MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy ebben a kis időben most a soros elnökség kapcsán a külpolitikával foglalkozzam, hiszen az Európai Unió természetesen nemcsak egy integrációs intézményrendszer, nemcsak belső politikák kimunkálásának, összehangolásának terepe, hanem a nemzetközi politika egyik legfontosabb szereplője.

Az Európai Unió markánsabb, szervezettebb megjelenése a nemzetközi színtéren, a világpolitika dimenzióiban egyre érzékelhetőbbé vált, főleg a lisszaboni szerződés elfogadása óta. Mi, a Lehet Más a Politika képviselői abban bízunk, hogy ez a nemzetközi szerepvállalás csak erősödni fog. Úgy látjuk, Magyarország legbiztosabban az Európai Unión keresztül tudja érvényre juttatni legfontosabb érdekeit a külpolitika különböző szintjein. Örömmel látjuk, hogy az elnökségi program prioritásai között helyet kaptak az Unió külkapcsolatainak Magyarország szempontjából fontos elemei is.

A jelenlévők közül, gondolom, senki sem vonja kétségbe, Magyarország elemi érdeke, hogy az Európai Unió bővítésének folyamata újból lendületet kapjon. A gazdasági válság érzékelhetően visszavetette a Nyugat-Balkán integrációjának folyamatát. A magyar diplomácia arra kényszerült, hogy egyre lejjebb adjon a Horvátországgal kapcsolatos integrációs célokból. Mára az elérhető maximális eredmény a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása a magyar elnökség félévében.

Az LMP fontosnak tartja, hogy a magyar kormány tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a Nyugat-Balkán integrációja az Unió napirendjén maradjon, és a magyar elnökséget követően is nagy hangsúlyt kapjon. Fontosnak tartjuk ezt amiatt is, mert alapvető meggyőződésünk szerint Magyarország szomszédságpolitikájában jobban kellene figyelni arra, hogy a Kárpát-medence és közvetlen környezete a kulturális-etnikai sokszínűség mellett ökológiai egységet alkot. Reményeink szerint a határokon átnyúló ökológiai problémák kezelése könnyebbé válik, hogyha a határ mindkét oldalán azonos integrációs intézmények, szakpolitikai alapelvek és európai szabályozási normák alapján állva kezdhetünk tárgyalásokat. Nemcsak nemzetpolitikai, gazdaságpolitikai érdek, de az ökopolitika szempontjából is fontos a Nyugat-Balkán csatlakozási folyamatának felgyorsítása.

Ugyanígy összeérnek a nemzetpolitikai és ökopolitikai érdekek Szerbia esetében is. Az LMP úgy látja: az Ahtisaari-terv felélesztése jelenti a legjobb esélyt a Nyugat-Balkán egyik konfliktusos gócpontjának felszámolására. Magyarország érdekelt abban, hogy Szerbia továbbmenjen azon az úton, ami végül az uniós tagsághoz vezet. Szerbiának érdeke, hogy Magyarország továbbra is támogassa ebben. Ez olyan történelmi érdekegyezés, amit vétek lenne nem kihasználni, különösen, ha ezzel a hosszú távú konfliktusrendezés céljait is szolgálhatjuk.

Tisztelt Ház! A beszámoló szerint a magyar elnökség egyik fontos fókusza a keleti partnerség, és ennek kapcsán az Unió szomszédságpolitikája. Üdvözöljük a magyar diplomácia kezdeményezését, hogy még 2011 tavaszán - ha pontosan tudom, akkor május 25-én - kerüljön sor a második keleti partnerség csúcstalálkozóra. Természetesen Magyarországnak alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy az Unió keleti szomszédai egyre nagyobb gondot fordítsanak demokratikus intézményeik fejlesztésére, az emberi jogok tiszteletben tartására és a jó kormányzás egyéb elemeire. Ezt a célt leghatékonyabban az Európai Unió keleti szomszédsági kapcsolatainak fejlesztésével, valamint kétoldalú kapcsolataink további elmélyítésével érhetjük el.

Úgy véljük, mindenki számára nyilvánvaló, hogy Magyarországnak a legkomolyabb érdeke fűződik ahhoz, hogy Ukrajnával minél szorosabb partneri viszonyt fejlesszen ki. Ebben az esetben is egybeesnek a nemzetpolitikai, biztonságpolitikai és különösen az energiabiztonságot érintő érdekek. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: a magyar-ukrán kapcsolatok a válság, valamint a bizonytalan ukrán belpolitikai helyzet hatására az utóbbi években stagnáltak. A magyar EU-elnökség és különösen a szomszédságpolitikai fókusz lehetőséget teremt arra, hogy a magyar diplomácia újra aktivizálja magát ebben a stratégiai irányban. Ezt már csak azért is meg kellene tennie, mert Magyarország energiabiztonsági kiszolgáltatottsága mit sem változott az utóbbi időben. Bár közép- és hosszú távon a megújuló energiaforrások kiaknázása jelentheti csak a megoldást, rövid távon mégis húsbavágó érdekünk, hogy Ukrajna biztosítsa az energiatranzit zavartalanságát.

Természetesen ebben az esetben nemzetpolitikai érdekeink is a kapcsolatok szorosabbá fűzése mellett szólnak. Minden érdekelt számára világos, hogy az állampolgársági törvény módosítása éppen ukrán viszonylatban jelent lényeges különbséget. Ha valakinek, akkor a Kárpátalján élő magyaroknak fontos, hogy mennyire tudnak élni a kettős állampolgárság nyújtotta lehetőségekkel. Volt szerencsém részt venni a KMKSZ közgyűlésén, ahol azt tapasztaltam, hogy a határokon túli szervezetek képviselői óriási lelkesedéssel fogadják az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt.

Számomra ebből két fontos következtetés vonható le: a határokon túli magyarság nagy érdeklődéssel követi az anyaország nemzetpolitikai lépéseit, és azt is, hogy Magyarország miként találja fel magát a nemzetközi környezetben, milyen szomszédsági és regionális politikát folytat, és hogyan manőverezik a tágabb külpolitikai viszonylatokban. A másik következtetés, hogy a kezdeti lelkesedés nem válhat csalódássá. Nem követheti kiábrándultság azért, mert a mindennapjaikban nem látják, nem érzékelik egy-egy politikai lépés hasznos, gyakorlati hozadékát, hogy a nemzeti összetartozás megmarad a szimbólumok, a deklarációk szintjén. Az ilyen csalódás elkerülése a következetes, átgondolt politizálás felelőssége.

A magyar diplomácia fontos esélyt kap arra, hogy az elnökség kapcsán újra felhívja a figyelmet a kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatási lehetőségeinek bővítésére. Bízunk benne, hogy a kulturális sokszínűséget a kormány nem csak az Európai Unión belül, és nem csak a deklarációk szintjén tekinti fontosnak. Kárpátalja és az ottani magyarság érdekeinek védelme véleményünk szerint megoldható a hagyományos sérelmi politizálás kikerülésével.

(17.20)

A regionalizmus támogatásával, újabb eurorégiók kialakításával ezek a területek geopolitikai értelemben összekötő kapocsként működhetnek.

Magyarország szempontjából az európai szomszédságpolitika egyik sikertörténete Moldova. A magyar diplomácia ebben az esetben hosszabb ideje sikeresen folytat aktív politikát. A partneri viszonyt a moldáv fél is nagyra értékeli, és az együttműködés konkrét projektekben is megvalósul. Reméljük, itt továbbra is ki tudjuk használni például azt a jelentős diplomáciai eredményt, hogy az Európai Unió moldovai különleges képviselője magyar diplomata.

Moldova politikai rendszerében a történelmi körülmények sajátos összejátszása folytán több olyan elem is van, amely a régióban különlegesnek számít. A kétnyelvűség, a decentralizációs kezdeményezések, a gagauz autonómia olyan precedensek, amelyeket a magyar diplomácia példaként mutathat fel a tágabb régióban is.

Az elnökség lehetőséget ad arra, hogy nagyobb nemzetközi figyelmet irányítsunk a tervbe vett ukrán, moldovai, Dnyeszter-melléki eurorégió létrehozására.

A keleti partnerség legkényesebb országa Belarusz. Amióta a magyar diplomácia letett arról, hogy rövid távon megváltoztassa a belarusz rezsimet, a kétoldalú kapcsolatok láthatóan megélénkültek. Az elfogadás realista politikája természetesen nem jelentheti azt, hogy Magyarország teljesen legitimnek tekinti a belarusz politikai rendszert. Ezt nagy valószínűséggel lengyel barátaink sem vennék jó néven, de ennél is fontosabb, hogy fenntartsuk a demokratikus politikai berendezkedés iránti elkötelezettségünket. Ugyanakkor a magyar külpolitika egyik komoly eredménye lehetne, ha a siker reményében vállalhatnánk fel a közvetítő szerepet az Európai Unió és Belarusz között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Unió közvetlen keleti szomszédai mellett nem feledkezhetünk meg a Dél-Kaukázusról sem. Bármit gondoljanak is egyes képviselőtársaink a magyar érdekek földrajzi kiterjedéséről, mi nem gondoljuk, hogy Magyarországnak csak Nagy Lajos korabeli, néhai határai között lennének jelentős és érvényesíthető érdekei. Grúzia, Azerbajdzsán és Örményország esetében érdekünk, hogy mindegyikük tovább közeledjen az Unióhoz, hogy megerősítsék demokratikus intézményeiket, hogy befagyott konfliktusaikat sikerrel rendezzék.

Magyarország jelentős erkölcsi tőkét halmozott fel következetes kiállásával Grúzia szuverenitása, területi integritása mellett. Zavaros belpolitikai viszonyai ellenére még mindig Magyarország legstabilabb partnere a régióban. Mi több, Tbiliszi igényli is és nagyra értékeli támogatásunkat euroatlanti törekvéseinek megfogalmazása, érvényre juttatása során. Nem sok ország vezetése tekint kulcsországként Magyarországra, de Grúzia ezek közé tartozik. Meglátásunk szerint ki kell használnunk az elnökségben rejlő lehetőségeket. Célszerűnek látnánk, ha Magyarország csatlakozna a "Grúzia új barátai" csoporthoz, ebben a keretben hatékonyabban képviselhetjük a demokrácia intézményei iránt elkötelezett, értékalapú politikát Grúzia és szomszédai irányába is.

Amennyiben Grúzia nem képes a nem túl távoli jövőben nyugvópontra juttatni zilált belpolitikai viszonyait, akkor a magyar diplomácia számára Örményország szükségképpen felértékelődik. A Kaszpi-tenger térségének energiahordozói biztonságosabban juttathatók Európába Örményországon keresztül. Jereván szintén fontos partnerének tekinti Budapestet, és láthatóan magyar segítséggel kívánja nagyon szűk nemzetközi mozgásterét bővíteni. Ebben a magyar diplomácia segítséget nyújthat neki anélkül, hogy ezzel szükségképpen belebonyolódna az örmény-azeri, örmény-török konfliktusokba.

Összefoglalva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)... egy perc, elnök úr. (Derültség.)

Összefoglalva: a magyar elnökség lehetőséget teremt arra, hogy legfontosabb nemzetközi céljaink közül többet is egyszerre előmozdítsunk. Magyarországnak... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

Forrás: parlament.hu