TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy amiről önök itt beszélnek, annak semmi köze a valósághoz és a benyújtott törvényjavaslatokhoz. Hiszen azt, amiről önök beszélnek, hogy a rendelkezés szabadsága, azt leegyszerűsíti a törvény úgy, hogy viszik a pénzt. Ami a választás szabadságát illeti, az azt jelenti, hogy november 1-jétől már nem oda érkezik az egyéni számláról utalt pénz, hanem a közösbe, az állami nyugdíjkasszába.

Amikor arról beszélnek, hogy a döntés szabadságát kívánja megadni a törvénytervezet, akkor valójában önök elfelejtettek megkérdezni 3 millió magyar állampolgárt, aki magánnyugdíjpénztárban tag, hogy ők hogyan és miképpen gondolkodnak erről a kérdésről. Bizonyára elkerülte a figyelmemet az elmúlt néhány hétben, néhány napban az a nemzeti konzultáció, ahol jobboldali és baloldali és liberális, és egyáltalán nem szavazó állampolgár kifejthette a véleményét a Fidesz által benyújtott képviselői indítványról, merthogy az érintettek pont emiatt nem tehették. Tehát ők nem mondhatták el a véleményüket, ezt a döntési szabadságot kínálta, kínálja ma a Fidesz.

Az is látható, hogy az elmúlt néhány napban csak a tervektől, majd aztán megjelenő törvénytervezetektől érzékelhető és növekvő társadalmi feszültség elől menekül a Fidesz, szeretné ma lezárni egy nagyon rövid vitában egy olyan törvény, egy olyan törvénycsomag vitáját és szavazását, amely alapjaiban határozza meg mind ma a jelen, mind pedig a jövő nyugdíjasainak a sorsát.

Amikor önök arról vitatkoznak, hogy '97-től kezdve milyen problémák álltak elő, akkor az jutott eszembe - nem belemenve ebbe a vitába, tisztelt képviselőtársaim -, hogy ha jól emlékszem, 1998-2002 között önök kormányoztak, amelynek első négy évében pontosan ez a rendszer alakult ki, akkor nem igazán hallottuk itt a Parlament falain belül, hogy hogyan és miképpen kívánják önök javítani annak működését, annak ellenőrzését erősíteni.

(19.10)

Végezetül, hiszen minden képviselőtársam észérvekkel, szakmai érvekkel kívánta elmondani, hogy valójában amiről önök beszélnek, annak a kulcskérdése, hogy hol a lóvé: hová kerül ez a pénz?

Hargitai képviselőtársam egy héttel ezelőtt bátor volt, elismerte, hogy ez önöknek kell a költségvetésbe. Akkor tetszettek volna azt mondani! Akkor arról kell beszélni. Nem arról, hogy mi hogyan működik, és hogyan nem működik jól vagy nem jól, hanem arról, hogy önöknek szükségük van 420 milliárd forintra a magyar állampolgárok, a magyar nyugdíjpénztártagok pénzéből.

Azt szeretném önöknek mondani, hogy a cinizmus a lélek halála, és amit önök ma itt tesznek, az nem más, mint hogy nemcsak a saját jövőjüket, hanem minden pénztártag jövőjét is fel kívánják élni, ehhez mi nem kívánunk asszisztálni. Világosan elmondtuk, hogy lehet, bármilyen megoldásban partnerek vagyunk, amely garanciát ad mindazoknak, akik átlépnek és azoknak is, aki úgy döntenek, hogy nem lépnek át. Önök ezt nem hajlandóak meghallgatni. Önök egy évre kitolják annak a törvénynek az elfogadását, ahol majd talán rendeződik ez a kérdés. Önök egyidejűleg azt mondják a miniszterelnök úr személyében, hogy soha többé nem történhet ilyen, majd Matolcsy úr egy hét alatt kétszer változtatja meg a véleményét, hiszen a múlt héten azt mondta, hogy ő sem tudja, miből lesz itt a garancia vállalva. Éppen a mai sajtótájékoztatóján közli, hogy 2012-től jóváírják.

Szeretném kérdezni, miniszter úr, miért nincs benne ez a törvényben? Miért nem vállal akkor garanciát a törvény erejével a kormány arra, hogy 2012-től hogyan, miképpen fogja visszafizetni mindazoknak, akik ezt az áldozatot meghozzák anélkül, hogy nem döntenének róla, önök elveszik tőlük? Ebben nem leszünk partnerek. Nem leszünk abban partnerek, hogy önök csak úgy einstandolják azt a 420 milliárd forintot azoktól, akiktől nem kérdezték meg, nem kérték ki a véleményüket, és nem ígérnek nekik semmit, hogy hogyan, miképpen lesz ez megoldva 2012-től. Nem kívánunk részt venni ebben a színjátékban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem leszünk bűntársai önöknek abban, hogy azt a pénzt, amit valakik (Kikapcsolják a mikrofonját.) jogosan gyűjtöttek a saját maguk számláján, önök csak úgy, minden megkérdezés nélkül elvegyék.

Kérem a frakciótársaimat, hogy hagyjuk el az üléstermet, ne asszisztáljunk ehhez a kérdéshez. Köszönöm. (Az MSZP képviselői elhagyják az üléstermet. - Taps és közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban, többek közt: Egymás bűntársai vagytok! - Pfuj! Pfuj!)

Forrás: parlament.hu