DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezők, valamint a harmadik országok állampolgárai beutazásának és tartózkodásának idegenrendészeti szabályait megállapító törvényeket és a menedékjogról szóló törvényt igen nagy terjedelemben módosítja.

A törvényjavaslat elismert célja a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése, de az előterjesztő szándéka az is, hogy a jogalkalmazói tapasztalatok alapján szükségessé vált módosításokat átvezesse ezeken a törvényeken. A jogharmonizáció körében magam is fontosnak tartom, hogy a közösségi jognak való megfelelést törvényeink teljeskörűen biztosítsák. E törvényjavaslat esetében tartalmilag jobbára sikerült az átültetés. Üdvözlendő például, hogy a harmadik országok állampolgárai részére bevezetni tervezett egységes biometrikus azonosítókat tartalmazó okmányokra vonatkozóan a törvényjavaslat előrelátó, biztosítja a megfelelő felkészülést az új okmányok bevezetéséhez. Úgy látom ugyanakkor, hogy a közösségi jog szabályainak maradéktalan átültetése mellett az igyekezet elsősorban a beutazás és tartózkodás joga, valamint a menedékjog megszerzésének megszigorítására irányul. Még ez sem volna olyan nagy baj, ha a törvényjavaslat pontosan, egyértelműen és az önkényes jogalkalmazást kizáró módon fogalmazna, és ezzel minden tekintetben igyekezne megfelelni az európai normáknak.

A törvényjavaslat szövegéből azonban, tisztelt képviselőtársaim, az tűnik ki, hogy az előterjesztő egyre nagyobb szabadságot kíván adni a hatósági jogalkalmazás számára, pontosan meghatározott okok helyett rendszeresen általános, nem egyértelmű fogalmakat használ.

Csak néhány példát szeretnék megemlíteni a törvényjavaslat rendelkezései közül; idézek a törvényjavaslat indoklásából: "A szabályozás célja, hogy összhangot teremtsen a 2004/38/EK irányelvvel a csalással és a visszaélésekkel szembeni hatékonyabb fellépéshez szükséges nemzeti szabályozás megteremtése érdekében. A visszaélések egyik megjelenési formája, hogy a tartózkodási jog megszerzése érdekében harmadik országbeli állampolgárok házasságot kötnek magyar vagy EGT-állampolgárral. Az érdekházasságok eseteihez hasonlóan a tartózkodáshoz való jogot igazoló okmányok kiállítására irányuló eljárások során a hatóság több esetben kétséget kizáróan bizonyította, hogy a családi kapcsolat létesítésére - azaz az örökbefogadásra vagy a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételére - kizárólag a tartózkodási jogot igazoló okmány megszerzése érdekében került sor. Az ilyen típusú visszaélésekkel szembeni hatékony fellépéshez szükséges jogszabályi rendelkezések hiányában, a kizárólag a tartózkodási jogot igazoló okmány megszerzése érdekében létrejött házassághoz, névleges örökbefogadáshoz vagy teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal létesített családi kapcsolathoz jelenleg nem fűzhető a tartózkodási jog megszűnésének következménye, a módosítás ennek jogszabályi alapját teremti meg."

Való igaz, a visszaélésekkel szemben hatékonyan fel kell lépni. A hatékony fellépés helyett azonban a törvényjavaslat megfogalmazása magában rejti azt, hogy a hatóság ügyintézője szubjektív szempontok szerint dönt, mert a döntését a jogszabály nem szorítja teljesen pontos keretek közé. Egy példa erre - idézem -, "a családtag tartózkodási joga megszűnik akkor is, ha a családi kapcsolat létesítése a tartózkodási jog megszerzése érdekében történt". Ugye, azt akarja mondani e rendelkezés, hogy aki csak azért nősült, hogy a külföldi felesége tartózkodási jogot kapjon, az visszaél ezzel a joggal? Ha figyeltek, tisztelt képviselőtársaim, az idézett szövegre, akkor hallhatták, hogy a törvényjavaslat két ember szándékához kívánja kapcsolni a jogkövetkezményt. Ki az, aki bárkinek a szándékát minden kétséget kizáróan bizonyítani tudja? Márpedig a hatóság csak olyan döntést hozhat, amelyet kétséget kizáróan megalapoz.

A névházasságok esetében tehát az a megoldás, hogy a hatóságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy mi a kérelmező szándéka, és ennek érdekében mit tett, hanem azt kell vizsgálnia, hogy amire a tartózkodási igényét alapozza, az megvalósult-e. Hogy egyértelmű legyen: egy névházasságnál azt kell vizsgálni, hogy a házassági életközösség létrejött-e, hiszen ez a valódi házasságkötés célja. Ráadásul a törvényjavaslat szerint, ha a mi emberünk nősült, és csak utána szeretett bele a feleségébe, a feleségtől minden kedvezmény megvonható, annak ellenére, hogy a házassági életközösség létrejött, akár annak ellenére is, hogy azt eredetileg nem tervezték. Ez nyilvánvalóan nem lehet szándék, inkább a közösségi jogi rendelkezések gondolkodás nélküli átemeléséről van szó.

Megfogalmazási pontatlanság, de durva jogsértésre adhat alapot egy másik ok is. Megszűnik a tartózkodás joga, ha - idézem - "a családtag az állandó tartózkodási jogot igazoló okmány megszerzése érdekében olyan hamis adatot, valótlan tényt közölt, amelyre vonatkozóan a büntetőjogi felelősségét jogerős bírósági ítélet megállapította". Nézzük meg közelebbről ezt a rendelkezést! A családtag hamis adatot közölt. Kivel? Nyilvánvalóan az idegenrendészeti hatósággal, de ez csak pontatlanság. Az már más kérdés, hogy a kérelmező valótlan tényállítása ügyében hogyan fog döntést hozni a bíróság, és mi történik addig az idegenrendészeti eljárással, mi történik addig a kérelmezővel. Álláspontom szerint azt, hogy egy tényközlés valótlan a külföldi kérelmére induló eljárásban, a hatóságnak kell megállapítania ahhoz, hogy megalapozott döntést hozhasson. Kicsit világosabb a helyzet akkor, amikor a kérelmező az eljárásban, mondjuk, egy hamis okmányt mutat be, a hatóság pedig ezt érzékeli, de nyilvánvalóan nem tud dönteni az okmányhamisítás ügyében. Helyesnek tartom, hogy az előterjesztő garanciák beépítésére törekszik, ebben az esetben viszont nem látom, hogy a bíróság döntéséig az eljárással és főleg a külföldivel mi fog történni.

A törvényjavaslat előírja, hogy a külföldinek igazolnia kell a nyelvismeretét, ha a magyarországi tartózkodásának célja tanulmányok folytatása. Első hallásra célszerű szabályról van szó, a végrehajtás azonban több problémát is felvet. Ki és milyen szempontok alapján állapítja meg a nyelvismeret megfelelőségét? Az idegenrendészeti hatóság? Mit tekint megfelelő szintű nyelvismeretnek az ügyintéző, ha a követelményeket közelebbről nem határozza meg a törvény? Ráadásul mi lesz az ügy kimenetele, ha a külföldi éppen a magyar nyelv tanulása érdekében kíván például egy előkészítő évfolyamra beiratkozni?

Még komolyabb következményekkel járhat a szabályozás nem egyértelmű volta és a hatósági eljárás kereteinek hiánya kiutasítás esetében. A beutazás és tartózkodás jogának megtagadását és a kiutasítást is lehetővé teszi a törvényjavaslat az Európai Gazdasági Közösség állampolgárával szemben is abban az esetben, ha a beutazás vagy tartózkodás - idézem - "valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent a Magyar Köztársaság nemzetbiztonságára, harmadik ország állampolgára esetén a kiutasítás oka a közrend, a közbiztonság vagy a nemzetbiztonság védelme is lehet". Nagyon helyes.

(Jogállamban azonban az a szokás, hogy a jogalkotó...)

Pici/Lezsák-Földesi-Nyakó/(Harangozó Tamás)/bl

(10.30)

Jogállamban azonban az a szokás, hogy a jogalkotó pontosan megmondja, milyen eseteket tekint ilyennek. A tartózkodás jogának megtagadását vagy megvonását eredményező közegészségügyi okok között még az is szerepel, ha valaki kórokozó-hordozó állapotban van, vagyis bacilusgazda. De a közrendi okoknál a törvényjavaslat csak álgaranciákra hivatkozik, ami azt mondja, hogy egy büntetőítélet nem számít kellő jogalapnak a közrendi vagy nemzetbiztonsági okból való kiutasításhoz. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk.

Az ország közrendjét, közbiztonságát a legmagasabb szintű védelem illeti meg. A szabad mozgás jogának gyakorlását megvonni vagy a külföldit kiutasítani viszont nem lehet egy ilyen általános klauzula alapján. A szabad mozgás jogát csak mások védelme érdekében, arányosan és akkor lehet korlátozni, ha ehhez más eszköz nem áll rendelkezésre. Azaz a korlátozásnak ez az eszköze szükségszerű.

Azt mondja a törvény, hogy ilyen általános okesetnél a rendvédelmi és a nemzetbiztonsági szervek javaslatot tehetnek a tartózkodási tilalomra vagy a kiutasításra. Hol van az a törvényi garancia, amely együttesen biztosítja a védelmet, de nem teszi önkényesen megvonhatóvá a tartózkodás jogát? Egyetértek, hogy kell szabály ezekre az esetekre, de azt differenciáltan, megfelelő szempontrendszer alapján kell megfogalmazni. Erre a törvényjavaslat kísérletet sem tesz. Ahhoz, hogy a törvény a megfelelő garanciákat is biztosítsa, a védelem mellett az is szükséges, hogy a veszélyt megjelenítő esetköröket meghatározza. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a közrend, a közbiztonság és a nemzetbiztonság védelme nem ok, hanem cél, amely védelméhez szükséges szabályokat konkrét magatartásokra kell lebontani, és amelyek alkalmazásához a hatóságok számára a törvényeknek szempontokat kell megállapítani.

Hasonló bizonytalanságot teremt a jogharmonizációs igyekezet ellenére az őrizetre vonatkozó szabályozás is. Az idegenrendészeti őrizet hat hónapos időtartamának tizenkét hónapra való meghosszabbítását teszi lehetővé egyes esetekben a törvényjavaslat; lehetővé teszi az őrizet újbóli elrendelését, ha az az elrendeléshez vezető ok az őrizet megszüntetése után felmerül. Az indoklás nem meggyőző. A mozgásszabadság korlátozását a legszigorúbb feltételek esetén lehet elrendelni még bírói kontroll mellett is. Az idegenrendészeti őrizetnél a közösségi jog által és alkotmányosan megkövetelt fokozatosság is hiányzik, vagyis az, hogy csak akkor alkalmazzák, ha más eszköz nem bizonyul elegendőnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban - a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló irányelv átültetésére hivatkozással - a törvényjavaslat több módosítást is tartalmaz. Éppen ez az az irányelv, amely kifejezetten kimondja: kísérő nélküli kiskorúakat és azokat a családokat, amelyekben kiskorúak is vannak, csak végső intézkedésként és a lehető legrövidebb ideig lehet őrizetben tartani. Kiskorú fogva tartásának lehetőségét a kitoloncolással összefüggésben említi csak meg ez az irányelv. Ezzel szemben a törvényjavaslat az idegenrendészeti vagy a kiutasítást előkészítő őrizet esetében teszi lehetővé kísérő nélküli kiskorú vagy gyermekes család esetén a kiskorú őrizetbe vételét, sőt azt sem zárja ki, hogy az őrizetet újból elrendeljék.

Az irányelvben meghatározott követelmények betartása ma Magyarországon gyakorlatilag lehetetlen, vagyis nincs megfelelő feltétel ahhoz, hogy a magánélet védelmét biztosító elkülönített elhelyezést lehessen megoldani, nincs mód az őrizetben a szabadidős tevékenységek végzéséhez szükséges feltételek biztosítására és a kiskorúak oktatására sem. Már a gondolat is ellenkezik a gyermekek érdekeivel, pedig a kiskorúak mindenekfelett álló érdekeinek védelmére a törvényjavaslat - persze nem normatív módon - hivatkozik. Képzeljék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy ötéves gyereket őrizetben tartanak! Milyen hatásvizsgálat, milyen elemzés, milyen gyakorlati tapasztalat alapozhat meg egy ilyen szabályozást? Erre az indoklás sem ad semmiféle magyarázatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem könnyű összhangot teremteni a mozgás szabadsága és a közbiztonság érdeke között, nem könnyű, de meg kell próbálni megtalálni, és el kell érni ezt az egyensúlyi helyzetet. Véleményem szerint a törvényjavaslat ennek a követelménynek nem teljesen felel meg, a törvényjavaslatot javítani kell, amelyhez módosító javaslatainkkal hozzá fogunk és kívánunk járulni.

Végezetül engedjék meg, hogy még egy olyan témát megemlítsek, amely a tervezett szabályozás alkotmányosságának megítéléséhez elengedhetetlen. A törvényjavaslat érinti az idegenrendészeti nyilvántartásokat, és meg sem kísérel eleget tenni az Alkotmánybíróság által kimunkált követelményeknek. 2008-ban a bűnügyi nyilvántartás kapcsán az Alkotmánybíróság a korábbi gyakorlat átgondolását igénylő határozatot hozott. Személyes adatok kezelése tekintetében e határozat kifejezetten megerősítette, hogy a személyes adatok továbbításához nem elegendő az az igény, hogy valamely hatóságnak az adatra a feladatainak ellátásához szüksége van. Álláspontunk szerint az adatkezelés szabályozása kapcsán érdemes lett volna erre több figyelmet fordítani.

Kérem, hogy az előterjesztő vegye fontolóra az itt elhangzott érveket. Államtitkár úr maga is expozéjában elmondta, hogy arra az egyensúlyra törekszik a kormány, amely a közbiztonság és egyébként a menedékjog és egyéb emberi jogok, európai egyezményekben szereplő jogok között húzódik. Azt gondoljuk, azt gondolom, hogy ez a szabályozás, ami előttünk van, a jelenlegi formájában nem az egyensúly állapotában van, sokszor pontatlan, és rossz megfogalmazással, sokszor egyébként lehet, hogy magával a céllal is túlterjeszkedik, és átbillen az egyensúly túloldalára, ami, azt gondolom, hogy nem lehet célja a kormánynak sem.

Szeretném ezzel együtt hozzátenni, hogy a szigorítások bizonyos részéhez és természetesen, hogy az állam és az ország önvédelmének, egyébként az egyik alapvető jogának, hogy a közbiztonságot, a közrendet és a nemzet biztonságát garantálni tudja, az ehhez szükséges szabályozásokat mi magunk is fontosnak tartjuk. Csak kérem még egyszer államtitkár urat, vegyék komolyan fontolóra a módosító javaslatainkat, hiszen azok nem mást szolgálnak, mint hogy egy értelmes, épkézláb és egészséges egyensúly legyen ezen két fontos cél között.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP, szórványos taps az LMP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu