DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, érdemes rögtön a lényegre térni. Ez a törvényjavaslat nem más, mint a cinizmus és az elvtelenség diadala. Itt hallhattuk Varga képviselő úrtól, hogy egy sztálinista alkotmánnyal van jelenleg dolgunk. Szeretném azért azt hozzátenni, hogy ez az alkotmány a '89-90-es jogállami forradalomban megváltozott, filozófiájában, szövegezésében és gyakorlatilag a címét leszámítva mindenben egy teljesen új alkotmány, ami nagyjából és egészéből a rendszerváltó pártok, a rendszerváltó kormány és a rendszerváltó parlament eredménye.

Ha mégis az 1949. évi XX. törvényben a címén túl van valami, ami az államszocialista államfelfogásból maradt itt - és ön erre nagyon szépen rá is világított -, az pontosan az ügyészségnek az alkotmányjogi státusa. Ehhez képest, miközben önök ezt pontosan tudják, hogy az ügyészségnek az a szerepe, amit a hatályos alkotmány, tehát az 1949. évi XX. törvény itt hagyott ránk, ez valójában tipikusan a sztálinista rendszerből itt maradt képződmény. Önök közlik, hogy majd lehet, hogy az alkotmányozási folyamatban ezt átgondoljuk, és majd ez másként lesz, de most ezt mégiscsak erősítsük így meg.

Még valami: miniszterelnök úrnak számtalan okfejtéséből és az önök különböző politikai nyilatkozataiból is az világlott ki például a köztársaságielnök-választás kapcsán, hogy önök a hatalmi ágaknak a hagyományos, kicsit avíttas, hármas felosztásában gondolkodnak kizárólag és nem pedig egy cizellált, a XXI. századi alkotmányosságnak, a fékek és egyensúlyok XXI. századi rendszerének megfelelő hatalommegosztási felfogást vallják. Ehhez képest legalábbis furcsa, hogy önök most - be sem várva az alkotmányozási folyamat végét - valamiért mégis leteszik a voksukat egy, a hagyományos három hatalmi ág egyikébe se sorolható ügyészi rendszer mellett.

Választani kellene, hogy valójában mi a Fidesz-KDNP-pártszövetség államjogi felfogása. Önök a hatalmi ágak hármas felosztásában képzelik el az ügyészi szervezetrendszert vagy azon kívül? Önök szerint sztálinista alkotmánya van-e Magyarországnak, amit meg kell változtatni? Nyilván, ha sztálinista alkotmány van, azt meg kell változtatni. Ebben az esetben viszont, ha már gondolkodnak az ügyészi szervezet reformjáról, akkor nem a parlamenttől való eltávolításán kellene ügyködni és a kormányzati struktúrától való eltávolításán, hanem talán éppen fordítva.

Önök is látják ezt az ellentmondást, ezért szőtte bele Varga képviselőtársam azt, ha jól emlékszem, hogy az alkotmányozási folyamat végén akár mást is dobhat ki a gép úgymond. Itt állunk szemben azzal a cinizmussal, amivel szemben meghirdette a harcot a miniszterelnök úr június elején. Tudniillik élből, elvből és függetlenül a javaslat tartalmától azért elleneztük már a bizottsági vitában is ezt a törvényjavaslatot, mert ha egyszer megindul egy alkotmányozási folyamat, nem lehet büntetlenül hétszer alkotmányt módosítani. Ez aláássa a jogrendszer stabilitását - ez az egyik.

Másodszor: a Lehet Más a Politika nyitott arra, hogy az ügyészi szervezetnek egy másfajta megoldását képzeljük el. Mi, szemben azokkal, akik szirénhangokat hallattak itt az elmúlt hetekben, hogy a diktatórikus kormány kormány alá akarja rendelni az ügyészi szervezetet, azt sem tartjuk ördögtől valónak, hogy ha kormány alá rendelik az ügyészi szervezetet. Egy a lényeg, hogy lássuk azt, hogy hogyan gondolkodunk a fékek és ellensúlyok rendszeréről, lássuk azt, hogy egy új alkotmány milyen új államszervezeti rendszert fog megszülni, és ebben az esetben sokféle megoldás elképzelhető az ügyészi szervezet jövőjét illetően.

Viszont miközben ezek a szirénhangok azt szajkózták, hogy önök galád módon a kormány alá akarják rendelni az ügyészséget, újfent bebizonyosodott, hogy önök azért ennél sokkal okosabbak. Dehogy akarják önök kormány alá rendelni. Nézzük csak! Ha önök kormány alá rendelnék az ügyészséget, egyrészt az ügyészi szervezet interpellálható lenne a miniszteren keresztül - egyrészt. Másrészt, ha önök kormány alá rendelnék az ügyészséget, ha jön egy kormányváltás, mondjuk, 2014-ben vagy 2018-ban, akkor nyilvánvalóan váltás történik az ügyészi szervezeten belül. Dehogy akarják önök ezt.

Mit tesznek? Azt, hogy azt állítják roppant cinikus módon, hogy a kétharmados szigorítással önök az ügyészi szervezet függetlenségét erősítik. Ha most egy kicsit elszakadunk a jogelméleti fellegektől, és megnézzük azt, hogy ez a valóságban politikailag mit jelent, azt jelenti, hogy önöknek ma itt, ebben a Házban van kétharmados többségük. Az sem biztos, hogy egy év múlva meglesz a kétharmados többségük. Erre voltak némi politikai utalgatások azzal kapcsolatban, hogy miért kell olyan gyorsan alkotmányozni. Az elmúlt 20 év tapasztalatából azért levonható az a következtetés, hogy vélhetően egy következő parlamenti ciklusban nem lesz sem másnak, sem önöknek kétharmados többségük. Van rá esély, de nem túl nagy, hogy még egyszer valakinek kétharmados többsége lesz.

Önök 9 évre választanak legfőbb ügyészt. Ebből az következik, hogy nemcsak hogy a következő parlamenti ciklus fogja elnézni azt a személyt, akit önök itt most decemberben legfőbb ügyésszé választanak, de még a 2018-as parlamenti ciklus is fogja nézni. Nem kell túl nagy fantázia azt gondolni, utalok itt az MDF és az SZDSZ példájára, hogy 2018-ban még az is bekövetkezhet, hogy önök nem fognak itt ülni a parlamentben. Ez nagyon ügyesen meg van alkotva. Ehhez képest megszüntetik az ügyészi szervezet interpellálhatóságát; ezt az ügyészt igazából hatékonyan nem lehet majd ellenőrizni.

Képviselőtársaim, azt gondolom, nem kell túl nagy rosszindulat azt gondolni, hogy ez a 9 éves bebetonozás, amit az Igazságügyi Minisztérium honlapján lehet olvasni a törvénytervezetben, amit bátorkodtak nem ide terjeszteni az alkotmánymódosítással együtt, egyetlen célt szolgál, hogy most, amikor Kovács Tamás úr mandátuma objektív okokból lejár, beültessenek kirobbanthatatlan módon a legfőbb ügyészi székbe egy önökhöz lojális személyt. Magyarul, a 9 év annak a biztosítéka, hogy ha önök nem akarják azt, hogy valami ki legyen nyomozva, mondjuk, 2014-ben, akkor az nem is lesz kinyomozva, hiszen elévülési idő is van a világon.

Én azt gondolom, hogy ez egész egyszerűen megcsúfolása a magyar alkotmányosságnak, és ez egy olyanfajta cinikus zsákmányszerzés, amire azért itt még az elmúlt hónapokban is igen ritkán volt példa, ami, valljuk meg, nagy dolog.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Önmagában az ügyészi szervezet interpellálhatóságára: valóban, megint oda lyukadunk vissza, hogy mit gondolunk az ügyészi szervezet alkotmányos funkciójáról. De mielőtt ezt a vitát lefolytatnánk, azért nézzük meg azt, hogy egyáltalán, mondjuk, a sztálinista rendszerben miért merült fel pusztán jogelméleti szempontból az ügyészi szervezetnek a parlament általi interpellálhatósága.

(11.00)

Szeretném leszögezni - és egy kicsit vitába szállva Lamperth képviselő asszonnyal -, hogy a legfőbb ügyész interpellálhatósága nem ellenzéki jogosítvány, a többségi oldal is interpellálhatja a legfőbb ügyészt. Ez a parlamentnek az ellenőrző szerepét biztosítja. Jelenleg az a helyzet, amikor el van választva ilyen mereven és szigorúan az ügyészi szervezet a kormányzattól, ez azt jelenti, hogy a büntetőpolitikát valójában nem a kormány alakítja, vagy nem kizárólag a kormány alakítja, hanem van egy párhuzamos alkotmányos intézmény, amelyiknek vannak hatékony eszközei arra, hogy ebben az országban büntetőpolitikát formáljon. Márpedig, ha komolyan vesszük a parlament ellenőrző funkcióját a végrehajtó hatalom felett, ami adott esetben nem csak a kormányt jelentheti, kicsit kitágított értelmezéssel, akkor én nem tudok elképzelni olyan közpolitikai területet, amivel kapcsolatban a kormányzati ellenőrzéssel egyenértékű ellenőrző funkciói a parlamentnek nincsenek.

Lábjegyzet, és erre akár még a mai vitában is visszatérhetünk: ugyanilyen aggályok a jegybank alkotmányos szerepével kapcsolatban is megfogalmazódhatnak, hiszen a jegybank megint csak a kormánytól függetlenül alakíthatja az ország monetáris politikáját. Kérdés az, hogy ezt hogyan tudja a parlament hatékonyan ellenőrizni. Tehát addig, amíg az ügyészi szervezetnek primátusa van a büntetőpolitika alakításában, addig igenis ugyanazokat a hatékony parlamenti ellenőrzési jogosítványokat fenn kell tartani, amelyek egyébként a kormánnyal szemben megilletik a parlamentet.

Összességében azt gondolom, hogy a nyílt a politikai haszonszerzésen kívül ezt a módosítást semmi nem indokolja, az égvilágon nem indokolja semmi. Be lehetett volna hozni valóban, ha önök a sztálinista csökevények kigyomlálásán munkálkodnak, egy olyan alkotmány-előkészítési anyagot, amely szépen megindokolja azt, hogy adott esetben önök miért kívánják kormány alá rendelni az ügyészi szervezetet. Lehet arról is vitázni, hogy miért maradjon meg az ügyészi szervezet függetlensége, ezt komplex módon, az egész alkotmányos reform, az új alkotmány előkészítése folyamatában kell átbeszélni olyan módon, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere erősödjön. Azzal, hogy megmarad a kormánytól teljes egészében elválasztott ügyészi szervezetrendszer, azzal, hogy gyakorlatilag ciklusokon keresztül be van betonozva, ha úgy tetszik, a legfőbb ügyész, és nincs meg a hatékony ellenőrzési jogosítványa a parlamentnek, ezzel felborul, fölborítják a fékek és ellensúlyok rendszerét.

A jogalkotási törvény megágyazásával kapcsolatban csak néhány gondolatot hadd mondjak el. Vannak némi szövegezési problémák is ezzel a javaslattal, azzal együtt, hogy önmagában az, hogy önök ezt idehozzák a Ház elé, akár a jogalkotási törvény beterjesztését megelőzően, ez akár dicséretes és üdvözlendő is, hiszen valóban, ha valami hiányzik a hatályos alkotmányból, az valóban a jogalkotás rendjének alkotmányos megalapozása. Ez okozott is egyébként problémákat alkotmánybírósági ügyekben az elmúlt húsz évben, de megkockáztatom, hogy talán célszerű lenne minél kevesebb alkotmánymódosítással házalni, és ha már kibírtuk úgy olyan-amilyen jogalkotási törvénnyel ez év december 31-éig, hogy ennek nincsen tisztességgel megágyazva az alkotmányban, talán a jövő tavaszt megvárhattuk volna ezzel is.

Ami a szövegezési problémákat illeti, nem kötekedni szeretnék, csak megjegyzem, hogy önmagában az a kijelentés, hogy általánosan kötelező szabályról beszélünk, nem elégséges. Az különbözteti meg a jogszabályt, mondjuk, egy egyházi normától, egy bármilyen más, meghatározott csoportra érvényes normától, hogy közhatalmi eszközökkel kikényszeríthető. Tehát azt gondolom, hogy ha egy ilyen alapvető szabályt fogalmazunk meg, akkor érdemes precízen fogalmazni, a jogszabályt az egyéb, bizonyos csoportokra kötelező erkölcsi vagy egyéb normáktól ez a differenciaspecifika, ami megkülönbözteti.

És még valami: nem véletlenül hangsúlyozzuk azt, hogy érdemes lenne behozni az új alkotmánnyal együtt a jogalkotás rendjének az alkotmányos megalapozását, hiszen nagy kérdés, hogy valóban komolyan gondoljuk-e, komolyan gondolják-e önök azt, hogy például a Nemzeti Bank elnökének a rendelete szinte magasabb szintű jogforrás, legalábbis ha pontosan olvasom a szöveget, mint mondjuk, a miniszterelnök rendelete. Komoly átgondolásra szorul, azt gondolom, a jegybank alkotmányos szerepe, és például ez tipikusan egy olyan rendelkezés, amit csak ennek a vitának, ennek az új alkotmánnyal összefüggő vitának a lefolytatása után lehetne megnyugtatóan rendezni.

Két érdemi észrevételünk, illetve javaslatunk lenne viszont a jogalkotásra vonatkozó résszel kapcsolatban. Az egyik, hogy ha már ez a rész bekerül az alkotmányba, akkor az alkotmányban le kellene horgonyozni a társadalmi részvételt, tehát meg kellene teremteni az alkotmányos alapját annak, hogy legalább a kötelező társadalmi egyeztetések figyelmen kívül hagyása járjon alkotmányos konzekvenciákkal. Ha az elmúlt évek, évtizedek bizalomvesztésének valami egy nagy tanulsága lehet, akkor az éppen az, hogy az állampolgárok ellenében, az állampolgárok nélkül, rólunk nélkülünk szabályokat alkotni hosszú távon a legitimitás igénye nélkül nem lehet. A magyar demokráciát akkor lehet megújítani, ha elmozdulunk a részvételi demokrácia irányába, tehát ha a részvételi demokrácia alapjai megjelennek, például akkor, amikor a jogalkotásnak az alkotmányos megalapozásáról beszélünk.

És szintén jó volna, ha az úgynevezett láthatatlan alkotmány - tehát az elmúlt húsz év alkotmánybírósági jogfejlesztésének, azt gondolom, van jó néhány maradandó tétele - visszaköszönne akkor, amikor egy új alkotmányt szövegezünk, vagy amikor egy új passzust a mostani alkotmányba még beültetnek. Az egyik ilyen dolog, hogy amikor az önkormányzati rendeletalkotásról beszél az alkotmány, talán érdemes lenne az alkotmány szövegébe visszaidézni azt az alkotmánybírósági passzust, hogy a helyi társadalmi viszonyok rendezésére alkotja meg, vagy a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére alkothat az önkormányzat rendeletet.

És még valami: szintén alkotmánybírósági tétel és a 2. §-ból, a jogállamiság elvéből levezetett tétel a visszaható jogalkotás tilalma. Ha már most bevezetésre kerül a jogalkotás alkotmányos alapzata, akkor ez van olyan fontos jogbiztonsági alapelv, ahol nem elégedhetünk meg az alapjogi bíráskodás időről időre megtörténő jogértelmezéseivel, a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egész egyszerűen a magyar jogrend biztonsága érdekében viszont kellene látni az alkotmány szövegében.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Forrás: parlament.hu