SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Levezetésképpen, kérem, hallgassanak meg egy történetet, amire, azt gondolom, mindannyiunknak oda kell figyelni.

(22.00)

Egy magyar településről szeretnék önöknek beszélni, amelyik eddig a növényeiről volt híres. Volt már az ország és Európa egyik legvirágosabb városa, itt van a Babák Rózsakertje, ahol minden újszülött polgárt egy újonnan elültetett rózsatővel fogadnak, és ez az a hely, ahol évtizedekre visszamenőleg senki sem látott gazos árokpartot vagy elhanyagolt virágágyást.

Ha ez a település legyilkolt fákat, eldózerolt tópartot, tarra vágott szabad strandot ábrázoló képekkel szerepel a hírekben, akkor az emberben okkal merül fel a kérdés: mi történhetett? És ha Velencén - merthogy erről a városkáról van szó - a rendszerváltás utáni időszak legnagyobb beruházását a helyiek által ültetett, a parti sétány látványához elválaszthatatlanul hozzátartozó közel száz fa kivágásával kezdik, akkor valami biztosan nincs rendben.

A "Velencei-tó kapuja" nevű projektben együtt van minden, ami az utóbbi években elkezdett, uniós forrásból finanszírozott fejlesztésekből nyugodtan kimaradhatna. A nagyravágyás, a könnyen jött pénzzel magyarázható túlépítettség, a természeti környezet, a tájkép és a hagyományok semmibevétele, a végiggondolatlanság, a környezeti és közgazdasági fenntarthatóság teljes hiánya, a helyi lakosság kihagyása a tervezésből, az előkészítésből. Ez az, amire azt mondhatjuk: így nem szabad építeni.

A tervek szerint hamarosan beépül a tópart legszebb panorámájú és az egyik utolsó füves szabad strandnak otthont adó szakasza. A tervezők homokos strandot, fedett és fűtött sétányt, szolgáltatóházat - bankokkal, hipermarkettel -, rendezvényközpontot, vagyis gyakorlatilag egy plázát álmodtak a mostanáig élő növényekkel benőtt parti részre. Vagyis, ami a hely eddigi legfőbb vonzerejét adta: a csend, a természet közelsége és a szabad megközelíthetőség, az megszűnik, és átadja a helyét olyasminek, ami bárhol a városban vagy az országban jobb helyen lenne, mint egy természetes állapotban lévő tó partján. Az építmények semmilyen szempontból nem illeszkednek a tájba, eltakarják a tavat, és a stílusuknak semmi közük a tópart építészeti örökségéhez, inkább a kilencvenes évek Budapestjének külvárosi bevásárlóközpontjaira emlékeztetnek.

A beruházás több mint 2 milliárd forintba kerül majd, ebből 1,4 milliárdot uniós pályázaton nyert a város, legalább 600 milliót tehát saját forrásból kell előteremteni, nem is beszélve arról a 200 millióról, amit már elköltöttek tervezésre és engedélyezésre.

Azt gondoljuk, ilyen konstrukcióban csak olyasmit lenne szabad építeni, ami garantáltan megtérül, különben a település végzetesen eladósodik. A megvalósíthatósági tanulmány évi 418 ezer látogatóval számol, közben jelenleg a Velencei-tó medencéjének teljes vendégforgalma nem éri el az évi 120 ezer főt. A tervek és a realitás kapcsolatáról sokat elárul, hogy a kérdéses területen ma is áll egy kisebb szállodaépület és egy pavilonsor, ezek az év nagy részében konganak az ürességtől, a főszezont leszámítva a környék teljesen néptelen.

Velence 5000 fős kisváros, gyakorlatilag Székesfehérvár és Budapest alvóvárosa, a munkaképes lakosság döntő többsége ingázó, a tóparti településeken már van számos szupermarket, illetve a bankokat is több cég reprezentálja. Úgy gondoljuk, hogy a helyi vásárlóerő ennél többet nem is tudna eltartani.

Hogy ez a velencei beruházás kinek lesz jó, arról az ottaniaknak is csak sejtéseik vannak. A haszonélvezők közé tartozik majd a tervezést és az engedélyeztetést végző, meglehetősen szűk, két-három vállalkozásból álló üzleti kör, és az a magánszálloda, amely már elfoglalta a tópart legjobb telkét, a velencei önkormányzat nagylelkűségének köszönhetően igen kedvezményes bérleti feltételekkel. A tervekben szereplő fűtött sétány érdekes módon a majdani plázát kötné össze a hotellel.

Azt gondolom, nem is kell sokkal tovább sorolni, hogyan nézne ki ez a beruházás, és hogy mennyire nem illik a tópartba, a tájba, illetve abba a fajta tájhasználatba, ami, azt gondoljuk, hogy a Velencei-tónál, egy ilyen viszonylag jó természeti állapotban fennmaradt tónál célszerű lenne. Szeretnénk mindenképpen felhívni arra a figyelmet, hogy mennyire elterjedt a közösségi tervezés hiánya, az, hogy a lakosság megkérdezése nélkül terveznek ilyen rendkívül nagy arányú beruházásokat, és mennyire visszás az, hogy például a fakivágások engedélyezése jegyzői hatáskörben van, és igen ritka az, pláne vidéki kistelepülések önkormányzatainál, hogy mondjuk, a jegyző esetleg ne egyezne bele egy olyan fakivágásba, amit az adott település polgármestere elhatároz.

Illetve azt gondoljuk, hogy meg kellene erősíteni a különböző hatóságokat, szakhatóságokat, ugyanis ebben az esetben sem ártana összehasonlítani a kiviteli és engedélyezési terveket azzal, ami valójában történik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Igen, akkor zárógondolatként annyit elmondanék, hogy az európai uniós pályázatok ellenőrzése is nagyon fontos lenne, hiszen az ilyen indokolatlan méretű természetkárosítás gyakorlatilag kizáró ok lenne az EU-s pályázatoknál, és ezért még csúnyán megütheti a bokáját az illető önkormányzat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu