SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Kicsit sajátságos helyzetbe kerültem, mert félig elhangzott a válasz napirend előtt, mielőtt a kérdésemet feltettem volna. George Martin amerikai író szavai jutottak eszembe: "a bor kiömlött, a dalt elénekelték, a lányok megestek" - de azért mégis nekiugranék ennek a kérdésnek.

Martonyi miniszter úr a közelmúltban Vuk Jeremics szerb külügyminiszterrel Szerbia uniós csatlakozásáról folytatott tárgyalásokat. A délvidéki Magyar Szó szerint a miniszter úr azt nyilatkozta: "A Magyar Országgyűlés a következő hetekben ratifikálni fogja Szerbia és az EU közötti társulási stabilitási egyezményt."

Egyrészt a nemzeti együttműködéssel nehezen összeegyeztethetőnek tartom, hogy a miniszter úr a kormány tagjaként a parlament nevében nyilatkozik, hogy a parlament majd hogyan és milyen döntést fog hozni, de nézzük inkább a tartalmat! Mi jobban aggódunk azért, hogy semmilyen érdemi kérdés nem merült fel a délvidéki magyarság problémáival kapcsolatban ezen a tárgyaláson.

Ezt az aggodalmunkat erősíti Tóth Tamásnak, a Demokrata Párt magyar képviselőjének szintén a Magyar Szóban megjelent nyilatkozata is, amelyben elmondta, hogy pártjának küldöttsége korábban tárgyalásokat folytatott, ahogy fogalmazott: "magas rangú magyarországi kormánypárti képviselőkkel", arról azonban nem ejtett szót, hogy a magyar fél bármilyen feltételt szabott volna az uniós csatlakozás ratifikálásához.

A jobbikos szavazóknak, de higgyék el, kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy az önök szavazói jelentős részének is a Magyar Országgyűlés 2005. december 26-ai szégyenteljes, nemzetárulással felérő döntése jut eszébe ennek a nyilatkozatnak a kapcsán, amikor önök itt, kart karba fogva a szocialistákkal, eljátszották 1940 óta a legnagyobb diplomáciai lehetőséget, ami a magyarság kezében volt Romániával szemben, akkor, amikor feltétel nélkül megszavazták Románia uniós csatlakozását. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Pontosan tudják, hogy ezzel nagyon komoly eszközök nélkül hagyták az erdélyi magyarságot az autonómiáért folytatott küzdelmükben. S pontosan tudják önök is, hogy nem történt azóta semmilyen komolyabb előrelépés az autonómia kapcsán. Úgyhogy őszintén remélem, hogy a magyar kormány nem kíván még egy ilyen nagy jelentőségű, nemzetstratégiai szempontú, súlyos hibát elkövetni.

Ezért azt javasoljuk, azt kérjük önöktől, hogy a délvidéki magyar pártokkal és a Nemzeti Tanáccsal egyeztetve dolgozzák ki azt a feltételrendszert vagy azokat a minimális feltételeket, amelyekhez Magyarország ragaszkodni fog a szerb uniós csatlakozás, a szerb integrációs folyamat szavazásakor, támogatásakor.

Mi három dologhoz kötnénk ezt, három minimális tárgyalási kiindulópontot szabnánk. Egyrészt a délvidéki magyarság teljes körű autonómiáját; ezt több alkalommal felvetettük itt is, Gaudi-Nagy képviselőtársam a Nyugat-európai Unió fórumán és számos más helyen. A másik a fejlesztési pénzek és az egyéb támogatások arányos elosztása; valamint, amint már elhangzott, a temerini fiúk szabadon bocsátása.

Világos és egyértelmű választ várunk tehát önöktől: hajlandóak rá, ezt akarják, egyértelműen és feltétel nélkül támogatni akarja a magyar kormány az uniós csatlakozást, vagy kellő egyeztetések után, hangsúlyozom, szükség szerint hajlandóak-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) feltételeket szabni, és adott esetben vétójogot javasolni a Magyar Országgyűlésnek?

Köszönöm szépen. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu