DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Figyelmesen hallgattam a két szocialista párti vezérszónokot, az érveléseiktől nem lepődtem meg. Én - nem megismételve az előttem szóló kormányoldali megszólalók álláspontját - szeretnék egy másik aspektust beemelni ebbe a vitába, és sűrűn fogok hivatkozni a Költségvetési Tanács álláspontjára. A Költségvetési Tanács viszonylag gyorsan reagált a beterjesztett törvényre. A képviselők nagy része valószínűleg még nem olvasta a Költségvetési Tanács álláspontját, bár a laptopunkon ez már olvasható. Én átnéztem, és a mondandómat többek között erre is fogom építeni.

Puch László képviselő úr azt mondta, ki kellene mondani azt, hogy ezekre az adókra azért van szükség, mert egyfajta adóátcsoportosítást akarunk végrehajtani. Hát ha ezt ki kell mondani, ezt is kimondhatjuk. A miniszterelnök úr a ma délutáni expozéjában világosan elmondta, hogy véget akarunk vetni egy olyan korszaknak, ami csak a kisemberek megsarcolásával járt, hisz ennek a korszaknak a végeredményét ismerjük, az ország oda jutott, ahova jutott, és ha bevételekre van szükségünk, akkor ezt az utat nem járhatjuk tovább, más szereplőktől, más jövedelemtulajdonosoktól kell ezeket az adókat beszereznünk. Ezek azok a jövedelemtulajdonosok lesznek ezúttal a felsorolt három szektorban - energiaszektor, távközlés és kiskereskedelem -, ahol a multicégek eddig kevésbé vettek részt a közös terhek viseléséből. Azt gondoljuk, az a lépés, amit teszünk - hogy őket jobban beemeljük közös terheink előteremtésébe -, igazságos.

Az se titok, amit a képviselő úr elmondott, hogy az idei 161 milliárddal szemben jövőre 171 milliárdot fogunk ezen az adónemen beszerezni, két év múlva pedig 189 milliárdot. Ezeknek az adóbevételeknek nyilvánvalóan lehet valamilyen mértékben, ha úgy tetszik, árnyoldala is, ez a társasági jövedelemadó-kiesés, amivel a költségvetés kalkulál. Ez évente 15 milliárd forint.

A Költségvetési Tanács is foglalkozik az elemzésében azzal a kérdéssel, amit a költségvetési bizottság ülésén is tettünk: vajon elképzelhető-e az, hogy ezek a döntően multicégek az áraikba ezeket az adókat beépítve végül is a végső fogyasztókra hárítják ezeket az adóterheket. Maga a Költségvetési Tanács mondja - tehát velük is vitatkozzanak, tisztelt szocialista képviselők -, hogy erre az ő álláspontjuk szerint is csak nagyon csekély mértékben van lehetőségük ezeknek a szolgáltató cégeknek. Egyrészt hivatkoznak ők is az energiaszektorban érvényesülő árszabályozás lehetőségére, amire a kormány építhet, a telefontársaságok, informatikai társaságok, de a kereskedelem esetében is arra a nagy piaci versenyre, ami jellemzi ezeket a szektorokat. Ezért a Költségvetési Tanács is úgy fogalmaz, hogy ha be is épül valami ezekből az adókból az árakba, annak csak nagyon csekély árfelhajtó hatása lesz, ezért csak kicsi mértékben esik vissza az emberek fogyasztása, és az se valószínű - hivatkozom itt Szijjártó képviselő úr MOL-elnök által idézett mondataira is -, hogy beruházásokat késleltetne ezeknek az adóknak a bevezetése.

De a Költségvetési Tanács egy másik álláspontra is felhívja a figyelmet, ami eddig nem hangzott el a vitában: ez az adók bevezetésének a pozitívuma a költségvetésre. Javul a költségvetés jövedelempozíciója, nyilvánvalóan a 160 és 180 milliárdnyi adóbevétellel ez magától értetődik, a költségvetés jövedelempozíciójának a javulása egyben a hitelességünk javulását is eredményezni fogja, s mivel hitelesebb lesz a magyar költségvetés, ezért a hitelezőinknek - és ezek piaci hitelezők - kevesebb kamatprémiumot kell fizetnünk a költségvetési hiány finanszírozására, és ez összességében kedvező hatással is lesz Magyarország költségvetési pozícióján túl Magyarország adósságszolgáltatására.

Az alapvető érvem, amiért ezt meg kell tennünk, tisztelt szocialista képviselők, az pedig az, hogy 2004 óta túlzottdeficit-eljárás hatálya alatt van Magyarország. Ez példátlanul hosszú időszak, ilyet európai uniós tagállam eddig még nem élt meg. Ez azt jelenti, hogy ameddig önök költségvetést gyártottak és a saját költségvetéseikkel boldogították az országot - ezt tehették 2002-től most tavaszig -, minden egyes költségvetésük olyan volt, hogy a túlzottdeficit-eljárásnak a hatálya alá kerültünk. Az első a 2003-as költségvetési év volt, amikor már önök készítettek költségvetést, és ennek hatásaként 2004-től kezdve már a túlzottdeficit-eljárás hatálya alá kerültünk. Ebből kellene, tisztelt szocialista képviselő hölgyek és urak, szabadulnunk, és mi szabadulni is fogunk. Ennek az egyik feltétele az, hogy az idén betartsuk az önök által felvállalt 3,8 százalékos költségvetési hiánycélt, és jövőre tartani tudjuk azt a 3 százaléknyi hiánycélt, amit az Európai Unió elvár tőlünk. Ha ez így lesz - s ennek nyilvánvalóan feltétele az is, hogy többletadót szedjünk be a jövedelemtulajdonosoktól -, akkor előbb vagy utóbb, de inkább előbb szabadulni fogunk ettől az eljárástól. Ha pedig szabadulni fogunk, akkor Magyarország végre visszanyeri a gazdaságpolitikai mozgáslehetőségét, végre elmondhatjuk magunkról, hogy a költségvetés joga újra visszakerül a magyar parlamenthez, mert az önök áldásos gazdasági tevékenységének eredményeként a magyar parlament kénytelen volt lemondani a költségvetés jogáról, és mindezt átadta az IMF-nek.

No, ezt a helyzetet a magyar választók a továbbiakban nem akarják eltűrni, ezért szavaztak a kormányváltozásra, és mi ilyen szempontból a magyar választók akaratát érvényesíteni is fogjuk. Ezért a KDNP támogatja a benyújtott törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu