DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen. A Jobbik Magyarországért Mozgalom számára alapvetően fontos, hogy a magyar gazdaság területén is a tisztán magyar érdek jusson érvényre minden körülmények között. Különösen fontos, hogy a kis- és középvállalkozók piaci jelentősége, szerepe megerősödjön, a multinacionális vállalatok ne tudják elnyomni őket, ahogy sajnálatos módon jelenleg tapasztaljuk, mert a jól működő Gazdasági Versenyhivatalnak pontosan az lenne a legfontosabb feladata, hogy ezt a multinacionális erőfölényt visszaszorítsa, és a törvények adta keretek között megfelelően kordában tudja tartani.

Sajnos azt kell mondjam, hogy aki az elmúlt évtizedekben az országban élt, az tapasztalta azt a katasztrófát, ami 1989-90-t követően bekövetkezett; először a spontán privatizáció, majd az államilag támogatott és koordinált privatizáció következtében gyakorlatilag megszüntették, tönkretették, leépítették a magyar ipart, mezőgazdaságot. Privatizálták az energiapiacot, a bankrendszert, szétzüllesztették az egészségügyet, megszűntek a valóban termelést végző, magyar tulajdonú nagy- és kiskereskedelmi vállalatok, a mezőgazdaság, és ez mind-mind a piac leépítésével járt, a piac tönkretételével, amely esetekben jó lett volna, ha egy olyan hatékonyan működő Versenyhivatalunk van, amelyik meghúzza a vészcsengőt, és ha meghúzza, akkor olyan állami feltételrendszer áll mögötte, hogy oda is figyelnek rá a kormányzati szereplők, és azonnal hatékony és effektív ellenintézkedéseket tudnak tenni.

Sajnos ez - és itt most nem csupán a 2009. év értékelésére kell gondoljak - nem történt meg, ezért most 2010-ben ott tartunk, hogy gyakorlatilag hazánkat gyarmatosították. Az itt éldegélő bennszülöttek jó esetben vagy még valamilyen szűkös állami állásban tengődve, vagy a multinacionális cégek összeszerelő üzemeiben dolgoznak éhbérért, és ez egy nagyon sajnálatos helyzetkép. A versenyfelügyelet a mi elképzeléseink szerint ezekre tudna olyan módosító és előremutató hatással lenni, hogy igenis érezhető változást indukáljon a jogszabály-előkészítés és -alkotás folyamatában is.

A 2009. évi beszámoló a Gazdasági Versenyhivatal működéséről nyilván egyfajta pozitív látlelet. Ezt a hivatal munkatársai mintegy 120 munkatárs részvételével készítették el, akik saját munkájukról, szervezetükről nem fogják a negatívumokat kiemelni, hanem azt lehetőleg elkerülik. Ez a jelentés lassan húsz éve készül, és abban is érdekes az elbúcsúzó elnök, akit most Nyikos László méltatott, egyfajta búcsúajándékként kiemelhette, hogy a Versenyhivatal a tavalyi évben is a szokásos, jó színvonalú munkavégzés alapján állt. Nyilván nehéz önmagunkról olyan mértékű kritikát megfogalmazni, ami rossz színvonalú munkavégzést jelentene, de hogy ne legyünk igazságtalanok, az is benne lehet, hogy a helyzet és a körülmények, az egész magyarországi politikai háttér nem teszi lehetővé, hogy a Versenyhivatal hatékonyabban tudjon működni.

Mindenesetre mi is aggályosnak tartjuk azt a változást, hogy az egykor az MDF-ből elindult elnök úr helyett, aki gyakorlatilag hivatali idejében független tudott maradni, és közvetlen politikai irányítás nem volt kimutatható a szervezetében, most egy egyértelműen a Fidesz köreihez köthető új elnököt választottak meg Orbán István személyében. Jellemző ez a politikai zsákmányszerzés - (Közbeszólás a Jobbik részéről: Juhász István.) Juhász István, bocsánat -, ami az úgymond demokratikus választások célja, az ebben az esetben is maximálisan érvényesült.

A Jobbik a magyar nemzet és a magyar nemzeti érdek védelmében minden olyan törvényi szabályozást támogat, és idetartozik a GVH, amely egy olyan országos hatáskörű szerv, s amely jó irányba tudja mozdítani a gazdaság működését, és időben, hatékonyan jelezné a piacon megjelenő negatív változásokat. A beszámoló tényleg úgy is tűnik, hogy tökéletes, mert mint mondtam, egy kicsit túlzottan pozitívra is van hangolva az elején, és ezt megerősíti az a kitétel, hogy a GVH munkáját a hazai üzleti közösség, a szűken vett szakma, a demokratikus kontrollt gyakorló Országgyűlés, az EU versenyügyi biztosa és az OECD Versenyügyi Bizottsága elnöke egyértelműen magas színvonalúnak tartja.

(19.00)

Nem állíthatjuk, hogy ne lenne gyakorlatilag itt, a régióban egy követendő minta a magyar Versenyhivatal működése. De azt kell mondjuk, hogy ha ennél egy kicsit alaposabban utánanézünk, hogy mik vannak leírva ebben a már említett, pozitívan hangszerelt beszámolóban, akkor azt kell mondjam, hogy nem ennyire egyértelműen rózsaszín a kép. Felmerül a kérdés, hogy a GVH a versenytörvényben szabályozott, rendelkezésére álló eszközök segítségével a köz érdekének megfelelően mennyire tudta befolyásolni a versenyfelügyeleti eljárásokon keresztül azokat a negatív piaci folyamatokat és a piaci szereplők viselkedését, amit lehetővé tesz a törvényi keret.

Aggodalomra ad okot, hogy a GVH úgynevezett versenypártolási munkájának végzése során a rendelkezésére álló eszközökkel, a megfelelő helyekre eljuttatott javaslatok és észrevételek útján kifejezett igyekezete valószínűleg nem volt elegendő ahhoz, hogy az állam, a kormányzat döntéseit olyan mértékben befolyásolja, mint amit szükségessé tenne egy valóban hatékonyan és aktívan működő versenyfelügyelet.

Hogy konkrétumot is említsek, ne csak a nagy szavak szintjén, azt hiszem, hogy itt a legtöbben emlékeznek például a Hankook gumigyárnak juttatott állami dotációra, aminek következtében nagy garral hirdette még a Gyurcsány-kormány, hogy talán 500 új munkahelyet hozott létre, és utána kiderült, hogy a közvetlen állami támogatás hatásfoka következtében talán 5 millió forintba került minden egyes új munkahely. És ez, mondom, csak egyetlen példa, nyilván nem tudunk itt minden végigmenni, de nagyon jellemző, hogy a szocialisták vezette kormány abszolút nem volt figyelemmel a hazai vállalkozások érdekeinek védelmére, és ezekkel a kedvezményekkel jellemzően a külföldi székhelyű és illetőségű multinacionális cégeket segítette. Egy hatékony versenyfelügyelet esetén meg kellett volna szólaljon az az említett vészcsengő, hogy ilyen ne történhessen meg. Nyilván ehhez egy közreműködő sajtóra is van szükség és egy olyan közéletre, amik veszik is a jelzéseket.

Felmerült szintén az a kérdés, amiről elnök úr is beszélt a bevezetőjében, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás megszüntetéséről konkrét javaslatot is letett a GVH. De vajon elegendő hangerővel szólalt-e ez meg, és érdemben tudott-e módosítani azokon a pénzügyi piacokon kialakult áldatlan állapotokon, amelynek révén a bankok hosszú évek óta szinte összehangolt módon magas szolgáltatási árakkal, díjakkal és költségekkel szipolyozták ki a kiszolgáltatott és egyedül, önmagában védekezésképtelen lakosságot? Lehetősége volt, hogy vagy felvegye a hitelt, vagy nem, de nem tudott olyan szervhez fordulni, ami érdemben elbírálta volna az ő panaszát, problémáját. A megfelelő tájékoztatás hiányzott, megtévesztő, bonyolultan szövegezett vagy bújtatott feltételeket rejtő, egyoldalúan a szolgáltató érdekeit szolgáló reklámok, hirdetmények alapján, amiből a bank által rájuk kényszerített általános szerződési feltételek igazából nem is derültek ki. Ezáltal, hogy a versenyt lássuk, előnytelen és aránytalan piaci előnybe kerültek a pénzügyi intézmények és a bankok a fogyasztókhoz képest.

Visszatérve az említett javaslatra, amivel meg kellett volna szüntetni már sokkal korábban azt a lehetőséget, hogy a pénzügyi intézmények, a bankok egyoldalúan módosítsák a szerződést, ez valóban nagy probléma, tegnap ez volt az egyik napirendi pont, és sajnálattal látjuk, hogy az új kormányban még nincs meg az az elkötelezettség, hogy akkor teljes mértékben megszüntetné ezt a lehetőséget. Továbbra is van egy teljesen indokolatlan kiskapu, amely lehetővé teszi a bankok számára egy később meghatározott kormányrendeletben lefektetett feltételek alapján, hogy a kamatok tekintetében továbbra is egyoldalúan módosítsák a szerződési feltételeket, és erre semmilyen törvényes és jogos alapjuk nincsen.

A 61. pontnál az egész pénzügyi szektor azzal a megállapítással zárul, hogy a verseny nem mindig érvényesül megfelelően. Ezzel nehéz mit kezdeni, és nyilvánvalóan számtalan egyéb területen és szektorban tudjuk ezt a kitételt kiszűrni a jelentésekből, csak az a baj, hogy a következmény nem látszik, és újfent hangsúlyozom: nem akarom ezt az egészet a GVH apparátusa és szervezetrendszerének a nyakába varrni.

Nagyon fontos a 78. pontban, amit kifogásoltak, hogy nem jutottak el a törvényben is előírt jogszabályok előzetes véleményezésre a GVH-hoz, és ez 2009-ben 77 esetben történt meg, amit nyilvánvalóan nem lehet pusztán a kormányzati szervek feledékenységével indokolni. Tehát így az úgymond versenypártolási feladatot is elég nehézkes ellátni a hivatal részéről. Ez is egy olyan akut probléma lehet, ami nyilvánvalóan nemcsak a 2009-es évet jellemezte, hanem a korábbiakat is. Meg kellene oldani ezt a kormányzatnak.

A 81. pontot már említettem az egyoldalú szerződésmódosítás tiltása esetén.

Végezetül felmerül a kérdés a jelentés elolvasójában, hogy az EU versenyjogi biztosának, Nelly Kroesnak 2009. november 25-én elhangzott előadásában úgy fogalmazott: "erős piaci szabályozás és nem utolsósorban erős versenyhatóságok kellenek, hogy működjön a gazdaság, a piac és a verseny az Európai Unión belül". Számunkra az az igazság, hogy nem kérdés, hogy ennek jelenleg a GVH nem képes eleget tenni, és nem minősül elég jelentőségteljesnek ahhoz, hogy a jogszabály-előkészítési, törvényalkotási folyamatokban is megfelelő módon képviselje szakmai súlyát.

Van egy javaslat ugyan itt, a beszámolóban, hogy ezen jogszabály-előkészítés során hatásvizsgálatokat kellene elvégezni speciálisan a versenyre gyakorolt hatás miatt. Ez meggondolandó, de a jövőre nézve mindenképpen szükséges a Versenyhivatal olyan irányba történő megerősítése, hogy biztosítsa a hazai ipar, a hazai vállalkozások és a magyar emberek védelmét, a multinacionális vállalatok erőfölényének visszaszorítását, azt a célt, amiért létrejött húsz évvel ezelőtt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu