DR. SCHIFFER ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot támogatni fogjuk, egész egyszerűen azért, mert valóban, ahogy már itt az előttem szólók elmondták, ez alapvetően egy jogtechnikai kérdés, egy jogtechnikai szükségszerűség, amit ráadásul megfelelő színvonalon kezelt az előterjesztő. Viszont itt valóban nem ártalmas visszautalni ennek a törvényjavaslatnak az előzményeire.

Annak idején az úgynevezett új Ptk. hatályba nem lépését azért szavaztuk meg, mert azzal együtt, hogy az új Ptk.-nak számos progresszív intézménye volt, magát az egyeztetési folyamatot nem tartottuk helyénvalónak. Éppen ezért meg tudom azt erősíteni, amit az előttem szóló képviselőtársam is elmondott, hogy jó volna, hogyha az alapvető életviszonyokat rendező polgári törvénykönyv kodifikációjára ebben az új eljárásban úgy kerülne sor, hogy a társadalmi egyeztetéssel kapcsolatos olyan típusú aggályok, amelyek fölmerültek a korábbi ciklusban, ne merülhessenek fel.

Éppen ezért én ösztökélném a kormányt arra, hogy ha már megindult ez a még újabb Ptk.-kodifikációs folyamat, akkor ezt a folyamatot legyen szíves kinyitni, hiszen ha valamiért volt értelme egyébként újranyitni ezt az egész folyamatot, akkor ez pontosan az, hogy ne politikai kampányoknak essen áldozatául a polgári törvénykönyv kodifikációja, hanem egy minél szélesebb társadalmi egyetértés övezzen egy olyan kódexet, amely, hangsúlyozom még egyszer, a legalapvetőbb életviszonyokat tartalmazza, rendezi. És még valami: erre a hatályon kívül helyező törvényre nem pusztán politikai okokból volt szükség, hanem azért is, mert volt egy alkotmánybírósági döntés, és ennek az alkotmánybírósági döntésnek meg kellett felelni.

Ugyanakkor, ha itt egy picit előretekintünk, és némiképpen szükségszerűnek vesszük ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot, azért én is fölhívnám a figyelmet arra, hogy csak az öröklési jogi része a hatályba nem lépett új Ptk.-nak tartalmazott, illetve tartalmaz progresszív, előremutató jogintézményeket. Ilyen a Simon képviselőtársam által már említett hagyatéki gondnok intézménye, és ilyen az a lehetőség, amiben a hatályba nem lépett új Ptk. forradalmasította volna a gondnokság intézményét, ha úgy tetszik, az egész polgári jogot az ügycsoportokra bontás intézményével, egyáltalán a korlátozottan cselekvőképességnek ezzel a merőben eltérő filozófiájú újragondolásával.

Továbbra is szeretném megerősíteni azt, hogy az LMP elkötelezett annak érdekében, hogy Magyarországon a gondnokoltak, a pszichiátriaviseltek, a szellemi fogyatékkal élők jogi státusának a meghatározása ne egy avítt, kissé feudális intézményi keretben történjen meg. Mi azt szeretnénk - és erre nyújtottunk be egyébként korábban Szabó Timea képviselőtársnőmmel egy törvényjavaslatot, amely a hatályba nem lépett Ptk.-nak a gondnoksági reformra vonatkozó részét léptette volna hatályba -, hogy az új kormány fogadja meg vagy engedje be az előző, a hatályba nem lépett Ptk.-nak ezt a fejezetét, hiszen így van arra lehetőség, hogy azok a honfitársaink, akiknek egyébként a cselekvőképessége valamilyen okból korlátozásra szorul, emberhez méltó életet élhessenek ebben az országban. Egyszerűen arról van szó, hogy ha például valakinek a vagyoni ügyei tekintetében szükségessé vált a cselekvőképességének a korlátozása, korántsem biztos, hogy például a választójog tekintetében a cselekvőképességét érinteni kéne.

(14.30)

Hangsúlyozom még egyszer, a hagyatéki, illetve az öröklési jogban is megjelenő ügycsoportokra bontás a cselekvőképességükben érintett személyek esetében egy progresszív változás volt a hatályba nem lépett Ptk.-ban, tehát én szeretném azt, hogy még egyszer majd úgy nyúljunk hozzá ehhez a hagyatéki törvényhez, hogy visszacsináljuk, ha úgy tetszik, már az új Ptk. szellemében az ezekre az új intézményekre vonatkozó szabályozást itt a hagyatéki eljárási törvényben.

Amit egyébként, egy kicsit előretekintve és némi jogalkotási feladatokat is előrevetítve, nem pusztán a parlament, hanem az igazságügyi miniszter számára itt a hagyatéki eljárással kapcsolatban elmondanék, azok a következők. Ha már itt van a Ház előtt ez a törvényjavaslat, talán érdemes megemlékezni arról, hogy azért ma Magyarországon egy örökösnek vagy egy potenciális örökösnek legalább egy évet kell várni átlagban arra, hogy a hagyatékot megkapja. Ez részben törvényi szintű rendezést kíván, illetve törvényi szintű kezelést kíván az, hogy ne teljen ilyen hosszú időbe a várakozás, részben emberiességi okokból, részben meg azért, mert nagyon sok esetben a vagyon állagromlásával jár ez a hosszú idő, főleg akkor, hogyha olyan eszközökről van szó, ahol adott esetben a továbbértékesítésnek nagyon is lenne jelentősége.

Feltétlenül foglalkoznia kéne a közigazgatási és igazságügyi tárcának azzal, hogy az elmúlt húsz évben a közjegyzők száma 180 főről pusztán 320 főre növekedett, ami semmiképpen sem elégséges. Sok esetben a közjegyzői eljárások hosszúsága, és itt az a hivatkozás, hogy túl sok az egy közjegyzőre eső ügy, ez az, ami hátráltatja a hagyatéki eljárások gyors befejezését.

A másik, hogy azt is végig kellene gondolnia az igazságügyi tárcának, hogy a hagyatéki eljárásokban sok esetben méltánytalanul magas díjszabással dolgoznak közjegyzők, illetve olyan költségeket csapnak hozzá a hagyatéki terhekhez - gondolok itt az elektronikus archiválás költségére -, amit a kamara saját kebelén belül határoz meg mint szolgáltatást, tehát nem biztos, hogy méltányos ezt az ügyfelekre terhelni.

A törvényjavaslat két konkrét rendelkezésével foglalkoznék csak, az egyik a költségelőlegezés a gondnokkirendelés esetében. Nyilván most itt a költségkedvezményekre vonatkozó szabály nincsen megnyitva, ehhez nem tudunk hozzányúlni, de javasolnám a kormánynak, gondolja át azt, hogy sok esetben, amikor gondnok kirendelése szükséges, az örökös, a várható örökösök nem feltétlenül vannak abban a - hogy mondjam - likviditási helyzetben, hogy akár csak költségeket előlegezzenek. Sok esetben nem ügyvéddel járnak el, és egyébként a költségkedvezmények szabályait nem is ismernék. Érdemes lenne olyan költségkedvezményi szabályokat beiktatni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy vagyoni helyzetre, likviditási helyzetre tekintettel mentesüljön valaki a díjelőlegezés terhe alól, illetve külön kötelezze a törvény a közjegyzőket arra, hogy például a költségkedvezmények szabályairól fölvilágosítsák az ügyfeleket.

A másik, amiről már itt több képviselőtársam beszélt, ezek az elaprózódott mezőgazdasági földterületek, illetve a hozzájuk kapcsolódó ingóságok felajánlása. Itt a törvényjavaslatban megfogalmazott javaslat, rendelkezés mindenképpen pozitív, viszont fölvetnék azért egy jogdogmatikai problémát, nevezetesen, hogy ha ajándékozás címén kerül át az államhoz, akkor hogyan kezeljük azt az alapul fekvő polgári jogi szabályt, hogy az ajándékozó adott körülmények között jogosult az ajándékot visszakövetelni. Én ezt, mondom, pusztán csak elméletileg vetném föl, hogy ezzel lehet, hogy azért a jogalkotónak érdemes lenne foglalkoznia.

A másik viszont, ami már ennél sokkal konkrétabb, hogy talán érdemes lenne - és itt egyébként a két probléma, azt gondolom, hogy összekapcsolódik -, érdemes lenne azért azzal foglalkozni, hogy miközben az örökös nincs abban a helyzetben, illetve, ahogy államtitkár úr is fogalmazott, többe kerül adott esetben a ráhagyott, elaprózódott földterület gondozása, semmint hogy megérné azt saját birtokában, tulajdonában tartani, másfelől viszont elképzelhető - ez egy birtokpolitikai kérdés -, hogy az így felajánlott földeket fő szabály szerint ne lehessen utána kivonni a mezőgazdasági művelés alól. Vagy megfontolható lenne az is, hogy valamiféle jogosultságokat azok a személyek, akik fölajánlják így a földterületet, a hozzá kapcsolódó jószágokat, eszközöket, mondjuk, hogyha így kialakulnak egybefüggő állami földek, valamiféle jogokat élvezhessenek.

Mindenképpen fontosnak tartjuk azt, hogy ha egy mód van rá, és ha nincs kényszerítő szükség például közművek kiépítése miatt vagy egyéb méltányolható okból, akkor a felaprózódott, de ilyen címen az állam kezére jutott földek lehetőleg maradjanak mezőgazdasági művelésen belül, és ne lehessen ezeket, mondjuk, egyéb célokra fölhasználni.

Köszönöm szépen, és egyebekben a törvényjavaslatot támogatni fogjuk.

Forrás: parlament.hu