ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Kupcsok úr, kedves kollégám felszólalására szeretnék reagálni. Az örvendetes dolog, hogy ragyogó szakácsaink és cukrászaink vannak, de bármilyen ragyogóak és bármennyire is fogjuk támogatni őket, se a cukrász, se a szakács nem fogja ezt az országot megváltani és kihúzni abból a gödörből, amiben van. Hol a magyar ipar? Hol a magyar kereskedelem? Hol a magyar piac? Hol a magyar bank? Gondoljanak bele abba, hogy Magyarországon olyan villamosokat gyártottak, hogy Brazília tőlünk rendelt. És ma mit csinálunk? Elmegyünk kuncsorogni, könyörögni villamosért. És ez csak egy példa a sok közül. Hol van a magyar ipar? Szétvertük. Eladtuk. Itt van a lehetőség évek óta az Ikarus feltámasztására. És mi történik? Semmi. Még azt a keveset is elengedjük és kiengedjük, ami megvolna, és azt hisszük, hogy majd a cukrász megoldja a problémát.

A másik, amire reagálni szeretnék: mit érünk el a szakképzéssel? Persze, nagyon fontos az, hogy jó szakmunkásaink legyenek, de a jó szakmunkások nem magyar cégeknél fognak dolgozni. De még az is lehet, hogy dolgoznak egy cégnél, amiből egy fillér bevétele sincs a költségvetésnek, mert ilyen kedvezményrendszereket alkalmazunk. Elképesztő az, hogy az agyonnyomott magyar gazdaság tartja el az adófizetésen keresztül meg más vonatkozásokban is a tőkeerős multikat. Amíg ilyen a világ, addig nincs megoldás. Erre kéne egyszer ráébredni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(20.00)

Forrás: parlament.hu