ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmesen hallgattam itt az ellenzéki hozzászólásokat az elmúlt, most már lassan egy órában, és két dologgal szeretnék nyitni mindenképpen. Először is szeretném ellenzéki képviselőtársaimat ismételten emlékeztetni arra, hogy mi is ennek a törvényjavaslatnak a tárgya, ennek fényében mi is a vita tárgya. Ez a törvényjavaslat arról szól, hogy lehetővé teszi a visszalépést a magán-nyugdíjpénztári rendszerben jelenleg lévő magán-nyugdíjpénztári tagoknak akár az állami nyugdíjrendszerbe, a másik oldalról pedig megszünteti azt a kötelező magánnyugdíjpénztárba történő belépést, amit a pályakezdőknél írtak elő önök most már sok-sok éve.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyiben ez a törvényjavaslat valóban visszaadja a választás szabadságát. Még emlékszem arra, hogy egészen fiatal pályakezdő voltam, amikor bevezették a magán-nyugdíjpénztári rendszert. Annak első néhány évében még megvolt a választás szabadsága. Dönthetett úgy egy pályakezdő, hogy belép a kötelező magánnyugdíjpénztárba, vagy nem lép be, és marad az állami nyugdíjrendszer keretein belül. Én például azok közé tartozom, aki annak ellenére, hogy a Nemzeti Bank munkatársaként dolgoztam akkor éppen, azt a döntést hoztam többek között a Magyar Nemzeti Bank egyik akkori, a rendszerről készülő tanulmányát elolvasva, hogy maradok az állami nyugdíjrendszer keretein belül. De az utánam következő évfolyamoknak erre nem volt már meg a lehetősége, ugyanis ezt önök elvették tőlük. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot írtak elő. Itt szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy ma volt egy tanulságos pillanata - több is volt, amire vissza fogok térni - a gazdasági bizottság ülésének, ahol azért szakmai részletkérdéseket is megtárgyaltunk azok mellett a lózungok mellett, amiket Kovács Tibor képviselőtársam ott is elmondott természetesen, és amiket képviselőtársai itt is elismételgettek egy jövendő népszavazás reményében, az MSZP hitelességének mentése céljából. Merthogy semmi másról nem szól az önök nagy védelmezése, mint hogy próbálnak végre fölszállni valami hajóra, ahol az MSZP ki tud mászni a jelenlegi mérhetetlen népszerűségvesztéséből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Visszatérnék erre a tanulságos pillanatra. Ott egyik képviselőtársunk, akinek nem adatott már meg az, ami nekem igen, hogy választhatott a rendszer két pillére között, kötelezően be kellett lépni a magánnyugdíjpénztárba, előhozta a saját pénztári egyenlegét, és kimutatta, hogy ő ott nominálisan veszített az elmúlt két esztendőben a befizetéseiből. Ennyit egyébként a kitűnő vagyongazdálkodásról. Ott ezt önök konkrét példán keresztül, egy konkrét folyószámlán keresztül is láthatták. De, tisztelt képviselőtársaim, én itt szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy önök itt nagyon sokat beszélnek arról, hogy egyébként az embereknek úgymond pénze van. Most, visszafordítanám a kérdést: az embereknek akkor lenne itt pénze, ha azt arról a számláról kivehetnék. De nagyon jól tudjuk, hogy ezt nem vehetik ki. Abból vagy nyugdíj lesz, vagy nem lesz nyugdíj ebben a formában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt nem az számít, hogy mennyi pénz van azon a virtuális folyószámlán, ami fölött nem rendelkezhetnek, hanem az a kérdés, hogy ez után a folyószámla után mennyi nyugdíjat fognak majd kapni.

(18.30)

Itt szeretném megint felhívni a figyelmüket arra, hogy ha valaki, mondjuk, a következő évben nyugdíjba menne az elmúlt 12 éves magán-nyugdíjpénztári tagsága után úgy, hogy a nyugdíjának egy részét még az állami rendszerből kapja, a másik részét pedig a kötelező magánnyugdíjpénztár után, akkor, ha ma kiszámolják, az derül ki, hogy ő kevesebb nyugdíjat fog kapni, mint aki egyébként az elmúlt 12 évben végig ott maradt az állami nyugdíjrendszeren belül. Erről tehát ennyit. Ez mutatja igazán azt, hogy ezen belül mennyire volt hatékony a gazdálkodás. Nem is a hozam számít igazán, tisztelt képviselőtársaim, hanem az, hogy aki a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer tagja volt az elmúlt 12 évben, kedvezőtlenebb feltételekkel mehet nyugdíjba 2011-ben, mint aki az állami nyugdíjrendszer kereteiben maradt, és onnan mehet nyugdíjba. Ez jelzi azt, hogy ezzel a rendszerrel bizony komoly baj van. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) És mi lesz ezután, 2012-ben, 2013-ban?

Ne kiabáljanak, arra kérem, tisztelt képviselő úr, a szocialisták soraiból, mert ezt önök is tudják. Különben miért nyitották volna meg 2009-ben az 52 év fölöttiek számára a visszalépés lehetőségét? Azért mert féltek attól, hogy le fog bukni a rendszer. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Nem! Nem! - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Ettől féltek, tisztelt képviselőtársaim, azért próbálták meg elérni, hogy egyébként az idősebbek, akik után majd nyugdíjat kell fizetni, visszalépjenek a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszerből az államiba, mert tartottak attól, hogy ha több tízezer ilyen eset lesz, az ki fogja váltani az emberek, ki fogja váltani a társadalom haragját. Ez volt az önök igazi problémája, ezért nyitották meg.

S ha alkotmányellenesnek nevezik a mostani intézkedéseket, akkor fölhívnám a figyelmet, hogy pontosan ugyanezt csinálták. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Ha akkor egyébként alkotmányos volt ez az 52 év fölöttiek számára, akkor mi a probléma a mostanival?

Fel szeretném hívni a figyelmüket arra is, hogy abban a törvényben, amit önök akkor alkottak, amiben lehetővé tették a visszalépést, ugyanúgy volt kormányrendeletre való felhatalmazás, az a kormányrendeletre való felhatalmazás ott is a részletszabályok megvalósítására szólt, csak most egy kicsit nagyobb feladatra van szükség, tisztelt képviselőtársaim. Mert önök azt is nagyon jól tudták, hogy amikor az 52 év fölöttiek visszalépését teszik lehetővé, az ő megtakarításaikat a magán-nyugdíjpénztári rendszerben állampapírban vezetik. De ott is fel kellett hatalmazni arra a megfelelő állami szerveket, hogy egyébként ezeket a megtakarításokat kezeljék ebben a formában, például az ÁKK-t fel kell hatalmazni, az állami társadalombiztosítási rendszert.

Én azt gondolom, ugyanerre vonatkozik egyébként a rendeleti felhatalmazás itt is, csak itt egy kicsit bonyolultabb rendszert kell megalkotni, mert ha mondjuk, tömeges lesz a visszalépés - ami úgy tűnik, hogy elég valószínű -, abban az esetben, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak állampapírokat kell kezelni, nemcsak készpénzt, hanem akár részvényvagyont is ebben a formában. S ennek a felelős kezelésére, én azt gondolom, nem a törvényen belül kell meghatározni, hogy hogyan működik egy vagyonkezelés, hanem arra igenis egy kormányrendeletnek kell megalkotnia a maga kereteit és szabályait, tisztelt képviselőtársaim. Tehát ne rögtön alkotmányellenességet kiáltsanak!

Azon csodálkozom, hogy egyébként ezt olyan ember is mondta itt most parlamenti frakcióból, aki ott ült a gazdasági bizottság ülésén, hallotta a kormány képviselőjétől a pontos indoklást, ott bólogatott is, majd felállt, és ugyanazt elmondta, amit előtte a gazdasági bizottság ülésén. Erről ennyit. Tehát önöknek érvelni is fölösleges ezek után, mert csak azt szajkózzák, amit egyébként előtte is mondani akartak. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Az érvekre hallgatni nem nagyon szeretnének, tisztelt képviselőtársaim.

Térjünk vissza szintén arra - mert azt gondolom, hogy erről is mindenképpen érdemes beszélni -, hogy ennek a rendszernek mik lettek volna a hatékonysági feltételei. Ha már egyszer kötelező magánnyugdíjpénztár, akkor én ugyanarra utalnék, amire a frakcióvezető úr is utalt itt a napirend előtti hozzászólásában, hogy azért vannak tőlünk nyugatra olyan országok, ahol egyébként nem is a kötelező, hanem az önkéntes elven működő nyugdíjpénztáraknál sokkal szigorúbb vagyonkezelési szabályokat írnak elő, mint amelyek Magyarországon a kötelező magánnyugdíjpénztáraknál léteztek, és sokkal kevesebb költségelszámolást tesznek lehetővé. (Közbeszólások az MSZP soraiban: Csináljuk meg! - Miért kell ahhoz elvenni a pénzt?)

Önök most szeretik kikerülni ezt, de emlékeztetném önöket arra, amit Hargitai képviselőtársam mondott és kiszámolt, hogy ha most összevetjük azt, hogy a pénztárak az elmúlt 12 évben mekkora kezelési költséget vehettek fel az után a pénz után, amit az állami szférából átutaltak oda, akkor az derül ki, hogy 12 év alatt közel 200 milliárd forintról beszélünk. 200 milliárd forintról. Persze, ha valaki ezt a számot hallja, akkor már azt is érti, hogy adott esetben egyes képviselőtársaim miért védik olyan hangosan a kötelező magánnyugdíjpénztárakat itt a Házban (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!), mert 200 milliárd forint nagy pénz, nagyon sok érdeket megmozgat, azzal nagyon sok képviselőnek meg lehet nyerni úgymond a lobbitevékenységét itt a tisztelt Házon belül. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Szégyelld magad!)

De arra is szeretném önöket emlékeztetni, hogy ez a rendszer mindeközben valójában milyen hatékonysági faktorokat produkált. Ha megnézzük, hogy ha az összes pénzt, ami egyébként bekerült a kötelező magánnyugdíjpénztárakba, csak államkötvényekbe fektették volna az elmúlt 12 esztendőben, akkor az jönne ki, tisztelt képviselőtársaim, hogy jobb hozamot sikerült volna realizálni, mint így. Ez azért önmagában eléggé elgondolkodtató.

A következő tény is eléggé elgondolkodtató. Fel szeretném hívni a figyelmüket - már utaltam rá a hozzászólásom elején - a Nemzeti Banknak arra a tanulmányára, ami akkor készült, amikor ez a rendszer bevezetésre került, és akkor szakértők kiszámolták, hogy 3,4 százalék körüli hozam szükséges ahhoz, hogy ebből a rendszerből ugyanannyi nyugdíjat tudjanak kifizetni, mint az állami nyugdíjrendszer keretein belül. Most ehhez képest ennek az egyharmadát sikerült a pénztáraknak produkálni az elmúlt 12 évben. Ezért mondom azt, hogy aki jövőre ebből a rendszerből nyugdíjba menne, kevesebb nyugdíjat kap, mint az, aki egyébként 12 éven keresztül az állami rendszer része maradt, és ez az, ami igazán elgondolkodtató.

Arra kérem önöket, hogy ne arról beszéljenek az embereknek, hogy nekik itt megtakarításuk van, mert az egy virtuális megtakarítás, soha nem vehetik fel, hanem az a lényeg, hogy az után mennyi nyugdíjat fognak kapni. És ma az a helyzet, hogy ez után kevesebb nyugdíjat kapnának, mint az állami nyugdíjrendszer keretein belül.

Ugyancsak érdemes arról beszélni, hogy itt a mi szemünkre róják, hogy miért nincs a társadalombiztosítási rendszeren belül egyébként egyéni folyószámla-vezetés. Én elmondtam már ezt kétszer is itt, a tisztelt Házban, még egyszer szeretném elmondani: ez azért van, mert önök az ezzel kapcsolatos, 2001-ben elindult munkálatokat 2002-ben leállították. Ha nem állították volna le, akkor ma már mindenkinek, aki az állami nyugdíjrendszeren belül járulékot fizet be, ugyanúgy folyószámlája lenne, ugyanúgy tudhatnánk, hogy egyébként oda mennyi pénzt fizet be, és tartok tőle, hogy nem véletlenül állították ezt le 2002-ben, nem véletlenül tették azt meg, hogy csak a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszeren belül lehessen egyébként egyéni folyószámla-vezetés.

Én azt gondolom, hogy ezek mögött, ha az ember a történéseket egymás után nézni, akkor azt is láthatja világosan, kik azok, akik az elmúlt 12 évben nem az embereket, hanem a kötelező magánnyugdíjpénztárakat és a vagyonkezelőket védelmezték, és kik azok, akik elgondolkodtak azon, hogy ez a rendszer jó-e így vagy nem. Szerintem ez ma azért egy perdöntő kérdés.

Arról, hogy a rendszer jó-e vagy nem, biztosan fog többször tárgyalni a Ház, biztosan fog ezzel kapcsolatban többféle döntést is hozni, de a mostani törvényjavaslat - és erre még egyszer szeretném önöket emlékeztetni - arról szól, hogy mindenkinél meglegyen a választás szabadsága, saját maga dönthessen, marad a magánnyugdíjpénztárban vagy nem, és az állami nyugdíjrendszert választja mint pályakezdő, vagy a kötelező magánnyugdíjpénztárt választja. Ezt miért ellenzik? Miért akarják megtiltani a fiatal pályakezdőknek, hogy adott esetben az állami nyugdíjat válasszák? (Közbeszólás az MSZP soraiban: A pénzt miért kell elvenni?) Az önök álláspontja gyakorlatilag ezt jelenti, mert önök itt ma a parlamenti vitában ezt ellenzik. Erről szól ez a törvényjavaslat, és nem másról.

Arról is érdemes talán néhány szót mindenképpen váltani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha már ezekről az ominózus kötelező magánnyugdíjpénztárba menő pénzekről beszélünk, ezek hol is hiányoznak valójában, mert azért azt ne felejtsük el, hogy nem csak jövőbeni nyugdíjasok vannak, jelenbeni nyugdíjasok is vannak. A jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját minden évben az államkassza, illetve a Nyugdíj-biztosítási Alap kell hogy kigazdálkodja. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a kötelező magánnyugdíjpénztárakról a döntés megszületett, azzal az a döntés is megszületett, hogy minden évben az állami nyugdíjrendszerből kivesznek több mint 300 milliárd forintot. Ezt a 300 milliárd forintot a költségvetésnek kell oda visszatenni, hogy a jelenbeni nyugdíjasok nyugdíját ki lehessen fizetni. A költségvetés honnan tudja ezt visszatenni? Vagy adósságból, vagy pedig adókból tudja visszatenni, tisztelt képviselőtársaim.

Mikor önök arról beszélnek, hogy mi ebből adócsökkentést akarunk finanszírozni, én megfordítanám: tisztelt képviselőtársaim, az elmúlt tíz évben többek között azért kellett magasabb adókat fizetnünk, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak menedzsmentjei zsebre tehessék a vagyonkezelési díjakat. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Mert én azt gondolom, ha nem kellett volna a Nyugdíj-biztosítási Alapban pótolni az onnan kikerülő pénzösszegeket, akkor a magyar költségvetés részben nem került volna abba a helyzetbe, amibe az elmúlt tíz esztendőben. Tehát igenis meg kell fordítani innen a kérdést. Ha így nézem, hogy egyébként egy kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság után a jövőben rosszabb nyugdíjat kapok, mint ha az állami nyugdíjrendszerben maradtam volna, és ez alatt az időszak alatt még több adót is fizetek, akkor mi a jobb: ha maradt volna az állami nyugdíjrendszer, vagy az, ha egyébként kevesebb adót fizetek a jelenben, és még a kötelező magánnyugdíjpénztárakkal sem kell ebben a formában bajlódni?

(18.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! De legalább ezt a döntést bízzuk az emberekre, és ez a törvényjavaslat - még egyszer szeretném önöket emlékeztetni - erről szól. Arról szól, hogy visszaadja nekik a választás, a döntés szabadságát: dönthetnek, hogy magánnyugdíjpénztár vagy az állami nyugdíjrendszer, s ezt a döntést hagyjuk meg nekik!

És még egyvalamire utalnék: itt többször elhangzott, hogy nem kompenzálja az állam semmilyen formában azokat az embereket, akik a következő 14 hónapban nem tudnak befizetni a kötelező magánnyugdíjpénztárakba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a gazdasági bizottság ülésén világosan elhangzott, hogy a jelenlegi jogszabályok alapján egyértelmű, mivel a korábbi törvényjavaslat, amit a Ház elfogad a mai napon, gyakorlatilag arról szólt, hogy az állami nyugdíjkassza felé irányítja ezt az ominózus 8 százaléknyi befizetést, nyilvánvaló, hogy ez ott kerül elismerésre azok részéről, akik a következő 14 hónapban, mondjuk, az állami nyugdíjkasszához fognak a kötelező magánnyugdíjpénztár helyett nagyobb arányban hozzájárulni. Ezt a jelenlegi jogszabályok elrendezik. Erre vonatkozóan nem kell külön jogszabályt alkotni, ez a gazdasági bizottság mai ülésén világosan elhangzott. Azt gondolom, hogy ha valaki a frakciók képviselői közül éppen nem hallgatta vagy nem figyelt, akkor ezt egyébként meg fogja találni a jegyzőkönyvben, nézzen utána, és akkor, azt gondolom, arra a kérdésre, amit talán nem véletlenül tesznek fel, világosan megkapja a választ, mert azt gondolom, hogy erre nem kell új jogszabály, ezt a jelenlegi jogszabályok megválaszolják.

Úgyhogy ezek fényében arra kérem a tisztelt Házat, és nemcsak a kormánypárti frakciókban, hanem adott esetben az ellenzéki frakciókban ülőket is, hogy egészen nyugodtan támogassák ezt a törvényjavaslatot, mert ez a törvényjavaslat valóban egy választási szabadságot ad vissza minden pályakezdőnek és egyébként minden magyar alkalmazottnak. (Zaj az MSZP soraiban.) És a választás szabadsága, azt hiszem, jár, mert az, ami kötelező, az nem választható, márpedig önök a magánnyugdíjpénztárakat kötelezővé tették az elmúlt esztendőkben, és ez, önmagában mint logika is, igen erőteljesen elgondolkodtató, mert nem hiszem, hogy a nyugdíjakat érdemes lenne kiszervezni, vagy legalábbis hadd dönthessenek róla az emberek, hogy szeretnék-e kiszervezni a nyugdíjukat vagy nem akarják kiszervezni, és mi ezt a döntési szabadságot fogjuk nekik visszaadni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu