DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: No!) A második körös hozzászólások általában azzal kell foglalkozzanak, hogy az első körben milyen vélemények, milyen érvek is hangzottak el. Ha megengedik, akkor én arra szeretném felhívni itt mindjárt az elején a figyelmet, hogy nem elég az, ha Szijjártó képviselő úr egy megírt levél egy pontját fölolvassa, és elhallgatja azt, hogy ezen kívül még hat pont van abban a levélben. Nem elég az, ha hivatkozik más is más közlésekre, tényekre, érdemes a további tényeket is megnézni.

Hogy mennyire igaz ez, szeretném felolvasni azt a bizonyos Országos Kereskedelmi Szövetség vezetői által írt levelet, amelynek az 1. pontját felolvasta Szijjártó képviselő úr, de a többit már nem volt hajlandó megosztani a nyilvánossággal. Ő azt olvasta föl, hogy "elfogadja és támogatja az ágazat 30 milliárd forintos adófizetési kötelezettségét", ami ezután következik, azt már elhallgatta.

(20.50)

Ez következik utána: "Az adó alapja a kereskedők valós teljesítményét kifejező árrés, az eladási és a beszerzési ár különbözete legyen. A legteljesebb mértékben egyetért az 500 millió forint árbevételnél kisebb vállalkozások adómentességével, továbbá azzal az elvvel, hogy a nagyméretű vállalkozások több terhet vállaljanak, de megismerve a törvényjavaslat részleteit, elvárja, hogy az adókivetés módja arányosabb legyen, bevonva a nagykereskedelmet. Adózzanak a feketézők is! A gazdaság későbbi helyzetétől függően a kormány a gazdaság szereplőivel közösen tekintse át a válságadó és annak mértékének indokoltságát. Eddig erről semmiféle egyeztetés nem volt az Országos Kereskedelmi Szövetséggel. A 2010. évi befizetési kötelezettség az idei, most már ismert, december 20-ai időpont helyett január eleje legyen. A december 20-ai körüli napokban a legnagyobb a zsúfoltság az üzletekben, a karácsonyi bevásárlási láz közepette ne meneküljön külföldre a magyar vásárló, például a szomszédos országok plazáiba."

Azért akartam ezt érzékeltetni, hogy mi az, ami kimaradt a hozzászólásból, mert azt gondolom, nagyon fontos kérdéseket hallgatott el, amikor csak a pozitív megszólalást ismerteti az Országos Kereskedelmi Szövetség véleményéből, és azt nem ismerteti, hogy minimum két olyan ponton vitatkoznak a benyújtott javaslattal, amely érdemben érinti az ágazaton belüli arányokat, érdemben érinti az ágazat terheinek megosztását az ágazat szereplői között.

Ha megnézzük egyszerűen, miről is van szó, tulajdonképpen ez a javaslat nem másról szól, mint a gazdaság bizonyos szektoraiban egy újabb forgalmi adó bevezetéséről vagy egy forgalom után fizetendő újabb adónak a bevezetéséről, abból a célból, ami már elhangzott az iménti vitában, nevezetesen, hogy forrást teremtsenek ahhoz, hogy a személyi jövedelemadóban olyan változásokat hajtsanak végre, amely a felső jövedelmi rétegeket kedvezményezi - hangsúlyozom, hogy az 1 millió forint havi jövedelemmel rendelkezőket kedvezményezi igazán -, az alsóbb jövedelmi rétegeket pedig semmiképpen nem kedvezményezi. Ezek jelentős része rosszabbul is fog járni, szemben a kommunikációban elhangzó szövegekkel, miszerint senki sem fog rosszabbul járni; elég jelentős csoportok vannak, akik rosszabbul fognak járni. Ezért vitatjuk annak az igazságát, ami itt elhangzik bizonyos hozzászólásokban, nevezetesen, hogy azért helyes ennek az adónak a bevezetése, mert az ennek eredményeként megteremtődő mozgástérrel jól sáfárkodva helyes célra fordítják. Vitatjuk ezt, hiszen a Magyar Szocialista Párt mindvégig ellene volt annak, hogy úgynevezett egykulcsos jövedelemadó kerüljön bevezetésre, mert az volt az alapelvünk, és megtartottuk ezt a nézetünket, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkezők nagyobb mértékben is vállaljanak részt a közteherviselésben. Úgy gondoljuk, hogy ez a helyes gyakorlat, ezt kellene a továbbiakban is folytatni. Ez a mostani egységes 16 százalékos adómérték szakít ezzel a gyakorlattal. Furcsa módon az a Fidesz hozta ezt a javaslatot, annak a Fidesznek a képviselői hozzák ezt a javaslatot, akik a korábbi években kifejezetten másként érveltek.

Mi még a gond ezzel a javaslattal? Hargitai képviselő úr hivatkozott itt a benyújtott költségvetési tanácsi érvelésre, de megint csak részlegesen hivatkozott. A Költségvetési Tanács érvelése nagyon világosan megmutatja azt is, hogy mindhárom ágazat adóinak a kivetése esetén jelentős mértékben számolni kell ezen adók áthárítási kockázatával. Változó mértéket ír a Költségvetési Tanács elemzése, de mindenképpen a felénél nagyobb mértékű áthárításnak a lehetőségéről ír ez az elemzés, bizonyos esetekben a 65 százalékos mértéket számszerűsíti is az elemzés.

Lehet természetesen ezen vitatkozni, meggyőződésünk szerint ugyanakkor a vita mellett - és ezt talán el lehet fogadni - ma nincs olyan jogi garancia, ez a benyújtott javaslat semmiféle ilyen jogi garanciára nem tesz még kísérletet sem, amely megakadályozná az adófizetési kötelezettségből adódó többletteher lakosságra történő, piaci szereplőkre történő áthárítását. És itt már mindjárt megvan az a probléma is, amiről nagyon szívesen beszélnek itt fideszes képviselők, hogy a hazai kis- és középvállalkozásokat milyen mértékben preferálja, kedvezményezi ez a rendszer.

Azt tudom mondani, semmifajta olyan garancia nincs, hogy azok a piaci szereplők, akiket ez a befizetési kötelezettség terhel, ne tudnák áthárítani a hazai vállalkozói partnereikre e befizetési kötelezettség több-kevesebb, arányos vagy aránytalan részét. Éppen ezért tévedés azt állítani, hogy ezen adó bevezetése nem jelent megszorítást.

Ezen adó bevezetése áttételesen ugyanúgy a hazai kis- és középvállalkozások, illetve a magyar lakosság, a fogyasztók, a vásárlók, a szolgáltatást igénybe vevők többletterhelését jelenti.

Azon lehet csak vitatkozni, hogy ez milyen mértékben valósul meg, hogy ez a befizetett többletteher hány százalékát fogja majd jelenteni, és azt gondolom, ez nagyon fontos momentum a jövőt illetően is.

Úgy tűnik, a mostani kormány próbál politikai arcélt faragni abból, hogy megszorítás márpedig nincs. Ők ezt úgy értik, úgy próbálják bemutatni, hogy lehet többletbevételekkel a költségvetési egyensúly érdekében eredményes lépéseket tenni, és pusztán a többletbevételek ehhez elégségesek. Ha megnézzük azt, hogy az elmúlt húsz évben a világ országaiban a költségvetési egyensúly javítása, tartása érdekében milyen programokat valósítottak meg, akkor láthatjuk, azok voltak általában a sikeres programok, amelyek kombinált megoldást alkalmaztak, azaz a bevételnövelést és a kiadáscsökkentést egymással párhuzamosan alkalmazták. Itt most a kormány vagy szemérmes, vagy bizonyos politikai megfontolásokból nem beszél, nem hajlandó vállalni még azt sem, amit meghoz egyébként költségvetési kiadáscsökkentésként, hiszen hozott ilyen döntést már ez a kormány. De arról is nagyon szemérmesen beszélnek, itt a parlamentben szinte alig-alig hangzik el ezzel kapcsolatban szó. Márpedig nagy valószínűséggel a tartós egyensúly érdekében csak abban az esetben tudnak sikeresen lépéseket tenni, ha a bevételnövelő intézkedéseken túlmenően kiadáscsökkentő lépésekre is sor fog kerülni.

Amikor ellenzékből az előző kormányoknak a tevékenységét kritizálták, akkor ezt még, úgy tűnik, pontosan tudták, pontosan értették, és pontosan alkalmazták is az érvelésükben ezt a fajta összefüggést, amelyet az elmúlt húsz év különböző országokban meghozott intézkedéseinek az értékelése mutatott. Most pedig úgy tűnik, mintha nem akarnák ezt alkalmazni. Be kell lássák majd, ha nem ezen a héten, akkor a következő hónapokban, hogy nem lehet tartós egyensúlyi pályára állítani a magyar gazdaságot anélkül, hogy érdemi kiadáscsökkentésre ne kerülne sor, hogy érdemben ne alakítanák át Magyarországon a költségvetés nagy kiadási tételeit jelentő különböző rendszereknek a működését.

Itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, ami alapján ez a javaslat ebben a formájában bizonyosan két dolgot nem segít. Nem segíti azt, hogy Magyarországon tartósan és középtávon az egyensúlyi helyzet kialakuljon; és helytelenül beszélnek, amikor azt mondják, hogy a kormány az előző időszakban, az előző kormány örömmel és jókedvvel fogadta el a 3,8 százalékos hiánycélt. Ugyanaz volt a helyzet, mint jelenleg az önök esetében, amikor is a következő évi 3 százalékos hiánycél egy nemzetközi, részben pénzpiaci, részben nemzetközi szervezetek általi reálisan megfogalmazott követelménynek a teljesítését jelenti, annak a tudomásulvételét, és ennek a teljesítésnek az elfogadását jelenti a mindenkori kormány által, jelen pillanatban az önök által vezetett kormány által, azt megelőzően pedig a korábbi kormányok által is egy ilyen realitással történő szembesülés és ennek történő megfelelés volt a döntésnek a végső motivációja. Nagyon fontos tehát, hogy tartós egyensúly nagy valószínűséggel csak kiadáscsökkentésekkel párhuzamosan valósítható meg.

De még egy nagyon fontos dolog van. Önök számtalanszor elmondják azt, hogy milyen nagy lépéseket tesznek a növekedés érdekében. Ez a most beterjesztett javaslat biztos, hogy növekedésellenes javaslat. Ha csak a Költségvetési Tanács elemzését nézik meg, az pontosan megmutatja azt, hogy a beruházásokra és a következő évi gazdasági növekedési adatra igen negatív hatást vált ki ez a benyújtott javaslat. Ennek hatásaként bizonyosan csökkenni fog mind a hazai beruházási ráta, mind pedig a következő évi gazdasági növekedés. Ezért tehát azt gondolom, hogy akkor, amikor egyébként helyesen a gazdasági növekedést mint fő prioritást meghatározzák, amikor a foglalkoztatás növeléséről kellene pozitív döntéseket hozni, akkor egy ilyen javaslat mindkét fő céllal szemben fogalmazódik meg, mindkét fő cél elérését nehezíti. S ebből következően nem helyes, hogy ez a javaslat ebben a formájában, ilyen módon az Országgyűlés előtt elfogadásra kerüljön. Ezért nem értünk egyet a javaslattal.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu