SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor most a Lehet Más a Politika véleménye következik a szóban forgó, a megújuló energia közlekedési célú felhasználása című törvényjavaslatról.

Ezt most az egyik legszembeötlőbb probléma kifejtésével kezdeném, legalábbis ami nekünk rögtön föltűnt az elmúlt napok parlamenti diskurzusának fényében is, hogy megint sürgősséggel tárgyalunk egy törvényjavaslatot, ami szerintünk indokolatlan. Ugyanis többször elhangzott - Varga Géza is említette -, hogy december 5-éig kell eljuttatni a Bizottságnak, tehát még egy kis időnk lenne arra, hogy ezt mélyebben megbeszéljük, illetve az is probléma számunkra, hogy ez ily módon megelőzi a megújuló energia nemzeti cselekvési tervet, amelyet viszont, bár lejárt a határidő, sőt már a póthatáridő is lejárt, nemhogy az Európai Bizottsághoz nem nyújtott még be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, de még a magyar nyilvánosság számára sem elérhető, és ezt mi kifejezetten komoly problémának tartjuk.

Ráadásul, valahol az egész sürgősség jogharmonizációs kényszerből is következik, hogy egy ilyen komplex és vitatott kérdésben teljes mértékben elmaradtak a nyilvános társadalmi és szakmai egyeztetések, miközben tegnap Fellegi miniszter úr azt válaszolta Scheiring Gábor képviselőtársam interpellációjára, hogy a kormány elkötelezett a széles társadalmi egyeztetés mellett, ezért a megújuló energia nemzeti cselekvési tervet is így készíti el. Ezért meglepő számunkra, hogy ez egyes esetekben irányadó a minisztérium számára, más esetekben viszont nem fontos. Szerintünk ez a törvénytervezet szorosan összefügg az említett cselekvési tervvel.

Az, hogy azt megelőzően fogadjuk el, ezzel tulajdonképpen úgy érezzük, hogy miniszter úr a tegnapi állítását vonja kétségbe. Mi próbáltunk utánanézni annak a minisztériumnál, hogy egyébként volt-e bármiféle szakmai egyeztetés ennek a konkrét törvényjavaslatnak az esetében, és a kérdésünkre az volt a válasz, hogy - idézem - a törvényjavaslatban nincs olyan elem, amelyet illetően társadalmi vitát lehetne indítani, illetve egy ilyen vita hozzáadott értéket nem jelent.

Na már most, mi azt gondoljuk, hogy EU-jogharmonizáció ide vagy oda, szerintünk ez kiváló alkalom lenne a társadalmi vitára, amit szerintünk az is bizonyít, hogy ma reggel egy majdnem 3 órás rendkívül tartalmas és helyenként éles szakmai vitát folytattunk a mezőgazdasági bizottság megújuló energia albizottságában. Az ott részt vevő felek, társadalmi szervezetek, illetve szakmai szervezetek is egyértelművé tették, hogy szükség van erre a vitára. Ezért mi azt tartottuk volna helyesnek, hogy még mielőtt a parlament tárgyalná ezt a törvényjavaslatot, ha széles körű társadalmi egyeztetést folytatnak az agroüzemanyagok közlekedési célú felhasználásával kapcsolatban, és ennek kapcsán nyilvánosságra hozzák az egyeztetés meghirdetésének dokumentumait, a törvényjavaslatot alátámasztó hatásvizsgálatokat és elemzéseket egyaránt a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium honlapján, a konzultáció keretében érkezett szakvéleményeket, az írásban kapott álláspontokat, az iparági egyeztetések anyagait, beadványait, tanulmányait, illetve amennyiben találkozóra vagy megbeszélésre kerül sor, úgy a résztvevők listáját és az ülés jegyzőkönyvét.

Én ezt azért szeretném ilyen részletesen hangsúlyozni, mert ez egy visszatérő momentum, hogy azt gondoljuk, hogy számos olyan törvény van, amit mi sürgősséggel néhány nap alatt letárgyalunk, a kormánypárti képviselőtársaink gyakran hangsúlyozzák, hogy minek vitatkozunk ezen ennyit, amikor ez olyan egyértelmű, hogy ez csak egy apró kis törvény. Mi viszont azt gondoljuk, hogy a részvételi demokráciának nagyon fontos eleme lenne az, ha ezeket a törvényjavaslatokat az eziránt érdeklődő társadalmi, szakmai és ipari szereplők hatékonyan megvitathatnák.

Ezután még azt is elmondanám, hogy igen, mi is látjuk, hogy ez a törvényjavaslat több célt szolgál. Egyrészt itt van ez az EU-jogharmonizációs kötelezettség, amelynek értelmében 2011. január 1-jétől csak fenntarthatósági tanúsítvány birtokában lehetséges az agroüzemanyagok exportja, illetve az ehhez szükséges termények exportja, mint ahogy arra Gőgös Zoltán is felhívta a figyelmünket. Ezt az EU-jogharmonizációt tulajdonképpen támogatjuk, illetve annak erősítését is szeretnénk javasolni, vagyis azt, hogy a fenntarthatósági kritériumok törvényi szinten legyenek rendezve. Ezért szeretnénk is a fenntarthatósági tanúsítvány tartalmi elemeit majd módosítás gyanánt belevenni a jelenlegi törvénybe; merthogy jelenleg a törvényben az van, hogy ezt majd csak egy kormányrendelet fogja szabályozni.

Szerintünk ugyanis részletesebben kéne definiálni és szűkíteni az elfogadható agroetanol-fajták körét, minden esetben energiamérleget kéne számítani, és beépíteni a szükséges korlátozó feltételeket oly módon, hogy a környezetromboló, negatív vagy nagyon alacsonyan pozitív energiamérlegű agroüzemanyag ne felelhessen meg ezeknek a fenntarthatósági kritériumoknak, tehát ne legyen támogatható.

Mindamellett a törvényjavaslat tartalmaz olyan elemeket is, amelyek nem szükségesek az EU-jogharmonizációs kötelezettség teljesítéséhez. Ebből, azt gondolom, a legjelentősebb az agroüzemanyagok jövedékiadó-mentességének kiterjesztése, illetve fenntartása. Az agroüzemanyagok jövedékiadó-mentessége nem jogharmonizációs kötelezettség, azt tagállami szinten kell mérlegelni, aztán meghozni ezt a döntést.

Nekünk ezen a téren az az álláspontunk, hogy mivel a jelenlegi vizsgálatok eredményei alapján a nagyarányú agroüzemanyag-termelés sem a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének, sem a munkahelyteremtésnek nem hatékony eszköze, ezért annak állami támogatása nem indokolt. Vagyis az agroüzemanyagok jövedékiadó-mentességét mi fokozatosan kivezetni javasoljuk.

Mind a szénd-diox-kibocsátás csökkentésének, mind a munkahelyteremtésnek vannak hatékonyabb eszközei, amelyek egyébként többnyire pénzügyi forráshiányra hivatkozva nem szoktak megvalósulni. Egyébként ez a jövedékiadó-kedvezmény évente nagyjából 22 milliárd forint adóbevétel-kiesést okoz, illetve KEOP-pályázatokkal még további 5+3 milliárd forinttal tervezik támogatni ezeket az agroüzemanyagokat, és mi azt gondoljuk, hogy ezt az összeget hatékonyabban lehetne felhasználni más szén-dioxid-kibocsátási intézkedésekre vagy akár munkahely-teremtési intézkedésekre.

(15.50)

A jelenleg ismert tudományos adatok alapján az agroüzemanyagoknak tulajdonított pozitív környezeti és társadalmi hatások egyáltalán nem bizonyítottak, sőt számos tanulmány és szakmai szervezet nemcsak megkérdőjelezi, hanem cáfolja is ezeket a pozitív hatásokat. Itt utalnék Varga Géza képviselőtársam "gömbölyű Föld - lapos Föld" metaforájára, ami szerintem egy jó kép volt. Ezért szeretnénk jelezni azt is, hogy a "bioüzemanyag" vagy "bioetanol" elnevezés félrevezető és megtévesztő, ezért helyesebb volna "agroüzemanyag", illetve "agroetanol" elnevezést alkalmazni.

Elhangzott már itt a bizottsági vélemények ismertetése során is és a vitában is, hogy nagyon komoly problémának gondoljuk az agroüzemanyagok alacsony energetikai hatásfokát. Ha már a biomasszát mindenáron valamiféle energiatermelésre akarjuk használni, akkor inkább hő- és villamosáram-termelésre kell kis léptékben használni, mintsem agroüzemanyagként. Ezt a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének kifejtésében számokkal alátámasztva is hallhattuk. Ehhez képest ez a törvénytervezet nem tartalmaz utalást sem olyan energiamérleg-számításra, amely alapján a teljes életciklust nézve kiderülhetne, hogy energetikailag egyáltalán megéri-e megtermelni az agroüzemanyagot. Itt említem megint azt, hogy csak egy utalás történik a fenntarthatósági kritériumokra, amit majd a minisztérium rendeletben határoz meg, de mi azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon kevés egy ilyen törvényjavaslat esetében.

Szeretném megemlíteni, hogy az agroüzemanyagok termelésének további negatív hatása a közvetett tájhasználat-változás, amit ezek támogatása, illetve elterjesztése okoz, ugyanis az agroüzemanyagok más tájhasználati formáktól veszik el a helyet, egyrészt élelmiszer-termelésre alkalmas területektől, amelyek akár az élelmiszerek drágulásához is vezethetnek, másrészt pedig a természetes növényzettel borított vagy éppen regenerálódó területektől, amelyekben szintén jelentős mennyiségű szén-dioxid van lekötve. Tehát ezeknek a megsemmisítése, felszántása és agroüzemanyag-termelésre való használata esetében ez a természeti rendszerekben megkötött szén-dioxid felszabadul, tehát nem járul hozzá a törvényjavaslat céljához.

Ráadásul sajnos tudjuk azt, hogy ha a gazdasági érdekek szembekerülnek a természeti érdekekkel, akkor a jelenlegi hazai szabályozás sajnálatos módon gyakran az utóbbi rovására dönti el ezt a konfliktushelyzetet. Ilyet tapasztalhattunk a győri Audi-beruházás esetében is, amikor egy Natura 2000-es területet építenek be gazdasági érdekekre hivatkozva.

Tehát azt gondoljuk, hogy ezeket a hatásokat is számításba kell venni, amikor azon gondolkodunk, hogy az agroüzemanyagok hogyan csökkentik az üvegházhatású gázkibocsátást.

Ráadásul az agroüzemanyagok termelése nagy léptékű, gépesített, intenzív mezőgazdasági termelés során valósul meg, amely véleményünk szerint nem fenntartható, és ellentétben áll az egyébként általában a szólamok szintjén a kormányzat által megfogalmazott vidékpolitikai irányelvekkel, vagyis hogy a kisebb birtokszerkezetet és a családi gazdaságokat támogatnák.

Itt már többen említették, hogy a törvényjavaslat címe is rendkívül felemás, mert nagyon nagy problémának látjuk azt, hogy maga a törvényjavaslat szövege nem felel meg a címében deklarált célnak, vagyis nem szolgálja hatékonyan a közlekedés szén-dioxid-kibocsátásának csökkentését, hanem egyoldalúan az agroüzemanyag-intézkedést favorizálja; nem vizsgálja a közlekedés egyéb ágazatai, illetve a közlekedésen kívüli energiafelhasználás üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentését célzó egyéb intézkedések hatékonyságát és költségét. Tehát szerintünk a helyes kérdés tulajdonképpen nem az lenne, hogyan támogassuk vagy szabályozzuk az agroüzemanyagok kérdését, hanem az, hogy hogyan tudná Magyarország a közlekedés fosszilis energiafelhasználását vagy akár az üvegházhatású gázkibocsátását 10 százalékkal csökkenteni, bármilyen egyéb módon, nyitva hagyva az intézkedések körét. Vagyis ahhoz, hogy egy ilyen törvényről felelősen döntsünk, szükség volna a közlekedés egyéb, üvegházhatású gázcsökkentési lehetőségeinek bemutatására, azok konkrét potenciáljára, hatékonyságára, költségére, a szükséges intézkedések és szabályozási beavatkozási lépések ismertetésére, tehát azokra a részletes tanulmányokra és arra a stratégiára, amit megint csak, azt mondom, a megújuló energia nemzeti cselekvési tervben kellene körvonalazni és lefektetni, de mint ezzel kezdtük, sajnos ez a stratégia, ez a cselekvési terv jelenleg hiányzik, tehát nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot egy komplex képbe helyezve elképzelni és értékelni.

Összefoglalva azt kell mondjam, hogy a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatnak azon részeit támogatjuk, amely a fenntarthatósági tanúsítvány bevezetését szolgálja, illetve ami a kötelező harmonizációs előírás, és a fenntarhatósági tanúsítvány részét szeretnénk szigorúbban, kormányrendelet helyett törvényben szabályozni, konkrétabban. Azonban az a határozott véleményünk, hogy egy ilyen törvénynek feladata lenne, és nagyon jó lehetőséget biztosítana arra, hogy a tisztelt Országgyűlés érdemben foglalkozzon a törvény címében megfogalmazott célokkal, vagyis a közlekedési eredetű szén-dioxid-kibocsátás csökkentésével, és tegye mindezt úgy, hogy ez illeszkedjen egy kevésbé intenzív, helyi erőforrásokat helyben használó gazdálkodási modellhez és olyan egyéb célokat megfogalmazó stratégiákhoz, amelyeket már előzetesen ismerünk, a résztörvény megtárgyalása előtt.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP és a Jobbik soraiból.)

Forrás: parlament.hu