KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt percek is igazolták azt, tisztelt államtitkár úr, hogy ezen a területen bizony jelentős vita van az egyes szakmai grémiumok és az egyes szakmai vélemények között. Ha ezt a vitát kiterjesztjük a mezőgazdaság egész területére, sőt egyéb más társadalmi és adózási problémákra is, akkor meg egy olyan széles problémakörről kellene itt most beszélni ezen törvényjavaslat kapcsán, ami szerintem túlterjeszkedik ennek a törvényjavaslatnak a hatáskörén.

A bioüzemanyagok használata mégiscsak úgy indult el jó néhány évtizeddel ezelőtt, hogy olyan mértékű, olyan robbanásszerű volt a gépjárművek, illetve a közlekedés üzemanyag-szükséglete, hogy felmérve a készleteket nyilvánvalóvá vált, hogy el kell gondolkodni világméretű szinten, hogy hogyan lehet a kifogyófélben lévő fosszilis tüzelőanyagokat helyettesíteni, kiváltani, részben kiváltani, vagy valamilyen más megoldást keresni. Hosszú szakmai és társadalmi vitát követően alakult ki az az egyelőre többségi vélemény, hogy a bioüzemanyagok lehetnek azok, amelyek sok szempontot figyelembe véve ilyen jellegű üzemanyagként használatosak lennének. Magyarországon is hosszú évtizedes vita bontakozott ki arról, hogy ezt hogyan valósíthatjuk meg, és tetszik, nem tetszik, nyilván érdekek és ellenérdekek jelentek meg egyik vagy másik oldalon.

Az olajipar kezdetben nyilvánvalóan nem nagyon lelkesedett a bioüzemanyagok használatáért, mert akkor úgy gondolták, úgy értékelték, hogy ez az ő lehetőségeiket korlátozza. A másik oldalon viszont megjelent az a vélemény, amit itt hallhattunk képviselőtársainktól is, hogy ez a mezőgazdasági termékek árát úgymond felhajtja, és gyakorlatilag megfizethetetlenné tesz egyes termékeket. A harmadik vélemény az volt, hogy itt az energiamérleg nem is biztos, hogy e tekintetben pozitív. Az elsődleges szempont nem is az volt, hogy az energiamérleg pozitív legyen, hanem az volt, hogy egyáltalán legyen olyan üzemanyag, amivel biztosítani lehet a közlekedés szükségleteit és igényeit.

Még egyszer utalni szeretnék rá, hogy több évtizeddel ezelőttről szól a történet. S amikor Magyarországon megszületett az első jogszabály arról, hogy kötelező bioüzemanyagokat - alkoholt, illetve biodízelt - a Magyarországon forgalmazott termékekbe bekeverni, ez is már közel nyolc-tíz évvel ezelőtt történt, amikor a parlament elfogadta azokat a szabályokat, amelyek kötelezővé tették a jelenlegi közel 5 százalékos mértékű etilalkohol, illetve biodízel bekeverését.

(15.30)

Gőgös képviselőtársam, aki sokkal jobban ért a mezőgazdaság problémáihoz, mint én, erről a területről részletesen fog önöknek beszélni, hogy ez milyen problémákat jelent az egyik vagy a másik oldalon. De visszatérve a probléma eredeti lényegére, mégiscsak az a dolog lényege, hogy amennyiben elfogadjuk ezt a szabályozást, akkor, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, elfogadtuk azokat a normákat, amelyeket az Unióban elfogadnak, és ha mi ehhez nem alkalmazkodunk - megtehetjük, hogy nem alkalmazkodunk -, akkor nemcsak ezeket a termékeket nem tudjuk értékesíteni, hanem nem tudja értékesíteni például az olajipar sem azokat az üzemanyagféléket, amelyeket jelenleg gyárt és értékesít, amelyekben biokomponensek vannak, mert nem fogja tudni dokumentálni, hogy azokat a komponenseket, amelyeket bekevert a saját üzemanyagába, fenntartható módon termelte meg.

Itt jelentkezik ez a probléma, ami persze felvet sokféle szabályozási kérdést, amiről már a kisebbségi vélemény elmondásakor is részletesen beszéltem, de nyilvánvalóan itt is el kell indulni azon az úton, amit a jövedéki kereskedelemben ma már automatikusan használ mindenki. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy néhány évvel, öt-hat évvel ezelőtt mennyien idegenkedtek attól, amikor a parlament elfogadta azokat a szabályokat, amelyek mindenki részére kötelezővé tették az elektronika használatát a jövedéki kereskedelemben. Előbb-utóbb itt is rövid úton be fog következni, hogy a tevékenységet nyilvánvalóan elektronikusan kell dokumentálni és rendelkezésre bocsátani, de ma még ennek a feltételei nem adottak, de nemhogy ennek a feltételeit, hanem ahogyan már beszéltem róla, azokat a kormányrendeleteket sem láttuk még, nem ismerkedhettünk meg velük, amelyek az egyes területeket szabályozzák, pedig a jogalkotási törvény szerint elvileg a jogszabály benyújtásával együtt itt ezt is meg kellett volna ismernünk.

Úgy gondolom - még egyszer -, hogy ez a jogszabály nem szól másról, mint arról, hogy a magyarországi termelők, gyártók és forgalmazók január 1-je után is ugyanúgy bent tudjanak maradni a piacon, és tudják értékesíteni azokat a termékeket, amelyeket eddig is gyártottak és termeltek. Ha ezt nem tesszük lehetővé, akkor a gyártók egyik pillanatról a másikra elveszíthetik a piacaikat, elveszíthetik azokat a lehetőségeket, amelyekkel eddig rendelkeztek, és ezeket visszaszerezni, tudjuk, nem lehetséges egyik napról a másikra, tehát igen sokat kockáztatunk, ha ezt megkérdőjelezzük.

Az egy más kérdés, hogy ezeket a területeket lehetne egyszerűbben szabályozni. Nekem ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim, hogyan lesz képes mindenki ilyen rövid idő alatt alkalmazni ezeket a szabályokat az egész termelési folyamatban, kezdve az olajos magvak megtermelésétől a préselésen, észterezésen és a felhasználáson keresztül, de úgy gondolom, ez a jogszabály mégiscsak szükségeltetik hozzá. Azokkal a kérdésekkel, amelyeket itt képviselőtársaim korábban felvetettek, nyilvánvalóan más szakterületekről, a későbbiekben úgyis találkozni fogunk itt a parlamentben, és beszélni fogunk azokról a kérdésekről.

Úgy gondolom, mindezeket figyelembe véve támogatnunk kellene, és mi a magunk részéről támogatni is fogjuk a jogszabály elfogadását, és erre kérem képviselőtársaimat is, mindamellett, hogyha megfogalmazzák bizonyos szakterületekről a fenntartásaikat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu