BÖDECS BARNA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Arról fogok beszélni, ami ebből a törvényből szerintünk kimaradt. Kimaradt annak ellenére, hogy a beterjesztő számos olyan kijelentést tett az adó- és járuléktörvény módosítások tartalmáról, amelyek alapján feltételezhetnénk, hogy azok minden adózó számára egyenlő feltételeket, jövedelemmel arányos adófizetési kötelezettséget teremtenek. Sajnálattal kell látnunk, hogy az emelkedett elvi megközelítés teljesítéséhez szükséges komplexitás az előterjesztésből hiányzik.

Arról hallunk itt, hogy a járulékfizetésnél munkáltatói plafont vezetnek be a versenyképesség fokozása érdekében. Ezzel szemben a Jobbik az arányos közteherviselés elve mellett áll, azaz nem járulékfizetési felső plafonra, hanem a járulékfizetésben meglévő indokolatlan kedvezmények megszüntetésére volna szükség. Álláspontunk szerint a járulékbevételeknek összhangban kell lenniük a költségvetési kiadásokkal.

A tb-törvény szerint a munkavállalók 7,5 százalékos mértékű egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot fizetnek, de ezt egy meglehetősen bonyolult szabályozás szerint csak az első jogviszony után kell megfizetniük. Ráadásul vannak olyan jogviszonyok, ahol ez a járulékfizetési kötelezettség a minimálbér 30 százaléka után történik. Ezt aztán a tehetősek és azok, akiknek vállalkozásaik vannak, szépen ki is használják, és igen komoly járulékbevételtől szabadítják meg az állami költségvetést. A lineáris adóztatás és az egyenlő közteherviselés elvének gyökeresen ellentmondó helyzet ez, hiszen a nagyobb mozgástérrel rendelkező emberek többes jogviszony létesítésére képesek, és legálisan vonják ki magukat az egészségbiztosítási rendszer finanszírozásából. Ezért olyan egyértelmű módosítás volna igazságos, amely a többes jogviszonyok fennállása esetén minden jogviszonyban előírná a járulékfizetési kötelezettséget.

Nézzük a nyugdíjjárulékot! Itt is van járulékfizetési felső határ, amelynek jelenlegi összege éves 7 millió 453 ezer forint bruttó jövedelemnél van. Az ezt meghaladó jövedelem teljes egésze jelenleg 32 százalékkal adózó jövedelmi sávba tartozik. A járulékfizetési felső határ a keresők szemszögéből nézve a kormány által ígért lineáris, jövedelemmel arányos közteherviselés helyett a tehetősek számára egy nyilvánvalóan degresszív nettó jövedelemszámítást eredményez a 16 százalékos kulcs mellett, ami teljes mértékben összeegyeztethetetlen a társadalmi igazságossággal. Az, hogyha itt a járulékfizetési felső határ megszűnne, még csak többletelvonással sem járna, hiszen ezek az emberek a jelenlegi jövedelmi sávjukban 100 ezer forintonként még mindig 8300 forinttal több nettó jövedelmet kapnának.

Az elmondottak is alátámasztják, hogy az egykulcsos adóztatás bevezetése komplex megközelítés nélkül igazságtalan, és mint a példából láthatjuk, az összes elvonás együttes számbavétele mellett lehetne lineáris az adóztatás, a jelenlegi helyzet egy degresszív elvonáshoz vezet, ami a legmagasabb jövedelmi sávokban élőknek kedvező.

A 10 százalékos társasági adóról is szeretnék szólni. A kis- és közepes vállalkozások versenyhátrányának kiegyenlítése helyett a vállalkozásokat általánosan érintő, jelentős mértékű adócsökkentést tartalmaz a kormány előterjesztése. Ez a kormányzati szándék akár tolerálható is lenne, ha az általános adócsökkentést összekapcsolnák egy olyan intézkedéssel, amely a nemzetközi vállalkozásokat, illetve általában a külföldieket a magyarországi befektetéseik megtartására, beruházásokra, munkahelyek létesítésére ösztönözné, a megnövekedő profit repatriálása helyett.

Mi más, ha nem ez lett volna az a pillanat, amikor a kormány a befektetők rosszallása nélkül visszaemelhette volna az adórendszerbe az első Gyurcsány-kormány által 2006. január 1-jei hatállyal a jogrendből kivezetett, a társasági adóról szóló törvény V. fejezetében megfogalmazott társasági osztalékadót, amely adónem elnevezése a törvény alcímében és a törvény címében is a mai napig megtalálható. Az osztalékadó egykori 20 százalékos mértéke helyett a személyi jövedelemadó egységes 16 százalékos kulcsához alkalmazkodva például 16 százalékos mértékű, a társasági adóról szóló törvényben szabályozott osztalékadó egyértelmű, semleges adójogi helyzetet eredményezhetett volna. Ennek hiányában viszont ki kell jelentenünk, hogy az előterjesztett javaslat a belföldi illetőségű osztalékjövedelemben részesülőket továbbra is diszkriminálja a külföldiekkel szemben.

A társasági adózásban szabályozott osztalékadó ismételt bevezetése természetesen nem írná felül a Magyarország által megkötött bilaterális, a kettős adóztatást kizáró egyezményekben meghatározott, ennél alacsonyabb mértékeket, a forrásország által beszedhető mértéket. Emiatt a legtöbb európai uniós tagállam befektetői, illetve sok más ország esetében az általános kulcsnál ugyan alacsonyabb mértéket érvényesíthetne Magyarország, de ez a magyar illetőségű befektetők tekintetében még mindig méltányosabb megoldás volna, mint a jelenlegi nulla adó.

Befejezésül fontos kiemelni azt a tényt, hogy a külföldi illetőségűeket terhelő osztalékadó kivezetése jogrendünkből európai uniós csatlakozásunk miatt nem volt kötelező. A viszonossági alapon történő elengedés hazánk szempontjából pedig értéktelen, hiszen a magyarországi illetőségű személyek európai uniós befektetéseinek nagyságrendje a hozzánk érkezett tőkebefektetések mértékével nem összehasonlítható.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Forrás: parlament.hu