DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Erről a három indítványról szeretnék beszélni. Valójában összefüggnek, mert mindegyiknek az a logikája, hogy itt az állam valamit kölcsönvesz, és ezért a kölcsönvett összegért fizessen valamit. Mielőtt erre rátérnék, hogy ez a logika miért hamis - azért, mert az állam persze semmit nem vesz kölcsön -, először arról, amit Szanyi Tibor úr itt mondott, hogy államkötvényekbe fektetik ezek az alapok ennek a pénznek a jó részét. Ez így van. A magyar állam az önök tragikus gazdaságpolitikája miatt kénytelen nagyon sokat fizetni az államkötvényekért. (Tóbiás József: Ez így volt 1998 és 2002 között is.) Ezért vásároltak egyébként külföldiek is boldogan tőlünk államkötvényeket, mert a magyar államkötvényekért sokkal jelentősebb kamatfelár járt, mint mondjuk, egy nyugat-európai állam kamatkötvényeiért. Mindaddig tették is ezt a külföldiek, amíg bizalom volt az országgal szemben. Amikor attól féltek, hogy beáll az államcsőd, akkor már nem vettek államkötvényt. Ez volt 2008. október 6-án.

Nem nagy teljesítmény államkötvényből gazdálkodni, drága magyar államkötvényeket venni, és mégsem realizálni érdemben hozamot. Nekünk a bajunk az, hogy még magas államkötvényeket vásárolva sem képes ez a pénztár érdemi hozamot, reálhozamot realizálni, és ezért aggódunk többek között.

De visszatérve erre a három indítványra, mert végül is csak erről kellene nekem itt a részletes vitában beszélnem. Önök azt mondják, hogy itt az állam elvesz valamit valakitől, és ezért fizessen kamatot. Hogyha így lenne, hogy az állam elvenne valamit, akkor kétségtelen, ez joggal felvethető lenne. Ha az állampolgároknak a magánnyugdíj-pénztári számlájához nyúlna az állam vagy a kormány, magától értetődik, hogy ezt csak úgy tudná megtenni, hogy egy alku folytán valamit felkínálna ezeknek a számlatulajdonosoknak, hogy oké, kölcsönveszem 14 hónapig a pénzedet, de nyilvánvalóan valami kamatfelárat fizetek.

De itt nem erről van szó. Hát a magyar állam... - önök azt mondják, hogy ez egy magánjogi viszony, ami a pénztár és a magánemberek között létrejön. Persze, tekinthetjük így, csak az állam közhatalma van ott mögötte. Mi van akkor, ha mondjuk, ez a magánnyugdíjpénztár valamikor, amikor beáll a nyugdíjfizetési kötelezettség, ezt mégsem akarná teljesíteni? Az állam a közhatalmával kikényszerítené. Tehát ez egy speciális viszony, az állam akaratából jött létre, és addig működik, ameddig az állam ezt jónak látja. Azért nyúlunk hozzá ehhez a rendszerhez, mert egyik oldalon vannak a kényszerek - 3,8 százalékos hiánycél, nem akarunk embereket sarcolni, nem akarjuk a vállalkozásokat büntetni, nem akarunk hiteleket felvenni -, ezért kell megcsinálnunk azt, hogy azt a pénzt, ami valójában a nyugdíjak finanszírozását szolgálja, de kiment az államháztartás rendszeréből az önök döntése folytán, azt most ezzel az eszközzel visszahozzuk az államháztartás rendszerébe, hogy ezt a 3,8 százalékos hiánycélt teljesíteni tudjuk.

Az államnak szabad akaratában áll - a parlamentnek természetesen, a kormány indítványára -, hogy mondjuk, úgy rendelkezzen - megint egy elméleti lehetőséget mondok, tegnap ebből a 9,5 százalékból, amit a munkavállaló nyugdíjjárulékként fizetett, 8 százalék ment a magánnyugdíjpénztárba, és 1,5 százalék maradt az állami kasszában -, dönthetnénk úgy is, hogy más arányok szerint osztjuk szét. A közhatalom dönthetne így. Most úgy dönt az állam a saját eszközeivel, hogy 0 százalék megy a magánnyugdíjpénztárba, és 9,5 százalék megy az állami kasszába. Nincs szó arról, hogy valamit kölcsönveszünk, ami a magánemberé. A magánembernek kötelező nyugdíjjárulékot fizetnie.

A kormánytól azt várjuk el az alkotmány értelmében, hogy ezt a rendszert működtesse, ez mindannyiunk érdeke. A kormány aggódik azokat a folyamatokat látva, amik a magánnyugdíjpénztárakban jelentkeznek - kevés hozam -, és ugyanakkor teljesíteni akarja ezt a hiánycélt, amiben Kiss Péter miniszter úrral is egyetértettünk, hogy ezt tényleg teljesíteni illik és teljesíteni kell.

Még egyszer mondom, nem nyúlunk az emberek pénzéhez, hanem... (Tóbiás József: Dehogynem.) Akkor nyúlnánk hozzá, Tóbiás képviselő úr, ha a számlájukról elvennénk valamit. Nem veszünk el a számlájukról semmit. Az Országgyűlés úgy rendelkezik, hogy a jövőben... (Tóbiás József: Nem a jövőben, most november 1-jétől.) Igen, a jövőben, november 1-jétől mások lesznek a járulékfizetési szabályok, nem megy el 8 százalék a magánkasszába vagy a magánpénztárba, hanem mind a 9,5 az államhoz jön. Tehát ezért nincs szó arról, hogy valamit kölcsönvennénk.

Az reális aggódás, amit itt valamelyik szocialista képviselő mondott, hogy vajon túlélik-e ezt a helyzetet a magánnyugdíjpénztárak. Vajon hogyan fognak reagálni az emberek arra, ha tényleg felkínáljuk a számukra azt, amit önök már egyszer felkínáltak nekik, hogy térhessenek vissza az állami nyugdíjbiztosításba? Ez egy más kérdés, erről el lehet gondolkodni. Nekünk elhatározott szándékunk, hogy ezt megtesszük, és még egyszer mondom, nem igaz az a feltevés, amiből a három módosító indítvány kiindul, hogy itt egy kölcsönvett pénzről van szó, ezért valamifajta kamatjóváírás mindenképp elvárt lenne. Nincs kölcsönről szó, egy állami akarat megváltozásáról van szó, amikor azt mondja, hogy 9,5 százalék holnaptól kezdve a nyugdíjkasszában köt ki.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu