JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nem rendelkezem személyes élményekkel, mint Gyöngyösi képviselő úr vagy Szabó képviselő asszony, hiszen ők személyesen élték meg a konfliktus egyes részleteit. Én más szemüvegen keresztül szeretném megközelíteni ezt a kérdést.

Ma nincs Európában olyan ország, ahol a saját katonák külföldi szerepvállalása ne tartozna a legszenzitívebb kérdések közé. Ma Európában ebben a kérdésben nem elsősorban pártpolitikai választóvonalak vannak, a választóvonalak másképpen húzódnak, és bizony-bizony egyes döntések kormányok életét rövidítik meg - lásd Hollandia -, más helyütt pedig a nemzeti érdek kiváló képviselőjeként ismerik el a kormányt, amelyik külföldre katonát küld. Azt gondolom, amikor egy ország külföldre katonát küld szövetségi rendszerben vagy azon kívül, alapvetően a saját érdekeire kell tekintettel lennie.

Gyöngyösi képviselő úr említette a nemzeti érdeket. Jó, ha vitázunk a nemzeti érdekről, mert annak van számos olyan eleme, amelyre ők érzékenyebbek, és vannak olyan elemek is, amelyekre talán mások. Egy ország, a magyar közvélemény számára kell egy olyan vezérlő gondolat, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a Magyar Köztársaság milyen biztonsági kihívásokra készül, kivel szemben, mivel szemben, milyen erővel, kik a szövetségesei, mikor, hol, milyen módon, milyen követelmények alapján alkalmazza a saját védelmi erejét belföldön és külföldön egyaránt. Ezt általában nemzetbiztonsági stratégiába szokták beleírni, amelyet egyébként folyamatosan finomítanak, folyamatosan alakítanak át, hiszen az élet változik. Ma Afganisztánban nem ugyanaz a helyzet, a magyar katonai szerepvállalás szempontjából sem, mint volt öt éve. És nagy valószínűséggel két év múlva nem ugyanaz a helyzet lesz, mint most.

Mi egy olyan térben vagyunk itt Kelet-Közép-Európa közepén, ahol tekintettel kell legyünk mindenekelőtt a saját érdekeinkre, de a szomszédainkra is, és teljesen természetesen arra a szövetségi rendszerre, amelyben élünk, mozgunk, az Európai Unióra és a NATO-ra.

Az afganisztáni beavatkozás legitimációját nem az Amerikai Egyesült Államok adta meg, arra van egy ENSZ BT-felhatalmazás. Benne vannak az oroszok, és benne vannak a kínaiak, s nem tudom, hogy amikor a döntés született, akkor még ki mindenki más volt benne, de annyi bizonyos, hogy volt egy óriási nagy, addig még nem látott nemzetközi igény arra vonatkozóan, hogy történjék valami. Hogy ez a valami nem olyan formában és nem olyan módon történt, mint ahogy azt a nemzetközi közösség gondolta, az más kérdés, de tény és való, hogy iszonyatos erőket mozgósított, és nagyon sok ország szállt bele ebbe a misszióba.

De látszik, hogy az a szándék, az a törekvés, amelyet az afganisztáni katonai akció indításakor nagyon sok állam megfogalmazott - többek között Magyarország is -, nem valósult meg, nem olyan ütemben, nem olyan módon. Nyilvánvaló tehát az, hogy végig kell gondolni: ebben a szituációban nekünk van-e ott helyünk, szerepünk, másutt van-e helyünk, szerepünk, mi a Magyar Köztársaság érdeke. Az új alkotmány egészen bizonyosan ad lehetőséget és terepet arra, hogy a Magyar Honvédség szerepéről, feladatrendszeréről, a magyar katonák külföldi szerepvállalásának körülményeiről szót válthassunk, és addig talán van elég idő arra, hogy a kormány meg tudja mondani a magyar parlamentben, hogy mit gondol a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatnak, erre milyen eszközöket gondol bevetni, ehhez milyen forrásokat kíván rendelni.

Tudják, képviselőtársaim - és Gyöngyösi képviselő úrnak mondom, remélve azt, hogy a Btk. összes tételét mint hazaárulást és egyebeket nem vág majd a fejemhez, mint múltkor az általános vita kapcsán egyes kollégái tették -, azt kell mondanom, hogy az együttműködés és az egyetértés egyetlenegy platformon tud megvalósulni. Van kormányzati tapasztalata annak is, aki most azt javasolja, hogy maradjunk még egy fél évet Afganisztánban, meg annak is, aki támogatja, hogy még maradjunk egy fél évet Afganisztánban. Igen, Magyarország nemzetközi helyzete, a Magyar Köztársaság kapcsolatrendszere szerintünk indokolja, erősíti azt, hogy még egy fél évet maradjunk. De a fél év nem arra való, hogy abban a táborban megbújva, gyakorlatilag eszköz nélkül, az eredeti funkciókat már ténylegesen végrehajtani nem tudva végezzük a dolgunkat. A fél év arra való, hogy végiggondoljuk, mi a dolgunk.

Éppen ezért a saját pártom nevében egyrészt el tudom fogadni a kormány javaslatát. Védje meg egyébként a javaslatot Csampa képviselő úr mint kormánypárti alelnök, meg Simicskó államtitkár úr, én csak azt mondom, hogy számunkra ez elfogadható. És kívánatos a későbbiekben az - a Magyar Köztársaság egészének és a parlament egészének egészen bizonyosan -, hogy beszélgessünk arról, hogy mik a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági stratégiájának fő pontjai, milyen kihívásokkal kell szembenézni, mert ez alapján lehet viszonyt kialakítani ezekhez a kérdésekhez.

Tisztelt Képviselőtársak! Ez egy nagyon érzékeny kérdés. Ezzel kezdtem, ezzel is fejezem be. Azt szeretném kérni, hogy egy ilyen fórumon, a parlamentben ne bántsuk egymást. Az álláspontjaink lehetnek különbözőek, de egészen bizonyosan kell lenni annyi toleranciának, hogy értse, vagy legalábbis mutasson empátiát arra, hogy érti a másik álláspontját, és megpróbál akként gondolkodni, hogy vajon mi történhet a másik fejében ezzel kapcsolatosan. Nekem van kellő empátiám arra vonatkozóan, hogy értsem, egy radikális, globalizációellenes politikai erő miért mondja azt, amit, és miért olyan álláspontot foglal el. Azt gondolom, a másiknak is értenie kell, hogy a szemben ülő is ember, még ha önök nem is annak látják.

Summa summarum, én támogatom azt, hogy a kormány ezt a javaslatot beterjeszti, mi meg fogjuk szavazni, és nagyon-nagyon határozottan igényelni fogjuk, hogy egy új koncepcióval, egy új stratégiával, a lehetőségek, a következmények folyamatos mérlegelésével, elemzésével és szakértők bevonásával tegyenek javaslatot arra, hogy merre van az arra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi szeretünk mindenhez érteni, a focitól kezdve az afganisztáni problémán át mindenhez, de higgyék el, egyikhez sem értünk igazán. Nekünk az a dolgunk, hogy táplálkozzunk szakértők, hozzáértők javaslataiból, és természetesen a saját véleményünkkel kiegészítve azt tolmácsoljuk. Ettől lesz egy sokszínű álláspont itt a parlamentben. Azt gondolom, hogy ennek a sokszínű álláspontnak kell majd egy közös testet öltenie ebben a bizonyos stratégiában. Erre szeretném biztatni a kormánypártiakat, magunkat pedig türelemre és higgadtságra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu