CZUNYINÉ DR. BERTALAN JUDIT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az ifjúsági bizottság valóban alig egy órája megtárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, és szintén nagy többséggel, 16 igen szavazattal, 4 nem szavazattal és 1 tartózkodás mellett a Ház számára általános vitára alkalmasnak és elfogadásra alkalmasnak ítélte meg.

Néhány dolgot kiemelnék a bizottsági ülésen elhangzott érvekből és természetesen ellenérvekből is. 1997-ben a nyugdíjrendszer módosításával kötelezővé tették a magán-nyugdíjpénztári tagságot. Ennek okán egyébként generációk kerültek abba a csapdába, hogy nem volt választási lehetőségük, és pályakezdőként be kellett lépniük a magánnyugdíjpénztárba. Generációk élték meg azt, amikor 2008-ban a magánnyugdíjpénztáraknak, részint a gazdasági világválság okán, részint pedig a működésük kapcsán, 183 milliárdos veszteséget kellett elkönyvelniük, és félreértés ne essen, ez a tagdíjakon csapódott le.

Azt is megélték a magán-nyugdíjpénztári tagok, amikor 2002-ben a visszalépés lehetősége néhány generáció számára nyitva állt, hogy bizony ezekkel a visszalépésekkel élve az államnak több mint 90 milliárdos bevétele keletkezett, illetve a jogosultak 67 százaléka lépett vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Azt gondolom, hogy ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, és valóban arról kell beszélnünk, azon túl, hogy a visszalépés lehetőségének szabályait tartalmazza, a pályakezdők számára feloldja azt a kötelező jelleget, ami a '98. június 1-jével munkába állók számára, egyébként különösebb társadalmi egyezetés nélkül, a '98 után munkába lépőkre vonatkozóan belépett.

Szintén számol ez a törvényjavaslat azzal, hogy ennek az önrendelkezésnek vagy a magán-nyugdíjpénztári tagságra vonatkozó belépésnek az önkéntességét visszaadva a választók eldönthetik, hogy hol látják biztosítottnak a nyugdíjas éveikre a befizetett járulékaikat, illetve a tagdíjat.

Kontroll és felügyelet nélkül vagy különféle ellenőrzés nélkül működtek a magánnyugdíjpénztárak, így lehetséges az, hogy nem érték el, illetve nem tudják felmutatni azt a reálhozamot, amiről egyébként itt az előttem szólók körében már volt szó, csak azt is mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ennek a reálhozamnak nem 0,37-1,2 százalék között kell lennie, hanem jóval afölött, hogy a tagdíjak megtakarításai a nyugdíjas évekre valóban pozitív szaldóval zárjanak.

Azt gondolom, az sem elhanyagolható körülmény, lehetőséget adva a magán-nyugdíjpénztári tagoknak a visszalépésre, illetve a kötelező jelleg megszüntetésére, hogy ez az összeg hiányzik az állami nyugdíjkasszából. A 2010. évben 372 milliárd forint volt az, amelyet az államnak a nyugdíjak kifizetéséhez hozzá kellett rendelnie a nyugdíjpénztárba. 2013-ra ez elérné a 454 milliárd forintot. Ez a 2700 milliárd forint pedig az elmúlt időszakban az állami nyugdíjpénztárból is hiányzik, hiszen önök is nagyon jól tudják, hogy a 9,5 százalékból 8 százalékot fizetünk a pénztáraknak, 1,5-et pedig az állami nyugdíjbiztosítónak. Ergo ez a közel 3000 milliárd forint onnan hiányzik, és nem jól fialtatott összeg. Selmeczi képviselőtársam említette, hogy milyen hozamokkal, illetve milyen mínuszokkal zártak az egyéni értesítők alapján ezek a magánnyugdíjpénztárak. Azt gondolom, hogy indokolt ezeknek a körülményeknek az összevetése.

A bizottság többségi álláspontja az, hogy ezeknek az okoknak a mérlegelése alapján, valamint a magán-nyugdíjpénztári tagoknak a választási lehetőség visszaadásával, a nyugdíjas időszakukról való gondoskodás kapcsán történő választásukat visszaadva éljünk ezzel a lehetőséggel, és támogassuk ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu