt gondolom, a szocialista állam volt a leggyengébb szereplője ennek a pályának, és a versenyhátrányunk okozója is. Többek között azért, mert nemcsak a központi kormány volt gyenge, sokszor személyükben olyan emberek testesítették meg azt a kormányt, akik ma már egészen más helyen vannak, méltóbb helyen vannak. De attól is gyenge volt ez az állam, hogy a területi szervei egyszerűen nem voltak irányítva, a kormány a területi szervein keresztül, az államigazgatás szervein keresztül szinte működésképtelen volt.

Ennek a legklasszikusabb példája az volt, amikor húsz hónapon keresztül az önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, ami a kormánynak alkotmányos feladata, se volt képes megteremteni a kormány. Ezt már mi orvosoltuk, szeptember 1-jétől ez a helyzet megváltozott. Visszaállt ilyen szempontból az alkotmányos rend, és az önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok törvényességi ellenőrzése ma már biztosított.

A jó állam, amiről szintén az indokolás szól, hogy egy jó államot szeretnénk megteremteni: milyen kritériumokat támaszthatunk egy jó állammal szemben, és miért nem felelt meg az eddigi állam ennek? Én azt gondolom, hogy jó csak akkor lehet egy állam, hogyha az állampolgárok ezt az államot képesek átlátni. Az eddigi dzsungel, ahogy fogalmaztam, átláthatatlan volt az emberek számára. Tehát az a területi építkezés, amit regionálisan megcsinált az előző, szocialista kormányzat, önmagában nem azért volt rossz, mert megyéről régiós szintre akarta átszervezni az államigazgatás területi szintjét, hanem azért, mert ezt is összevissza tette.

Az ember azt gondolta volna, hogy ha már egy ilyen lépést annak idején megtettek, akkor valami logikát visznek bele; mondjuk, azok az államigazgatási intézmények, amelyek a hatalmat, teszem azt, a leginkább megtestesítik, egy helyre kerülnek. Mondjuk, az adminisztratív hatalmat abban a rendszerben a közigazgatási hivatal testesítette meg, ameddig persze létezett. Ha most megnézzük, hogy a közigazgatási hivatalokat hogyan telepítették: ahány régió, annyiféle megoldás.

Hogyha a közigazgatási hivatal testesíti meg az adminisztratív hatalmat, akkor az ember azt gondolná józan paraszti ésszel, hogy ezt a hatalmat a régióközpontban találja. A Dél-Dunántúlon mivel találkoztunk? Ez nem Pécsett van, hanem Kaposvárott. Ha Miskolcon kerestem volna ezt az intézményt, hiszen jogkereső állampolgárként, baranyaiként is lehetett az észak-magyarországi egységgel dolgom, akkor az ember azt gondolta, hogy ezt Miskolcon keressem, hiszen mégiscsak az a régió központja. Nem Miskolcon találtam meg, hanem Egerben találtam meg; és a példák sokaságát sorolhatnám. Tehát az az állam, ami nem átlátható, és szinte egy idegenvezető kell ahhoz, hogy jogot kereshessek állampolgárként, eleve nem lehet jó.

És nyilvánvalóan az is feltétel lenne, hogy jó legyen ez az állam, hogy költséghatékonyan működjön, a lehető legkevesebb pénz mellérendelésével produkálja a legtöbb eredményt. Most itt vádként elhangzik, illetve kérdésként felvetődik az, hogy ez az új rendszer, amit mi létrehozunk, drágább-e a réginél. Én azt gondolom, hogy ez lesz az olcsóbb. Akkor, amikor a szocialisták bevezették az előző rendszert, én még emlékszem arra, hogy itt 700 milliós számok röpködtek, hogy a területi igazgatást regionálisan átszervezni 700 millióval olcsóbb, mint a korábbi rendszer. Akkor se hittünk ebben, ilyenfajta becsléseket mi is idetehettünk volna, de egyszerűen nem látjuk ennek semmifajta értelmét.

Hogyha a 33 dekoncentrált szervből 15-öt megyék szintjén, egy kormányhivatalban integrálunk, és sok funkciót, ami eddig 15 helyen volt ellátva, egy helyen fogunk ellátni, ez nyilvánvalóan olcsóbb. Egy helyen lesz gazdálkodás, egy helyen lesz humán menedzsment, egy helyről lesz vezérelve az informatika és egyébként a vagyongazdálkodás; reményeim szerint erre rá is kell még erősíteni ezekben a jogszabályokban, mert a jogszabálynak talán ez a legkevésbé kidolgozott része. Ha ezt így tesszük, akkor ez egész biztos, hogy olcsóbb.

(12.50)

De amikor az olcsóság kérdését vagy a drágaság kérdését felvetjük, akkor ezt nem csak a szervezet oldaláról kell megnézni. Nemzetgazdasági szinten az is kérdés, hogy az állampolgárnak mibe kerül az, amikor az államigazgatás szereplőivel kapcsolatba kerül. Hogyha Mohács térségéből Kaposvárra kell utaznom, és két napom erre rámegy, akkor az nemzetgazdasági kiesés. És ez a szocialisták gondolkodásában sose volt ott, hanem csak azt nézték, hogy maga, szűken véve az állami bürokrácia működtetése mibe kerül. Erre mondtam az előző okfejtésemben azt, hogy szerintem ilyen szempontból is olcsóbb lesz a mi rendszerünk, az új rendszer.

De van ennek egy másik vetülete is: az állampolgár nézőpontjából olcsóbb-e vagy drágább ez a rendszer, az a rendszer, az a szervezeti rend, ami közelebb kerül az állampolgárokhoz? Az államtitkár asszony azt mondta, hogy teszem azt, ezek a kormányablakok már indulásnál minden megyeszékhelyen, sőt nem csak megyeszékhelyen, minden megyei jogú városban ott lesznek. És ha további lépésként, kvázi járási léptékben is megszervezzük ezeket a hivatalokat, és közelebb visszük ilyen szempontból a szolgáltatásokat az állampolgárokhoz, akkor nyilvánvalóan csak egy olcsóbb és átláthatóbb rendszert építünk fel, mint amilyen a korábbi rendszer volt.

Nagy támadás és kritika éri azt, hogy a kormányhivatalok élén, amelyeket létrehoznánk, kormánymegbízottak állnának. Ez egy új jogintézmény, az alkotmányban és az alkotmányt két helyen módosítva nevesítjük ezt a jogintézményt. És a baj az, hogy ezek politikusok. Ennyi erővel azt is bajként sorolhatnánk fel, hogy a minisztériumok élén politikusok vannak. Ahogy a szocialista vezérszónok az előbb fogalmazott, ez egyszerűen nevetséges! Mit fog csinálni a Fidesz? A Fidesz ráerőlteti az akaratát az államigazgatásra. Nem a Fidesz erőlteti rá az akaratát, hanem a kormány. A Fidesz és minden politikai párt számára az alkotmány tiltja azt, hogy direkt módon közhatalmi feladatokat lássanak el. De a kormánynak ez az alkotmányos kötelezettsége, hogy az akaratát az államigazgatáson keresztül, az államigazgatás szereplőin keresztül érvényesítse. A kormánymegbízott ehhez csak egy eszköz. Ez nem azt jelenti, hogy a törvények holnaptól félre lesznek dobva. Ez nem azt jelenti, hogy a szakminiszter, megjegyzem, aki szintén egy politikus, az ő irányító lehetősége a kormányhivatalon keresztül ne érvényesülne.

Tehát nem egy politikai párt akarja ráerőltetni az akaratát az államigazgatásra, hanem a kormány alakítja a saját szervezetrendszerét ezen a hivatalon keresztül, és akarja elérni ezt - nagyon helyesen, végre. Megjegyzem, az előző kormányok is akartak volna ilyen szervezeti lépéseket tenni, csak a mindenkori miniszterelnök kevés volt és gyenge volt ahhoz, hogy az akaratát a saját miniszterein keresztülvigye, az ágazati sovinizmust megtörje, és egy kormányzati akaratot jelenítsen meg abban az adott térben. Hogy ez most régió vagy megye, az ilyen szempontból teljesen mindegy. Én azt gondolom, hogy a jelenlegi miniszterelnök ilyen szempontból képes lesz arra, hogy az akaratát keresztülvigye. Miért baj az, hogy ezeket a hivatalokat kormányhivataloknak hívjuk? Hát persze, mi másnak? Miért kellene államigazgatási hivataloknak hívni ezeket? Utalok itt megint a szocialista vezérszónok megszólalására.

A kormányhivatalok kormánymegbízottjainak munkáltatói jogosítványai is kritika tárgyát képezték. Én láttam a korábbi tervezetet is. A korábbit kellett volna kritizálnom, hogyha azt terjeszti be a kormány, ugyanis a korábbiban nem szerepelt az, hogy a szakigazgatási szervek, amelyek beépülnek ilyen szempontból ebbe a kormányhivatalba, dolgozói esetében a kormánymegbízott legalább a kifogásolás jogosítványával élhet. Tehát hogyha egy ilyen hatalmas hivatalt irányítani kell, és nem vezetni, irányítani kell, munkáltatói jogosítványok nélkül ez nyilvánvalóan meddő kísérlet lenne. Magától értetődik, hogy aki irányítja ezt a hatalmas nagy egységet, amiben akár ezer ember is dolgozhat, annak kellenek munkáltatói jogosítványok.

Én azt gondolom, hogy nagyon szerencsésen vannak ezek megrajzolva a jelenlegi törvénytervezetben, amikor a jogalkotó azt mondaná, hogy a törzshivatal munkáltatói jogait eleve a kormánymegbízott gyakorolja; a szakigazgatási szervek esetében is, de itt a szakminiszternek és az irányító miniszternek egyetértési joga van, tehát ha úgy tetszik, a fő munkáltatói jogok megosztottak. És az is helyes, hogy a szakigazgatási szervezetek, szervek esetében a szakigazgatási szerv élén álló szakmai vezető munkáltatói jogosítványai érvényesülnek alapvetően; a kormánymegbízott csak kivételes esetben, ha úgy tetszik: kifogás emelésével élhet valamelyest munkáltatói jogosítványokkal.

Ebben a kormányhivatalban gyakorlatilag azt a rendszert teremtjük meg, azt az irányítási és vezetési rendszert teremtjük meg, amit egyébként meghonosítottunk a minisztériumok esetében is. Ezt se a Fidesz találta ki, ez korábban is így volt. Ezt is önök tették tönkre, tisztelt szocialista képviselők, amikor (Gőgös Zoltán: Mindent!) a minisztériumok éléről a közigazgatási államtitkárokat kivették a rendszerből, és csak politikusokat ültettek ezeknek a központi intézményeknek az élére. Mi a jelenlegi helyes gyakorlatot, amikor a politikai vezetők szintje és az igazgatási vezetők szintje a minisztériumban (Gőgös Zoltán közbeszólása.) elválik, megteremtjük ezt ugyanígy a kormányhivatalok esetében is. Én azt gondolom, hogy ez a rendszer így működőképes lesz.

Sok törvényt is módosít az előterjesztés. Ezek jó része olyan törvénymódosítás, ami technikainak tekinthető, amiről ilyen szempontból szólni sem érdemes; de fontos beszélni a közigazgatási eljárási törvény átalakításáról. Igen, ahogy ez már elhangzott, egypár évvel ezelőtt, amikor a Ket.-et elfogadta az Országgyűlés, akkor a szakma is berzenkedett ellene, mert nagyon nagy átalakítást hozott, és ma már látszik, hogy ez hol nem működőképes.

Amit szintén a szocialista vezérszónok az előbb szóba hozott, hogy reagáljak az ő mondataira: ő kifogásolta azt, hogy visszatérünk ahhoz a korábbi gyakorlathoz, hogy az eljárási határidőket napokban, és nem munkanapokban állapítjuk meg. Megjegyzem, csak a Ket., a közigazgatási eljárási törvény volt az egyetlen olyan eljárási szabályrendszer, ami Magyarországon él, amelyik a kivételeset alkalmazta, azaz munkanapokhoz kötötte az eljárási rendet. Minden más eljárás naptári napokhoz van kötve. Ehhez a normális gyakorlathoz térünk vissza, mert ezt szokták meg egyébként az állampolgárok, és ez nem kell, hogy önmagában az eljárás hosszának növekedésével járjon.

Nyilvánvalóan célszerű a Ket.-et, ha már van tapasztalati tény arra, hogy hol módosítsuk, most behozni. Gaudi-Nagy Tamásnak arra az okfejtésére utalok, hogy ez egy olyan nagyfokú átalakítása a közigazgatási eljárási kódexnek, amit egy önálló törvényben kellett volna meghozni. Ha önálló törvényként hoztuk volna be, akkor is most kellett volna idetenni, mert nemcsak a szervezetet akarjuk megalkotni, hanem a szervezet működési rendjét is újjá akarjuk fogalmazni, és ez nyilvánvalóan az eljárási jogban ölt testet.

Sok olyan apró módosítást hoz ide elénk a kormány, ami nyilvánvalóan a szakemberek tapasztalatain alapul, s ami gördülékenyebbé teszi az eljárást. Egyre több olyan állampolgár fog találkozni a kormányzat intézményeivel a jogkeresése során, aki ma már nyilvánvalóan az informatika minden eszközét használja, és a kormány az e-kormányzást ösztönözve ezeket az eljárásokat, ha úgy tetszik, ösztönzi is. Az állampolgár az informatikán keresztül, az interneten keresztül nyomon követheti az adott eljárás változását, többször tájékoztatást kaphat. Olyan bürokratikus akadályokat bont le a kormány, hogy mondjuk, egy végzésről miért kellene azokat tájékoztatni, akik ügyfélként vagy egyéb szereplőként az adott végzésben nem érintettek. Tehát én az egész lépéssort úgy tekintem, hogy rugalmasabbá és gyorsabbá, ha úgy tetszik: felhasználóbarátabbá teszi azt a lépéssort, amit korábban a közigazgatási eljárási törvény elég bürokratikusra fogalmazott meg.

Egy fontos változtatás, bár nem túl jelentős, de mégis szimbolikus, hogy megszüntetjük végre a vagyonátadó bizottságok jogintézményét, hisz az országban már alig van olyan eset, ahol működniük kell, és ezeket a hatásköröket vagy a VÁB hatáskörét ennek az általános területi államigazgatási szervnek a hatáskörébe vonjuk.

A miniszteri expozé szólt arról, én csak megemlítem azt az öt fontos területet, ahol ennek a kormányhivatalnak feladatai vannak.

(13.00)

Ilyenek lesznek: lesz hatósági tevékenysége természetesen, törvényességi ellenőrzés, amiről már szóltam, ami egy alkotmányos visszás helyzetet állít helyre az önkormányzatok és a kisebbségi önkormányzatok felett, lesz nyilvánvalóan funkcionális feladata - néhányat felsoroltam -, közös gazdálkodás, közös informatika, közös humán menedzsment. És ami talán a legfontosabb, és ezért jön létre egy egységes kormányhivatal, a területi kormányzás feladatainak ellátása, ami koordinációval, ellenőrzéssel és beszámoltatással történik.

Az is egy jó törekvés, hogy a kormány közös akarata nemcsak abban a 15, ma még önálló szakigazgatási egységben tud megnyilvánulni, akik a jövőben egy egységes kormányhivatal keretei között fognak megvalósulni, hanem a kívül maradottak esetében is a kormánymegbízottnak vagy ennek az intézménynek, ha úgy tetszik, van ellenőrzési és koordináló szerepe. Ez különösen a mai világban fontos, amikor látjuk azt, hogy egy állam erősségének vagy gyengeségének fokmérője az is, hogy hogyan képes váratlan eseményekre reagálni. Éppen az Ajka térségi, Veszprém megyei katasztrófa, ami sújtja az országot és főleg az ott élőket, hozza megint felszínre azt, hogy egy olyan államra és egy olyan kormányra, olyan területi kormányzati szervekre van szükség, amelyek katasztrófahelyzetekre, váratlan helyzetekre is képesek reagálni, és nyilvánvalóan a térségben is kell egy olyan államigazgatási intézmény, amelyik koordinatív hatáskörében eljárva egy ilyen fellépés lehetőségét meg tudja teremteni. Az egyéb feladatok, a képzés vagy a közös informatikai ellátás is egy fontos feladata ennek a kormányhivatalnak.

Én lényeges kérdésnek gondolom, és erről hadd szóljak még nagyon röviden, arról a törvénymódosításról, amelyik az EGTC-ket, az európai területi együttműködési csoportosulásokat érinti. Nemcsak azért, mert végre a nevét is megváltoztattuk, mert én ugyan foglalkozom ezzel az intézménnyel, de még az életemben kimondani helyesen nem tudtam, most is a jegyzeteimet nézem. A jövőben európai területi társulásnak hívjuk, így már mindjárt emészthetőbb, nem kell feltétlenül nekünk valamifajta angolt fonetikusan lefordítani, és akkor magyarul csak egy nyakatekert intézmény jön ki. Ennek a létrejötte eddig a Fővárosi Bíróság regisztrációjához volt kötve, én helyesnek tartom azt, hogy ez az államigazgatáson belül szerveződik, jelesül a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, megtartva természetesen az államigazgatási döntések felett a Fővárosi Bíróságnak, ha úgy tetszik, a törvényességi kontroll lehetőségét, hogyha egy állampolgár, mondjuk, kifogásolja a minisztérium döntését, és nyilvánvalóan erre az eljárásra is a közigazgatási eljárás szabályai lesznek irányadóak.

Ez azért is fontos, mert reményeim szerint nekünk, akik itt a parlamentben ülünk, vagy önkormányzati vezetőként regnálunk, egy kormányzati ösztönzésre is több lehetőségünk lesz arra, hogy a magyar államhatárok mentén létrehozzuk és működtessük ezeket az európai területi együttműködési csoportosulásokat, ezeket az európai társulásokat majd az új nevén, mert én azt gondolom, hogy itt egy Trianon-évforduló kapcsán is arra emlékeztethetünk, hogy az államhatárokat és a Kárpát-medencét ezzel az új típusú európai jogintézménnyel lakhatjuk be és tehetjük olyanná, amilyennek ezt szeretnénk. Horvátország csatlakozásával és a többi nyugat-balkáni ország csatlakozásával, ami nemsokára azért reményeink szerint bekövetkezik - a horvátországi talán már kézzelfogható is -, ezen keresztül az európai jog által létrehozott intézményen keresztül újrafogalmazhatjuk a közép-kelet-európai vagy közép-európai térséget, és azt gondolom, hogy ez mindannyiunknak érdekében áll.

Azt kell önöknek látniuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor, amikor a kormány ebbe a merész vállalkozásba belefog, és a kormányzatnak középszinten megalakítja az új szervezeti rendszerét, akkor a legnagyobb szakigazgatási rendszerhez nyúl hozzá, mert amikor közigazgatásról beszélünk, akkor erre kell gondolnunk, hogy ez a legnagyobb egység. Ennek sikeres végigvitelében mindannyian érdekeltek vagyunk, nemcsak mi, politikusok, mert mi politikusok azoknak a nevében nyilatkozunk, akik minket megválasztottak, tehát az állampolgárok is ebben érdekeltek, ezért ezt a folyamatot segíteni és bátorítani kell.

A mondandóm végén még egy megszólalás, amit szintén Lamperth Mónika fogalmazott meg az alkotmánymódosítás kapcsán, hogy ez azért egy elhibázott lépés, ami itt történik, mert nem látszik, hogy a kormány mit akar csinálni az önkormányzatok világában. Egy kicsit úgy van beállítva a dolog, minthogyha csinálunk egy egységes és erős kormányhivatalt, és ebből feltétlenül az következne, hogy mondjuk, a megyei önkormányzatoktól hatásköröket vagy feladatokat vonunk el. Mert ha ilyen lenne, amit én egyébként nagyon nem helyeselnék, akkor ez a törvénytervezet erre utalná rá. A kettőnek nincsen köze egymáshoz, de abból, hogy középszinten, a megyék szintjén erős lesz az államigazgatás, erős lesz a kormányzati igazgatás, amit képviselek, ebből nem következik az, hogy az önkormányzati igazgatás szereplőinek gyengülnie kell.

Arra viszont megteremti a kormányhivatal és főleg a kormányhivatalnak majd a járási léptékben kialakuló kormányablakai a lehetőséget arra megteremtik, hogy egyszerűen tisztítsuk önkormányzat és állam feladatellátását, mert ma nagyon sok államigazgatási hatáskört önkormányzatok, önkormányzati jegyzők látnak el, a polgármesterek pedig prüszkölnek, és azt mondják, hogy ezeket a feladatokat lássa el inkább az állam, főleg úgy, főleg akkor, hogyha nem is finanszírozza érdemben ezeknek a feladatoknak az ellátását. Tehát azzal, hogy végre egy átlátható, erős, hatékony államigazgatási szervezetrendszert létrehozunk, megteremtjük annak a lehetőségét is egy következő lépésben, ebben a kormányzati ciklusban, hogy az államigazgatás és az önkormányzati igazgatás között is végre rendet tegyünk, és tiszta, átlátható viszonyokat teremtsünk meg, de ez további törvénymódosítások kérdése.

Köszönöm a figyelmüket, a kereszténydemokrata frakció támogatja az előterjesztést. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Forrás: parlament.hu